Keresés

Lehet itt rendelni, mint a Gundelben

A híd alatt töltött éjszakák, a brutális volt férj, az évtizedes drogfüggőség valószínűleg sosem törlődik ki az emlékezetből. A Fedél Nélkül karácsonyán viszont olyan lelkesedéssel ünnepelték az éves teljesítményüket a hajléktalanok, hogy azt sok céges buli megirigyelheti.

– Bocs, elfoglaltam a helyed?
– Hagyjad, ideülök melléd. Hajléktalan vagyok, nekem nincs helyem a világban.

Egy fiatal, derékig érő raszta hajú férfi, Szilárd, mosolyogva huppan le az asztal mellé a Fedél Nélkül karácsonyi ünnepségén péntek délután. A lábához húzza az izgága kutyáját, Fecskét, megöleli Flórát, a barátnőjét, és kioszt néhány pacsit a mellette ülő hajléktalanoknak.

Egy-egy szaloncukrot már mindenki tett a közös karácsonyfára, felkaptak egy-egy hagymás-zsíros kenyeret és néhány édességet a sütiverseny mintapéldnyaiból, és mint egy kissé túlzsófolt kávéházban, elhelyezkedtek a színpad előtt. Még az ismeretlen emberek is gyorsan szóba elegyednek egymással, amíg várják a műsort (koncert lesz, irodalmi felolvasás, díjátadás és tombola is), viszont legtöbben már régről ismerik egymást. “Ez a mi céges bulink” – mondja egy nő. Itt mindenkit összeköt a Fedél Nélkül utcalap – ezt néhányan írják, néhányan árulják, sokan pedig írják és árulják is.

Az lett volna a segítség, hogy elviszik a gyerekem

“Elég annyit mondanom, hogy az én írásom is benne van, és az ismerős autósok már veszik is” – mondja büszkén Csurika Mária, aki a Hegyalja úton szokta árulni a Fedél Nélkült. Senki nem lepődött meg igazán, amikor bejelentették, hogy őt szavazták meg az év terjesztőjének: ez már zsinórban a hetedik alkalom. Csak abban az évben nem ő volt a nyertes, amikor éppen külföldön próbált munkát találni. “Tavaly úgy volt, hogy Szabadka mellett kapunk munkát és lakást is, úgyhogy költöztem egyik napról a másikra a 23 éves fiammal. A csirketelepen dolgoztunk, de jött a csirkevész, és be kellett zárni mindent. Vissza kellett jönnünk, de pénzünk, kocsink nem volt erre. Fél évbe telt, amíg találtunk valakit, aki elvállalta a fuvart” – meséli Marika, miközben körbeadja a fényes serlegét, hadd tapogassák meg a többiek is.

_HDA0450Nem volt meglepő, hogy hetedszerre is Csurika Mária lett az év terjesztője. | Fotó: Hajdú D. András

Marika 17 éve hajléktalan. Hat és fél éves fiával a volt férje elől menekültek az utcára: Marikát fojtogatta, a kisfiukat kékre-zöldre verte, és azzal fenyegette őket, hogy rájuk gyújtja a házat. “Kértem én segítséget mindenkitől. A rendőrség azt mondta, hogy amíg vér nem folyik, addig nem lépnek, a családsegítőnél pedig az lett volna a segítség, hogy elveszik a gyerekemet” – mondta  a nő. Inkább a híd alatt, pincékben aludtak, majd egy hónap múlva kerültek be az anyaotthonba. Most egy egyszobás albérletben él a fiával és egy barátnőjével, nagyon szeretne innen elköltözni.

Veszik az újságot, hozzák az ételt

“Nem csövesek vagyunk, mindenkinek van hol aludnia. Akár a szállón, akár a szobabérlők házában” – mondja Márton, aki már egy éve bérel egy saját szobát havi 35 ezer forintért. “A 25 ezer forintos szociális segély mellé nagyon kell a Fedél Nélkülből jövő pénz. Én három óra alatt 3-4 ezer forintot is meg tudok vele keresni” – mondja. Azért megy ez ilyen könnyen, mert már őt is ismerik a kilencedik kerületben, sokan névről is. “Az Aldival szemben szoktam állni, nem is kell semmit mondanom, csak hozzák ki nekem az emberek az étellel teli zacskókat. Néha olyan is van, hogy megkérdezik, mit szeretnék a boltból. Lehet itt rendelni, mint a Gundelben!” – mondja Márton.

