Hétszázan lakják Budapest egyik leglepukkantabb gettóját, a Hős utcai lakótömböt. A környék tele van szeméttel, sok a bűncselekmény, és bármikor az ember fejére eshet egy kidobott tévé a felsőemeletről. Már régóta pletykálnak a tömb bontásáról, egy civil szervezet mégis felújított egy romos lakást, hogy ott kamaszklubot és foglalkozást tartson a gyerekeknek, beszélgetős délutánt a felnőtteknek. A tervük, hogy aktívabbá tegyék az ottlakókat, akik már legszívesebben buldózert küldenének a saját lakásukra.
- Milyen itt az élet?
- Szar.
- Bővebben?
- Nagyon szar.
A homokozó helyén már régóta csak egy lápszerű luk van. A futballpálya kerítését nemrég kellett végleg elbontani, mert a kiálló darabok folyamatosan felsértették a gyerekek arcát. Néha puskaropogás hallatszik a szomszédból, ahol a TEK és a Készenléti Rendőrség bázisa van. Az ablak alá pedig nem tanácsos állni, mert bármikor kidobhatnak valamit az egyik felső lakás ablakából.
Budapest egyik utolsó nagy gettója a Stadionoktól alig pár utcára található Hős utcában van. Két többemeletes lakóház háromszáz lakással, melyekben közel hétszázan élnek. A helyiek véleményét jól tükrözi a fentebb olvasható párbeszéd, a múlt század első felében felhúzott lakásokban már senki sem él szívesen. Ez nem csoda, a Hős utcában minden jelen van, amit el lehet képzelni egy gettóban: magas a bűnözés, a drogfogyasztás, a prostitúció, a lakásmaffia.
“A kerületi szolgáltatok szociális szakemberei jelen vannak a Hős utcában, de tapasztalataink szerint leterheltek, nem mindig jutnak ki időben a telepre, így sajnos nem mindenkit érhetnek el” – magyarázta Lados Noémi, a Kontúr Közhasznú Egyesület alelnöke. A civil szervezet tavaly érkezett a kőbányai Hős utcába, ahol alkotótábort szerveztek a gyerekeknek, idén pedig elindítottak egy közösségfejlesztő projektet a Norvég Civil Alap támogatásával.
Nem volt mindig ilyen lepukkant
“Csodálatos, kertek, tisztaság” – emlékezett vissza Béla, milyen volt a Hős utcában lakni, amikor született. A nyugdíjas férfi leélte ott a gyerekkorát, majd elköltözött, hogy 1997-ben, öregkorára újra visszatérjen, de akkor már a gyerekeivel. A visszatérésekor viszont már nem sok köszönet volt a környékben, ellepte a szemét.
“Zenész voltam, Deák Bill Gyulánál kezdtem” – mesélte Béla. Ma már szabadidejében csak hegedűket javít, és bélyeget gyűjt. Feleségével él együtt, és egy kiskutyával, akit a pár lakással arrébb lakó fia Kis Grófónak nevezett el. Erre Béla csak legyintett, “az nem zene”.
Szabadidejében Béla és a felesége azonban nem csak a családdal foglalkozik, hanem gyakran átjárnak a szemközti gangra is. Ott nyitotta meg pár hete a Kontúr Közhasznú Egyesület azt a közösségi teret, amelyet már régóta terveztek. Egy elhagyott, majd befalazott lakást kaptak az önkormányzattól, amelyet hónapokon keresztül újítottak fel. “Segítettem, figyeltem, és sokszor végigsöpörtem az erkélyt” – mesélte büszkén Béla, aki a feleségével együtt szívén viselte a lakásfelújítást, éjszaka is gyakran ránézetek a félkész lakásra, hogy minden rendben van-e vele.
