Keresés

Lesz mivel lecsendesíteni az egymást cigányozó iskolásokat

Egyelőre magukra maradnak a tanárok, ha egymást lecigányozó, lezsidózó és lebuzizó gyerekeket kell lecsendesíteni. Vannak ugyan érzékenyítő foglalkozások, de ezek inkább csak a megelőzésre jók. 

“Nem tudunk hova nyúlni, ha ilyennel találkozunk” – ezt egy általános iskolai tanárnő mondta az Abcúgnak arról, mit tudnak kezdeni akkor, ha egymást cigányozzák, zsidózzák, buzizzák a gyerekek. Arra utalt, hogy hivatalos tanári segédletekben nincs szó arról, mit tud tenni a tanár az ilyen kirekesztő jellegű iskolai zaklatással szemben. Persze nincsenek teljesen eszköz nélkül. “Saját tapasztalatainkat tudjuk alkalmazni”, de arra nem emlékszik, hogy a főiskolán szó lett volna erről.

“Leülünk velük beszélgetni, de ez nem egyszerű, pláne, ha a gyerekek otthonról hozzák a rossz példát.” Azt mesélte, volt olyan konfliktus, amit meg is beszéltek, és talán elfogadták a gyerekek, hogy ez helytelen,

“De hogy belül is magukénak érezték-e a megoldást, az már kérdéses.”

Egyelőre valóban nincs segédlet a tanároknak az iskolai zaklatásról, a jelenség csak az utóbbi egy évtizedben kezdett komolyabb figyelmet kapni. “Korábban azzal ütötték el, hogy ‘persze, a gyerekek mindig ezt csinálják’” – mondta az Abcúgnak Béres-Deák Rita, a Háttér Társaság projektkoordinátora. Egyes tanárok tudatosan lépnek fel ellene, de sokan nem tudnak/mernek mit tenni, esetleg nem tudják, hova fordulhatnak ilyen esetekben. A kérdéskör a tanárképzésben sem jelenik meg egyelőre.

Ennek ellenére több iskolában is vannak jó módszerek a kérdés kezelésére, civil szervezetek ezt próbálják most összegyűjteni. Béres-Deák Rita koordinálja azt a kutatást, ami az első lehet az előítéleten alapuló iskolai zaklatásról. Az Együtt az iskolai zaklatás ellen címen futó, több civil szervezet együttműködésével áprilisban indult projekt célja a kisebbségek ellen irányuló iskolai zaklatás csökkentése.

Gyűjtés indul

Nem egy konkrét módszert akarnak kipróbálni, hanem összegyűjtik a jó gyakorlatokat. Ennek érdekében kérdőíveket küldenek ki a hazai középiskoláknak. Arra számítanak, hogy onnan is kapnak visszajelzést, ahol ugyan nincs jó gyakorlat, de érdeklődnek a lehetséges megoldások iránt. A begyűjtött módszereket összegzik, készítenek egy útmutatót, és kidolgoznak egy tréninget is iskolák számára a  gyakorlati alkalmazásról.

Hét éve egyszer már készült egy hasonló kutatás. Akkor az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet írt ki pályázatot az iskolai agresszió kezelésének jó gyakorlataira (itt elolvashatja az ebből készült, 2oo9-ben kiadott tanulmányt). Ekkor azonban nem elsősorban az előítéletesség, és a zaklatás elkerülésére, hanem az iskolai agresszió megfékezésére gyűjtöttek össze hatékony módszereket.

Bármelyik gyereket érheti

A zaklatásnál az éremnek két oldala van Béres-Deák Rita szerint: vannak olyan cigányok, zsidók, melegek, akikről ez nem látszik kívülről, ők általában megússzák. Ugyanakkor vannak olyanok, akik nem tartoznak egyik csoporthoz sem, mégis valamilyen külső tulajdonságuk alapján kirekesztés és zaklatás céltábláivá válnak. ”Az iskolások körében is úgy működik, mint az általános diszkriminációban: bármelyik gyereket érheti.” És akit érint, annál pszichológiai problémákat okozhat: elszigetelődik, depressziós lesz, szélsőséges esetben megjelenhet az öngyilkosság gondolata is.

Külföldön már vannak komoly próbálkozások a probléma kezelésére. Angliában, Skóciában, Írországban elsősorban a homofób zaklatás a téma. Érzékenyítő programok futnak, például Angliában az “Állj ki a barátodért”, aminek keretében a kiállásukban erősítik  meg a gyerekeket. Ilyen érzékenyítő programok Magyarországon is léteznek.

Érzékenyítés van

A Haver Alapítvány a zsidókról, az Uccu a romákról, a Háttér Társaság a melegekről tart érzékenyítő foglakozásokat. Korábban mi is beszámoltunk egy ilyen eseményről. “Minden iskolában van egy tanár, aki azt gondolja, fontos ezekről a dolgokról beszélni” – mondta László Flóra az Uccu Alapítványtól. Általában az ilyen tanárok hívják az alapítványt, és ritkán fordul elő, hogy egy-egy zaklatásos eset után hívják őket segítségként.

Ezek a foglakozások ugyanis nem egy-egy konkrét eset megoldásában nyújtanak segítséget, hanem az előítéletesség csökkentése a cél. Ezt többnyire játékos foglalkozással, az adott kisebbség alaposabb megismertetésével igyekeznek elérni.

Persze ezek a foglakozások sem mindenhatók: elsősorban a tudatlansággal és sztereotípiákkal tudnak valamit kezdeni, a szélsőséges gondolkodással szemben nem sokra mennek. Ahogy Dés Júlia, a Haver Alapítvány ügyvezető igazgatója mondta, az is siker, ha elérik,

“Hogy felkiáltójelek helyett kérdőjelek kerüljenek a sztereotip gondolatok végére”.

Ebben a személyes találkozások a leghatásosabbak. László Flóra fel is idézett egy esetet, amikor egy diák lelkesen mesélte egy ilyen alkalom után: “Soha életemben nem beszélgettem még cigánnyal ilyen nyitottan”.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!