Keresés

Csak a gazdagabbak jutnak focitámogatáshoz

Nem csökkenti a területi egyenlőtlenségeket a 2011 óta működő tao-támogatási program, pedig lenne rá némi esélye, állítja egy tanulmány. A sportfejlesztés is a felzárkóztatás eszköze lehetne, és a Labdarúgó Szövetség is fontosnak tartja az esélyegyenlőséget, de a tao-pénzek osztásán ez egyelőre nem látszik.

Ahelyett, hogy csökkentené, inkább csak kirajzolja az amúgy is meglevő területi egyenlőtlenségeket a 2011 óta működő tao-támogatási program, amelynek lényege, hogy a gazdasági szervezetek leírhatják a társasági adóalap egy részét, ha támogatják valamelyik látványsportágat. A sportfejlesztéstől persze önmagában nem várhatjuk egy térség felemelését, de mások mellett hatékony eszköze lehetne a felzárkóztatásnak.

Mindezt Horváth Ágoston szociológus szakdolgozati elemzése mutatta ki, amely 2011 és 2013 márciusa közt vizsgálta a tao-támogatások kistérségek közti megoszlását a labdarúgásban. A kutatás annak ellenére is nagy egyenlőtlenségeket talált, hogy Felcsútot végül nem vették figyelembe, hiszen oda annyi pénz jutott, hogy az túlságosan torzította volna az eredményeket. A kutatásból kiderül, hogy a pénzek kistérségek közti eloszlása nagyjából követi a fejlettségbeli különbségeket.

| Fotó: Hajdú D. András

Aki lemarad, azt lent hagyjuk

A kutatásban azokat a területeket tekintették előnyös helyzetűnek, amelyek az összlakosságon belüli súlyukhoz képest nagyobb mértékben kaptak tao-támogatást, ahová pedig ennél kisebb mértékben jutott pénz, azokat hátrányos helyzetűnek vették a tao-támogatások szempontjából. A vizsgálat alapján látszik, hogy a fejlett közép-magyarországi és nyugati régió előnyt élvez Kelet-Magyarországhoz képest, ráadásul az is kiderül, hogy elég lenne a források 4 százalékát átcsoportosítani ahhoz, hogy a pénzek eloszlása arányos legyen az országrészek közt.

Kistérségekre lebontva erősödik ez a kép, és kiderül, hogy nagyrészt azok a kistérségek élveznek előnyt, amelyek a KSH szerint nem hátrányos helyzetűek, gazdasági szempontból pedig az ország legjobbjai közé tartoznak. Ezek a kistérségek általában nagy és közepes városokhoz tartoznak, ahol első- vagy másodosztályú futballklub működik, mint Debrecenben, Kaposváron, Siófokon, vagy Pápán. (A kutatás lezárása óta a kistérségi felosztás megszűnt, és helyébe lépett a járási rendszer, de a kirajzolódó képet ez nem befolyásolja).

A kutatásban négyféle kistérséget különböztettek meg. A 175 kistérségből 84 olyat találtak, amely a KSH szerint eleve hátrányos helyzetű, és a tao-pénzosztásban is hátrányban van. Ez az összes kistérségnek majdnem a fele, miközben csak tíz olyan hátrányos helyzetű kistérség van, amelyet előnyben részesítenek, 32 nem hátrányos térség ugyanakkor kifejezetten előnyt élvez a finanszírozásban.

kistersegek

Bár az MLSZ egyes kiadványai figyelembe veszik az esélyegyenlőségi szempontot, más konkrét szabályok éppen ez ellen dolgoznak, és több forrást biztosítanak a magasabb szintű egyesületeknek. A rendszerben tehát a tömegsportnak az élsporttal kell versenyeznie, ami lehetetlen küldetésnek tűnik, pedig a felzárkóztatás szempontjából érdemesebb lenne a tömegbázis-építésbe fektetni.

Nem a sporttal van baj, sőt

A sport társadalmi jelentősége nem elhanyagolható, és gazdaságilag is megérné többet fektetni a tömegsportba. Az Egészségügyi Világszervezet 2003-as felmérése szerint minden szabadidősportra fordított dollár 3,2 dollár megtakarítást jelent az egészségügyben, az állami sporttámogatás tehát hosszú távon az emberek életminőségét és egészségügyi helyzetét is javíthatja. Magyarországon viszont még mindig inkább az élsportot támogatják, amin az EU-csatlakozás is csak részben változtatott.

Az Eurobarometer 2009-es adatai szerint a magyar megkérdezettek 53 százaléka soha nem sportol, miközben az EU-ban ez az arány 39 százalék. Ráadásul a társadalomban meglevő általános egyenlőtlenségek a sportban is jelen vannak, és általában azok a területek maradnak el a sport-versenyképességben, amelyek egyébként is hátrányos helyzetűek. A sportfejlesztés és a tao-támogatási rendszer azonban beavatkozhatna a társadalom működésmódjába, és segíthetné az elmaradott térségek felzárkóztatását.

_HDA7333|

Fotó: Hajdú D. András

Az is tünet, ha nem kérnek pénzt

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy az elmaradott térségek egyesületei vajon azért maradnak ki jobban a támogatásokból, mert elutasítják a pályázataikat, vagy mert nem is igényelnek pénzt. Az MLSZ válasza alapján az utóbbi tűnik valószínűnek, hiszen 2011 és 2013 közt átlagban a beadott pályázatok kevesebb, mint öt százalékát utasították el. Az elutasított pályázatok listájából az is kiderül, hogy a rendszer ebben a tekintetben „nem húz” semerre, hiszen nagyjából hasonló arányban utasítják el a fejlett és hátrányos helyzetű térségekből érkező pályázatokat. Az MLSZ szerint azért nem a szövetség tehet a pénzek egyenlőtlen eloszlásáról, mert a szövetség a beadott programtervről dönt, de a pénzt már a kluboknak kell megszerezniük a felajánlóktól, ami viszont nehéz, mert ezekben a térségekben eleve kevés a nyereséges vállalat.

Az MLSZ indoklása is alátámasztja azt, amit a tao-tanulmány kimutatott, vagyis hogy a pénzek eloszlása leképezi a területi egyenlőtlenségeket, aminek számos összetevője van. A tanulmány szerzője szerint az is az egyenlőtlenség tünetének fogható fel, az elmaradott térségekből nem érkezik be annyi pályázat, mint máshonnan.  “Ezekben a régiókban gyakran nincs megfelelő tudás és gazdasági háttér ahhoz, hogy eredményesen vegyenek részt a sportfinanszírozási pályázatokon, ami összefügg a hátrányos helyzetükkel. Ilyen értelemben az egész tao-finanszírozási rendszer leképezi az egyébként is létező területi egyenlőtlenségeket”  – mondta.

A foci mellett a kézilabda, a kosárlabda, a vízilabda és a jégkorong részesül még tao-pénzekből. A pályázat elnyeréséhez sportfejlesztési programot kell készíteni, és legalább tíz százalék önerőt is biztosítani kell.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!