Van, aki egész nap a gangon lóg
A közösségi tér kialakítása nem volt egyszerű feladat az egyesület számára, pedig fontos részét képzi a Hős utcában zajló munkájuknak. Az elmúlt időszakban több foglalkozást is tartottak a két ház közti zöldterületen a helyi gyerekeknek, például sportprogramokat és kézművesfoglalkozásokat. De amikor elkezd esni az eső vagy beköszönt a tél, akkor ezeknek lőttek, nem tudnak hová bevonulni.
„ A nulláról indultunk…” – mesélte Lados Noémi. Az önkormányzat bérbe adta nekik az „A” épülettömb egyik korábban befalazott lakását, a felújítást azonban nekik kellett elvégezniük. Lassan haladtak, főleg önkéntesekkel dolgoztak, ráadásul egy nem várt problémába is belefutottak: több, mint tíz vállalkozó utasította vissza őket, amint megtudták, hogy a Hős utcába kellene kimenniük dolgozni. Féltek elvinni a felszerelést, leparkolni az autóval. „“Kicsit mi is éreztük az itteni hátrányos létet.” – tette hozzá Lados Noémi. Végül sikerült egy olyan vállalkozót találniuk, akinek a környéken van lakása, tehát ismeri a közeget.
November elején nem volt még kész a burkolat, pár napra rá viszont már nyitott a közösségi tér, igaz még bútorok nincsenek. “Nem várhattunk tovább, mert hiteltelenné váltunk volna a pöszmögés miatt. Muszáj volt kezdeni, a gyerekek már augusztusra várták a nyitást” – mondta Balogh Flóra, aki a közösségi tér állandó dolgozója. Ő szervezi és koordinálja az ott zajló programokat, a Kamaszklubot, a Filmklubot és minden más közösségfejlesztő foglalkozást is. Ottjártunkkor például éppen csákót hajtogatott három kisgyerekkel, akik a délutáni foglalkozásra érkeztek.
“A nagyobb kamaszokat egyelőre nem látjuk, ők más dolgokon pörögnek, nehéz őket megszólítani” – mondta Balogh Flóra. Sőt, még a kisebbekre is jellemző, hogy felnőttesen viselkednek, tudják például, hogy ha hiányoznak az iskolából, annak következményei lesznek. A gyerekek háttere eltérő, van, akivel sokat törődnek, és van, aki egész nap a gangon lóg.
Éva három kisgyerekével él az A épületben lévő kis lakásában. Szolnokról költöztek a Hős utcába, miután meghalt az édesapja, a lakás korábbi lakója. Örül a pesti lakásnak, úgy gondolja, hogy itt sokkal könnyebb lesz elhelyezkednie a GYES után mint vidéken, ráadásul olyan hideg sincs, a folyamatosan működő távfűtés miatt a gyerekek sem fáznak reggel. A környéktől azonban tart. “Nem engedem ki őket játszani” – mondta a gyerekeiről a bejárati ajtóban állva, a becsukott rács mögül. Aggódik értük, a múltkor is azt látta, hogy az egyik felső lakásból kihajítottak egy tévét.
Feri és Gyuri inkább a gangon lógós típus. A két unokatestvér azt mondta, hallottak már a felújított lakásról, de nem az ő világuk, inkább biliárdozni és csajozni járnak. De a focipályával kezdhetnének valamit, javasolták, a régi ugyanis már használhatatlan, pedig szívesen játszanának.
Éhesen nehéz gondolkodni
A közösségi tér programjait főleg délutánra szervezik, hogy ne ütközzenek a tanítási idővel, de idővel a szülőket is be szeretnék vonni. Ez azonban keményebb diónak ígérkezik. A hivatalos megnyitón kívül tartottak egy átadót külön a helyieknek is. “Szerettük volna, ha mindenki becsődül, és megbeszéljük, hogy milyen jó, hogy ez itt van” – mondta Balogh Flóra. Végül azonban csak 4-5 anyuka és nagymama jött el.
