Magyarországot foglyul ejtették a haverok, és szépen halad egy keleties államkapitalizmus felé, írja a Transparency International új tanulmánya, amely a kormányzat és a vállalatok kapcsolatát vizsgálta. Azt írják, a közjó helyét átveszi a magánérdek, a dolgok pedig a lelátókon dőlnek el.
„Felső szintű politikai kapcsolatok nélkül fogalmad se lehet arról, hogy milyen változások várhatók a szabályozásban és az adózásban. (…) Sok cégnek egyszerűen nincs ideje arra, hogy alkalmazkodjon azokhoz a változásokhoz, amelyeket gyakran péntek délután szavaznak meg, és a következő hétfőtől már hatályosak is”.
Ezt egy szakmai szervezet vezetőjétől idézi a Transparency International (TI) kutatása, amely a lobbizás magyarországi működésével foglalkozik.
A haverok fogságában
A TI szerint Magyarországon átalakulóban van a gazdasági-politikai rendszer, amelyben a lobbizás egyre átláthatatlanabbá válik. Úgy látják, Magyarország ma a „foglyul ejtett állam” és a „haveri kapitalizmus” keverékeként értelmezhető, amely látszólag a piacra épül, de valójában a személyes kapcsolatok és a haveri viszonyok adják az alapját. Közben az oligarchák és a befolyásos üzleti csoportok összefonódnak az állammal, és foglyul ejtik azt, így a döntéseket a közjó helyett egyre inkább a magánérdekek határozzák meg.
Ezzel együtt a korrupció jellege is megváltozott: nem lett nagyobb, mint korábban, viszont központosították, ahogy az elmúlt években sok minden mást is. A folyamat hátterét a Fidesz-KDNP kétharmados győzelmei adják, amelyek a TI szerint megágyaztak a független intézményekre, az üzleti szektorra és a civil társadalomra gyakorolt politikai nyomásnak. Ez látszik abban, hogy 2010 után a kormány sok szervezetbe (Alkotmánybíróság, Állami Számvevőszék stb.) hozzá lojális embereket küldött, ráadásul gyakran csorbította is a testületek jogkörét.
A TI úgy látja, hogy a korrupció központosítása, a haveri kapitalizmus, az állam foglyul ejtése, a féket jelentő intézmények csorbítása és a hűséges csoportok helyzetbe hozása (trafikok, takarékszövetkezetek) egy keleties államkapitalizmus felé tolják az országot.
Fotó: Hajdú D. András
Lemaradtunk a többiektől
Magyarországon évek óta komoly bizonytalanság jellemzi az üzleti környezetet. Az ország reál-GDP-je jóval elmarad a környező országokétól, pedig másokat is megviselt a gazdasági válság. Továbbra is krónikus a beruházási hiány, és az üzleti klímát egyre inkább a délkelet-európai országokéhoz mérik. A helyzetet súlyosbítja, hogy hiányzik a szabályozás hitelessége és stabilitása, a kormányzati döntéshozatal pedig túlságosan átláthatatlan.
A Transparency szerint az üzleti környezet gyengeségei főleg nem is gazdasági eredetűek, hanem a döntéshozatali módszerekre és a politikai elit viselkedésére vezethetők vissza. Eközben például Észtországban, ahol hasonlóak a demokratikus hagyományok, sokkal kevésbé érezhetők ezek a problémák. Ott az intézmények inkább ellensúlyozzák a gyengeségeket, míg itthon csak rontják a gazdaság versenyképességét.
A lelátón vadásszák Orbánékat
Az Orbán-kormány 2010 óta igyekszik különbséget tenni a kedvezményezett és a büntetett ágazatok között. Ezt jelzik a „termelő” és a „spekulatív” vállalatokról szóló retorikai fogások és a szektorális különadók is. A TI szinte mindenhol egyoldalú politikai irányítást lát, ami a magánvállalatok és a hivatalnokok közti kapcsolatban is látszik. Több nagyvállalat vezetője szerint politikai támogatás nélkül lehetetlen valódi eredményt elérni, nincs lehetőség a párbeszédre.
Az üzleti szereplők ezért megpróbálnak alkalmazkodni, és másképp megközelíteni a kormányzati személyeket. Sokan ezért jelentkeznek a kormány kazahsztáni üzleti delegációjába akkor is, ha nem fűződik hozzá érdekeltségük. Mások NBI-es focimeccsekre járnak, hogy a lelátón valahogy utolérjék a kormány képviselőit, és vannak, akik kormányközeli kutatóközpontoktól rendelnek tanulmányokat, hátha az egyeztetéseken lesz kivel beszélni.
Béke a kiválasztottakkal
Egy ilyen bizonytalan környezetben különleges szerep jut a stratégiai megállapodásoknak, amelyeket 2012 óta sorra köt a kormány különböző multinacionális cégekkel. A TI szerint a kormány enyhített a „jók” és „rosszak” közti ideológiai felosztáson, illetve próbálta meggyőzni a „jó multikat”, hogy termeljenek tovább Magyarországon.
Stratégiai megállapodást elvileg a kormány és a vállalkozások is kezdeményezhetnek, de általában a kormány szorgalmazza a tárgyalásokat. Van néhány kritérium, amely meghatározza, milyen vállalatokkal lehet megállapodást kötni, de ezek nem túl szigorúak, és a nagyvállalatok legtöbbször automatikusan teljesítik őket. Az egyetlen kivétel a magas exportra vonatkozó elvárás, ami a feldolgozóipari vállalkozásokat részesíti előnyben. Ez látszik abban is, hogy a 43 vállalatból 34 a feldolgozóiparból jön, vagyis a kormány saját preferenciái itt is érvényesülnek.
A vállalatok közt nem találjuk meg az általában kormányközeliként emlegetett cégeket. A megállapodásokat inkább azok kötik, akik igyekeznek szorosabb kapcsolatot létesíteni a kormánnyal, és az ingroupból átkerülni a belső körbe, a külső körök (outgroup) tagjai viszont sehogy sem tudnak közelebb férkőzni a kormányhoz, így védtelenek a politikai kockázatokkal szemben.
A stratégiai szerződésekben nem írnak le sok konkrétumot, a vállalatok általában csak kifejezik együttműködési szándékukat a kormánnyal, az aláírás köré pedig óriási PR-eseményeket szerveznek, amelyek mindkét félnek jó reklámot csinálnak. A legtöbben mégis úgy látják, megéri részt venni ezekben a megállapodásokban, hiszen így ismét érdemben tudnak tárgyalni a kormánnyal, és talán a szakpolitikai párbeszéd is újraindulhat.
A Transparency szerint a haveri kapitalizmus és a foglyul ejtett állam felszámolásához függetlenné kell tenni a kormányt ellenőrző intézményeket, átláthatóvá kell tenni a közpénzek kezelését, és az üzleti, a civil, valamint a tudományos szférával közösen kell hatékony lobbiszabályozást alkotni.
Megosztás