Keresés

“Lehet, hogy tényleg nem ide tartozom?”

Fotó: Magócsi Márton
Fotó: Magócsi Márton

Kaya Elif 17 éves törökországi kurd lány, egy egészségügyi középiskolában tanul Budapesten. Családjával egy éves kora óta él Magyarországon, eddig értelmezhetetlen volt számára mi az, hogy “visszamenni”. Mikor őt és családját kis híján kiutasították az országból, Elifnek életében először fordult meg a fejében, hogy talán mégsem ide tartozik.

Te már Magyarországon születtél?

Nem. Még Törökországban, Isztambulban születtem, de csak egy éves voltam, mikor Magyarországra kerültem.

Akkor nyilván nincsenek emlékeid a költözésről. A szüleid mit mondanak, miért jöttetek Magyarországra?

A lényeg az, hogy apunak pont akkor kellett volna bevonulnia katonának, amikor anya terhes volt. Apu pedig úgy gondolta, hogy mindenkinek saját választásának kell lennie, hogy belép-e a hadseregbe vagy sem. Ha maradtunk volna, ezért pénz- vagy börtönbüntetés járt volna. Ezért a szüleim úgy döntöttek, hogy idejönnek, és letelepednek. Az volt a szempont, hogy legyen munka. A nagybátyám is ide házasodott, és ő hívta édesapámat. Ő folyamatosan járt erre kereskedni, de sohasem gondolta, hogy ide fog költözni.

A te első emlékeid akkor már Magyarországról vannak, itt nőttél fel. Mennyire voltál tudatában annak, hogy te nem magyar vagy?

Fogalmam sincs. Igazából soha nem gondoltam volna, hogy egy nap egy ilyen kérdést fognak nekem feltenni. Annyira bele voltam olvadva ebbe az egész környezetbe. Például a kurd nemzetiségről sem tudtak sokáig, csak azt, hogy török vagyok. Soha nem beszéltem senkinek arról, hogy milyen lenne, ha visszamennénk, mert nem is volt ez realitás. Csak nyaralni voltunk ott, ugyanúgy, mint bárki Olaszországban. Semmi nem köt oda, semmi. Egyedül talán, a kurd nemzetiség, meg az ottani összetartás lenne fontos nekem.

Végülis mikor kezdett foglalkoztatni a kurd identitásod?

Igazából ebben nőttem fel, azért ez mindig téma volt. Folyamatosan jártunk tüntetésekre is. Nem volt olyan, hogy letagadtam volna. Csak soha nem volt rá alkalom, hogy beszéljek róla. Soha nem tettek fel ilyen kérdést ezelőtt. Ez most megváltozott azzal, hogy a kiutasítási ügyünkkel kapcsolatban kurd családként beszéltek rólunk. De ez nekem egy új helyzet. (Elifet és családját idén januárban kiutasította Magyarországról a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, a BÁH döntését azonban bíróságon támadták meg szülei. Most ott tart az ügy, hogy Elif édesapja és édesanyja kiutasítási határozatát már megsemmisítette a bíróság, a gyerekek tárgyalása pedig egy hónapon belül lesz. Ezután a BÁH újra elbírálja majd tartózkodási kérelmüket, ennek függvényében kell menniük vagy maradhatnak. A Kaya-család történetéről korábban itt írtunk.)

Kaya Elif
Fotó: Magócsi Márton

Bántottak már valaha a származásod miatt?

Általánosban talán volt egy-két osztálytársam, akiken éreztem, hogy biztos van legalább egy családtagjuk, aki ellene van nem csak a törököknek, hanem minden más kisebbségnek, akik itt élnek. De csak a nézésükből. Szavakkal vagy fizikailag soha nem bántottak. Középiskolában meg már jobban meg tudja védeni magát az ember.

Ahogy mondtad, magyar környezetben, magyar emberek között nőttél fel. Kiválóan beszélsz magyarul. Mégis, nemrég a családoddal együtt majdnem visszaküldtek Törökországba – pedig mondtad: téged semmi nem köt oda. Hogy éled meg, hogy 17 év itteni élet után is bevándorlónak néznek?

Mikor elkezdődött ez az egész ügy, sokan kérdezték tőlem, hogy mi lenne, ha visszamennénk. Ezt meg nem értettem, mert mi az, hogy vissza? Hát én itt élek, ide tartozom! Most kellett először belegondolnom, hogy mi lesz, ha elküldenek innen. Eddig valahogy el se képzeltem, hogy kiutasíthatnak, mert azt gondoltam, hogy majd mindig szépen meghosszabbítják a tartózkodási engedélyünket. Azt mondjuk mindig is sejtettem, hogy valami büntetés lesz majd, de nem kiutasítás.

Hogy érted azt, hogy büntetés?

Hát, hogy valami hátrányom származik abból, hogy nekem csak egy török állampolgárságom van, meg egy tartózkodási engedélyem – még letelepedési sincs. Arra gondoltam, hogy ha ez még sokáig így lesz, akkor biztos lesz majd olyan helyzet, amiből rosszul jövök ki. Például, hogy nem sikerül mondjuk munkát szereznem, mert nem lesz hova bejelenteni engem. Vagy hiányzik majd valami papír, amit nem tudok beszerezni. Például az elvesztett diákigazolványomat most nem tudom újra csináltatni, mert nincs lakcímkártyám, és a tartózkodási engedélyhez tartozó bejelentőlapot nem fogadják el. Egyre több gondom lesz ezzel az egésszel.

Hogy látod, milyen hatással van rád ez a hatósági huzavona?

Egy pozitív hatása van. Arra is elkezdtem gondolni, mi lenne, ha visszamennék, ha ott folytatnám a tanulmányaimat. Ezzel együtt persze itt maradni lenne jobb, mert a barátaim nagyon hiányoznának. De tényleg nagyon fájt ez a kiutasítási döntés. Egyszerűen nem tudom elfogadni. Mert ha egy bizonyos ideig élsz valahol, nem bánhatnak így veled.Tudom azt is, hogy mostantól egyre több lesz az ilyen Magyarországon. Most, hogy csinálják ezt a bevándorló-ellenes kampányt.

Erről mit gondolsz?

Ha most ilyenek elkezdődnek, akkor elindulunk egy lejtőn lefelé, ahonnan talán már nem is lehet visszafordulni. De azt jó látni, hogy azért az emberek mégsem bárányok.

Hogy érted, hogy nem bárányok?

Hát, hogy sokan nem dőlnek be ennek a propagandának. Mi ezt így mondjuk, hogy nem bárányok. Azaz nem követők. Látom az átfirkált óriásplakátokat, és az osztálytársaim is csak röhögnek rajtuk, meg cikizik őket.

Olvassa el a többi interjúalanyunkkal készült összefoglaló cikket is!

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!