_HDA0353Márton, népművelő-könyvtáros. Két válás után került az utcára. | Fotó: Hajdú D. András

A férfi népművelő-könyvtáros szakon végzett, dolgozott moziüzem-vezetőként is, de a rendszerváltás óta nem tudott munkát találni, minden ok nélkül szorong, rémálmok gyötrik. A Fedél Nélkülben megjelent írásaiba viszont mindig próbál egy kis humort csempészni. “Egyébként mindenki csak arról ír, hogy na most mindjárt leugrom a hídról. Az alkohol lenne a legjobb stresszoldó, esténként én is megiszom egy-két pohárkával” – mondja.

“Hát azért ezt nem lehetne máshogy kibírni” – bök a fejével a színpad felé Szilárd, ahol egy idős nő viszonylag kevés ruhában énekel régi magyar slágereket. Szilárd átpasszol egy kis üvegnyi alkoholt a barátnőjének, majd kiosonnak a teremből cigizni. “Azt mondja ez az énekesnő, hogy neki elsorvadt a lába, vagy mi, és ha egyszer lent vagy a földön, akkor onnan nehéz felkelni. Mit tudhat ő erről? Én 15 évig toltam mindenfélét, heroint is, 5 éve leálltam. Na az nehéz volt” – súgja Szilárd, már az ajtóban.

Ha az életed múlik rajta, bárhogy eladod

“Most iszik, mint a gödény, izgalmas vele az élet” – mondja a barátnője, akivel nyolc hónapja vannak együtt. 2009 nyarán ismerkedek meg, amikor a lány úgy döntött, hogy szociológus hallgatóként az utcán élő hajléktalanokról akarja írni a szakdolgozatát. A résztvevő megfigyelés híve, ezért egy nyárra kiköltözött közéjük. A szakdolgozatból könyv lett, Pőcze Flóra pedig még mindig tartja a kapcsolatot azokkal, akikkel a Moszkva téren töltötte a nyarát.

_HDA0329Flóra és Szilárd szenteste meghívják magukhoz a hajléktalan barátaikat. | Fotó: Hajdú D. András

“Megkeményít az utca, nagyon sokat tanulsz. Most én is árulok Fedél Nélkült, azt is tudom, hogyan lehet a legjobban: úgy szorítom magamhoz, hogy a címlapja ne látszódjon, és azt mondom, hogy egy kortárs irodalommal foglalkozó újságot árulok. És ezzel nem is hazudtam. Ha az életed múlik rajta, hogy lesz-e mit enni, bárhogy el tudod adni magad.”

Szilárd és Flóra csak akkor futnak vissza a terembe, amikor két minikoncert között a színpadra hívnak egy csomó embert, az Ezredeseket. Ők azok, akik egy év alatt több mint ezer példányt tudtak eladni az újságból. A vidám társaság csak akkor szomorodik el, amikor megtudják: Leé Józsefet, a költő barátjukat nem tudják díjazni. Két napja halt meg.

_HDA0511Az Ezredesek, akik idén több mint ezer darab Fedél Nélkült adtak el. | Fotó: Hajdú D. András

Szilárd a teljes Fedél Nélküli csapatot nézve a második legtöbb újságot adta el ebben az évben, összesen 5300 darabot.“Ő a tanárunk. Amikor Erdélyből ideköltöztem, az utcára jöttem, senkit nem ismertem. Épp koldultam, és Szilárd leállt velem beszélgetni. Akkor mondta, hogy van egy ilyen újságárulási lehetőség. Ezt csinálta nagyon sokunkkal” – meséli Árpád, aki négy és fél év után visszaadta a Fedél Nélküli igazolványát, mert nemrég tudott munkát és albérletet is szerezni magának. A rendezvényekre azért még visszajár, mert nagyon megszerette a társaságot.

“Szentestére meghívtunk mindenkit magunkhoz Bicskére, hogy azok is együtt lehessenek valakivel, akik nem tudnának sehova sem menni. Jó lesz, gyertek el ti is!” – mondja Flóra, miután a kapott ajándékokkal a kezükben (pólóval, édességgel) az Ezredesek lejönnek a színpadról. Szilárd már sietteti a lányt: el kell érniük a hat húszas vonatot hazafelé.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!