Főleg a gyerekekről beszéltek, az anyukák pedig el is mondták, azt látnák a legszívesebben, ha a gyerekek korrepetálást kapnának. Balogh Flóra szerint a szülőkben ilyenkor tudatosítani kell, hogy ez nem egy ingyenes szolgáltató ház, viszont szívesen látják őket, hogy a gyerekekkel együtt részt vegyenek a foglalkozásokon. Utána pedig majd jöhet az angoltanár.
“A többségi társadalomban is borzasztó nehéz elérni, hogy lejöjjenek együtt gondolkodni arról, hogy ugyan mi legyen, és mit tudnál ebbe te személy szerint beletenni” – mondta Balogh Flóra. Lados Noémi ehhez hozzátette, nehéz úgy gondolkodni, hogy “éhes vagyok, és nem tudom, mit adok a családnak hétvégére”.
A helyiek többségének ugyan van állása, az építőiparban dolgoznak, vagy takarítóként, konyhai kisegítőként, de így is keveset keresnek, és sok tartozást halmoznak fel. A házakban két lakás használ egy közös WC-t, ami sok helyen állandóan folyik, így hiába romosak a lakások, a rezsiköltségek magasak.
Tűzijátékkal várnák a buldózekeret
Elköltözni azonban még annál is nehezebb, mint ott élni. A lakások fele szociális bérlakás, a másik magántulajdon, ami eladhatatlan. Egyedül amiatt ürül a lakótömb, hogy az önkormányzat nem adja ki újra az üressé vált bérlakásokat, helyette befalazza őket, hogy senki se költözzön a korábbi lakók helyére.
Több helyi azt mondta, a legjobb lenne, ha az egészet lebontanák. A kutyáját a két ház között sétáltató Iván például tűzijátékkal ünnepelné meg, ha látná érkezni a buldózereket. A nagy kutya egyik szeme hályogos, alig lát vele. Iván szerint sétáltatás közben kaphatott el valami fertőzést a sok szeméttől, amely között néha injekciós tű is van. Pedig általában el szokta vinni a szomszédos Pongrác-telepre, az rendezettebb. “Az állatorvos azt mondta 150 ezer, honnan lenne erre pénzem?” – kérdezte.
Ő a betegsége miatt nem dolgozik, a felesége és a gyereke azonban igen. De kell a pénz például a 12 ezer forintos közös költségre. “Angyalföldön sem volt ennyi” – fakadt ki Iván, és ebben a víz meg a gáz még benne sincsen.
Lados Noémi azt mondta, a kerületi alpolgármester a megnyitón megerősítette, hogy 4-5 éven belül le szeretnék bontani a Hős utcai házakat. A helyiek azonban már szkeptikusak, sok éve pletykálnak a bontásról, elköltözni pedig a maguk erejéből nem tudnak. Albérletre nincs pénzük, és bár a X. kerületnek van szabad szociális bérlakás állománya, azokat előbb renoválni kéne, hogy lakhatóak legyenek (a Habitat for Humanity idén két lakást újít fel a kerületben önkormányzati közreműködéssel).
A Kontúr Közhasznú Egyesület norvág projektje jövő májusig tart, addig biztosan tudják működtetni a közösségi teret. Hamarosan indul a munkahelyi tanácsadás, már elkezdődtek a pszichodráma foglalkozások, és rendszeres beszélgetést is szeretnének szervezni a szülőkkel. Május végével pedig új pályázati forrás után kell nézniük, hogy folytatni tudják az idén megkezdett munkát. “Valami biztosan lesz” – mondta Lados Noémi. Hosszútávra terveznek, ha úgy adódik, akkor a bontás során is közvetítenének a lakók és az önkormányzat között.
Sötétedéskor pár rendőrautó jelent meg a sarkon, az összecsődült helyiek szerint verekedés miatt riasztották őket. A bérház aljában egy összekuporodott nő ült és kiabált, valaki leszipusozta. “Nincs itt semmi baj” – mondta a kezét széttárva az egyik rendőr – “üldögél, ordibál, a szokásos Kőbánya”.
Megosztás