Keresés

Lehetetlen helyzet elé állítják a gyerekeket az új törvénnyel

Közoktatási szakértők és pedagógusok szerint gyerekellenes az Emmi törvénymódosítási tervezete. A BTMN-es tanulók érdemjegyes értékelése újabb pszichés teher és stigma lesz. A pedagógusok nincsenek felkészülve arra, hogy értelmi fogyatékkal élő gyerekeket oktassanak, pedagógiai szakképesítés nélkül a tanárból pedig csak előadó lesz.

Pedagógusok és egy köznevelési szakértő kritizálta az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiadott közoktatási törvénytervezetet. A dokumentumnak három olyan pontja is van, amelyeket hiába próbálnak ész érvekkel alátámasztani, a közoktatásban dolgozók irreálisnak tartják az elképzeléseiket.

Az egyik kritikus pontja a tervezetnek, hogy megszüntetnék az érdemjegy alóli felmentését a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő (BTMN) tanulóknak. Ez azt jelenti, hogy a tanulási nehézséggel küzdő diákok teljesítményét a tanár ugyanazon a skálán fogja értékelni, mint a normál képességű tanulókét. Csillag Ferenc köznevelési szakértő szerint ez egy abszolút irreális elvárás ezekkel a diákokkal szemben.

„Ez a tervezet teljes mértékben gyerekellenes. A BTMN-es gyerekeket belekényszerítenék egy olyan helyzetbe, ahol 100%-ot kell nyújtaniuk, holott ezen a mércén csak 60%-ot tudnak. Ez olyan mintha meg kellene ugraniuk egy két méteres lécet, ami nyilvánvalóan nem sikerülhet. Ahelyett, hogy levinnék 1,50-re azt a lécet, amit már meg tudnának ugrani” – mondja a köznevelési szakértő.

A tervezet szerint a módosításra azért van szükség, mert a BTMN-es tanulókat ugyanolyan jogszabályok alapján kezelik, mint a súlyosabb kategóriába eső SNI-s gyerekeket, akik közé tartoznak például az autisták, értelmi és beszédfogyatékosok. Tehát ugyanúgy megkapja a felmentést egy kisebb nehézséggel küzdő diák, mint az, akinek súlyosabb problémája van. Csillag Ferenc azonban azt mondja, hogy már pedig ebből a szempontból nincs különbség a két kategória között, mert ha valami egy tanuló számára nem teljesíthető, akkor nem teljesíthető.

A tervezet az osztályozás alóli felmentést az érettségik és a felvételi vizsgák miatt látja problémásnak. Valójában erre működik egy jól kidolgozott rendszer. Például egy diszkalkuliás tanuló kaphat részleges és teljes felmentést a matek érettségi alól. Ha részleges felmentés jár neki, akkor szóba kell felelnie a négy év anyagából, ha pedig teljes, akkor választania kell egy másik érettségi tantárgyat.

Nyilvánvaló, hogy a törvénytervezet azokat a kamupapírosokat akarja kiszűrni, akik csak azért rosszak egy tantárgyból, mert nem tanulnak, az anyuka pedig elintézi, hogy ne osztályozzák a gyereket. Szabó Mónika, aki magánklinikáján fejleszti a BTMN-es gyerekeket, azt tapasztalta, hogy tényleg sokan csak a felmentésre játszanak, de ezeket könnyen ki lehet szűrni, ugyanis az ilyen diákok rendszerint érettségi és felvételi előtt akarnak papírt szerezni. A BTMN kiderül már az iskola első évei alatt, de ha nem mentik fel az osztályozás alól a tanulási nehézséggel küzdő diákokat, akkor ez hatalmas pszichés teher lesz nekik. Szabó Mónika azt mondja, hogy a BTMN-eseket eleve éri szurkálódás a suliban, amiért fejlesztésre járnak. Ez már önmagában egy stigma a gyerekek körében, de ez súlyosbodni fog, ha emellé még az egész osztály szeme láttára állandóan rossz jegyeket is fognak kapni.

A tervezet azzal érvel a felmentés megszüntetése mellett, hogy így majd több idő és hangsúly jut a BTMN-es gyerekek fejlesztésére és kompenzációjára, mert a diákok ezáltal visszakapják a motivációt arra, hogy tanuljanak. A szakértők véleménye szerint motiváció helyett inkább örökre elvesztik a kedvüket a tanulástól.

A törvénytervezet egy másik sarkalatos pontja kimondja, hogy az enyhén, illetve középsúlyosan értelmi fogyatékosokat bizonyos tárgyakból nem csak gyógypedagógusok, hanem általános pedagógusok is oktathatják. Ide tartoznak az olyan készségtárgyak, mint például a rajz, az ének, a technika, a testnevelés, az informatika és az etika. Mindezzel a gyógypedagógushiányt kívánják orvosolni. Csillag Ferenc szerint egy általános pedagógus nem fogja tudni, hogy hogyan tanítsa ezeket a gyerekeket, mert nincsen kiképezve rá.

„Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy szüntessük meg a szakorvoslást és egy gégeműtétet is egy általános orvos végezzen. Ez a pedagógussal szemben is lehetetlen elvárás, hiszen nem érthetnek mindenhez” – fogalmaz.

Baár Tünde rajztanár arról mesél, hogy a művészetterápia jól tud működni az értelmi fogyatékosoknál, de csak akkor, ha azt hozzáértő személy végzi. Nekik, mint általános tanítóknak nincs semmilyen képzettségük arra, hogy egy ilyen tanulóval hogy kell bánni, hogyan kell munkára bírni. Azt viszont jó ötletnek tartja, hogy a fogyatékkal élő gyerekeket is próbálják meg integrálni készségtárgyakra, hiszen ott nekik is lehetnek sikerélményeik, de ehhez előbb fel kellene készíteni a pedagógusokat.

A törvénytervezet továbbá azzal orvosolná a pedagógushiányt, hogy ha nincs szakképzett tanár, akkor maximum öt évig olyat is foglalkoztathatnak, akinek bár nincs pedagógiai végzettsége, de az adott tantárgyból diplomája van. Magyarán egy, az egyetemről kikerülő biológia szakos hallgató mindenféle pedagógia szaktudás nélkül is taníthat, amennyiben ígéretet tesz arra, hogy öt éven belül a pedagógiai szakképesítést is megszerzi. Csillag Ferenc szerint attól, hogy valaki ért egy adott témakörhöz, még nem lesz tanár. A pedagógiai módszertan elsajátítása hallatlanul fontos, mert ha valakit kiállítunk a katedrára anélkül, hogy tudná, hogy kell a tudását átadni, akkor abból jó eséllyel csak egy előadás lesz, de a gyerekek semmit nem fognak érteni belőle.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!