Keresés

A hazatérők kudarca titokban marad

Hollandia a negyedik leggyakoribb célország a kivándorló magyarok között, mégis nagyon keveset tudni a kint élőkről. Sokan dolgoznak üvegházakban, kertészként vagy felszolgálóként, nagy részük azonban láthatatlan marad, még a kint élő magyar középosztály sem találkozik velük. Három kint élő magyarral beszélgettünk arról, miért költöztek Hollandiába.

13 ezer magyar él Hollandiában, ezzel az ország a negyedik legfontosabb migrációs célpont a magyarok körében Németország, Nagy-Britannia és Ausztria után. A legtöbben az úgynevezett Randstadban, Hollandia nyugati, városias régiójában telepszenek le – a Rotterdam-Amszterdam-Hága-Utrecht tengelyen.

Sok mindent azonban mégsem tud a magyar migráció-kutatás erről a csoportról – nem készült még például átfogó felmérés róluk. Így a sötétben tapogatózik Tóth-Bos Ágnes pszichológus, kutató is, aki egy kisebb kutatást készített  hollandiai magyarok körében a kivándorlás lélektani hatásairól. A kutatás a Speak Easy Project dokumentumfilmes csapat Menjek/Maradjak című, kivándorlásról szóló filmsorozatának hollandiai magyarokról szóló epizódjához készült. (A kutatás eredményeiről az Index cikkében olvashat részletesen.)

mm_holland_09
Részlet a Menjek/Maradjak – A holland epizód c. dokumentumfilmből

Tóth-Bos Ágnes kérdőívét 1100, Hollandiában élő magyar töltötte ki, és ennek eredményei alapján úgy tűnhet, hogy a hollandiai magyarok többsége felsőfokú végzettségű, aktív életkorú, főleg 20 és 40 év közötti fiatal, aki fizető állással rendelkezik. Ahogy megjelenik ez a Menjek/Maradjak filmben is, amelynek központi karakterei sikeres vállalkozók, művészek és pályakezdő fiatal értelmiségiek.

A munkásosztály láthatatlan marad

Az, hogy a kutatásban nem olyan erősen jelentek meg, nem jelenti azt, hogy ne lennének jelen szegényebb társadalmi rétegek, vagy éppen képzettségüknél jóval alacsonyabb rangú munkát végző diplomások a hollandiai magyarok körében.

“A felmérésekben leginkább azok vesznek részt, akik jóllakottak, van online hozzáférésük és egy kis idejük munka után, hogy leüljenek a gép elé és kitöltsék a kérdőívet” – mondta Kováts András kisebbségkutató. Emellett a megkérdezett kivándoroltak javarészt sikeres migrációs történetről számolhatnak be  – különben valószínűleg nem lennének kint -, míg a Magyarországra visszatérők sikertelenségeikről szóló történetei inkább rejtve maradnak.

mm_holland_10
Részlet a Menjek/Maradjak – A holland epizód c. dokumentumfilmből

Üvegházakban, szállodákban takarítóként, kávéházi, éttermi felszolgálóként vagy éppen gazdag családoknál házvezetőként, kertészként sok magyar dolgozik Hollandiában – magyarázta Baranya Tamás, egy hollandiai magyar, akivel a film bemutatóján találkoztunk. Tamás az utóbbi egy évben angolra tanított szintén kivándorolt magyarokat, így került kapcsolatba kifejezetten a munkavállalás miatt, legtöbbször ideiglenesen kiköltöző magyarokkal.

Tamás esete azonban kivételes, a magasabb státuszú hollandiai magyarok és munkásosztálybeli honfitársaik élete ugyanis általában nem keresztezik egymást. Előbbiek ugyanis inkább a városok más küföldiekből álló közösségeiben találják meg a társaságukat, míg utóbbiakat alapvetően korlátozza az integrációban a nyelvtudás hiánya.

Fel lehet építeni

Tamás sem értelmiségi munkával kezdte hollandiai életét, amikor friss diplomásként 2005 januárjában, rögtön az EU-csatlakozás után, Hollandiába emigrált. Legelőször kertésznek állt egy félig amerikai, félig magyar családhoz. Egy év után döntött úgy, hogy kint marad, lakást és állást keres. Az uniós csatlakozás viszont nem jelentette a munkaerőpiac azonnali megnyitását – Tamás úgy emlékszik, hogy 2007 májusáig kellett várnia, amíg legálisan munkát tudott vállalni.

Tamásnak 1-1,5 évenként újra kell terveznie a holland életét, ilyen időszakokra sikerül ugyanis már lassan 11 éve munkaszerződéseket kötnie az eredetileg mérnök végzettségű, ám pályáját elhagyó, most egy cég nemzetközi kommunikációs osztályán dolgozó férfinak.

mm_holland_06
Részlet a Menjek/Maradjak – A holland epizód c. dokumentumfilmből

A harmincas éveiben járó, holland-magyar párkapcsolatban élő Tamás azonban ezt nem nehézségként, hanem pozitívumként éli meg, mert – elmondása szerint – megadja neki azt a szabadságot, hogy Magyarország és Hollandia között váltogassa a lakhelyét. “Én nem azért költöztem Hollandiába, mert bármi bajom lett volna Magyarországgal, ezért soha nem is zártam ki, hogy visszajövök. Egyszerűen azért költöztem el, mert nem akarok sehol letelepedni és otthont teremteni, viszont visszaköltözni sem” – mondta.

“Láttam magam előtt a karrierutakat…”

Néhány hónapja költözött vissza Hollandiából Magyarországra a 25 éves Horváth Katica, aki 2012-ben, rögtön az egyetem befejezése után költözött ki Amszterdamba mint bentlakó háztartásvezető-bébiszitter.

2 év alatt három családnál élt, pedig eredetileg csak 9 hónaposra tervezte hollandiai életét. Időközben elvégzett egy masszőrtanfolyamot, majd saját vállalkozást indított Amszterdamban- közben pedig a város egyik Starbucks kávézójában kezdett dolgozni.

Katica úgy látta, ha kellő energiát fektet bele, jól fejleszthető a masszőr vállalkozása – azon is elgondolkozott, hogy egy fizioterápiás képzést is elvégez. Alapvetően pozitívan látta hollandiai lehetőségeit, a fiatal lány azonban mégis a hazaköltözés mellett döntött.

“Láttam magam előtt a karrierutakat, csak oda kellett volna tennem magamat, de ehhez meg nem voltam elég motivált, mert iszonyatos honvágyam volt”

indokolta hazaköltözését. Katica úgy látja, érzelmi döntést hozott, amit a legtöbb ember, aki “a létbiztonságért költözik Hollandiába”, nem tehet meg.

“Hollandiában bármit csinálsz, megélsz belőle annyira, hogy ne legyen necces, és ez a nagy különbség a kinti és a magyarországi élet között”

–  magyarázta.

Katica a masszőrködéssel és a kávéházi munkával összesen havi 1100 eurót keresett, ami neki épp elég volt arra, hogy ne kelljen számolgatnia, hogy mennyit költ például ételre.  “Amin spóroltam az a hazajárkálás volt, azt a környezetemben élők sokkal gyakrabban csinálták, de én nem akartam teljesen lenullázni magam” – mondta, majd hozzátette: szerencsére félre tudott tenni annyi pénzt, hogy az első fél éve Budapesten akár jövedelem nélkül is kihúzható legyen. Katica most itthon próbál állandó vendégkört kiépíteni masszőrként.

Két évig készült rá

Egy teljesen más élethelyzetben érkezett Amszterdamba Bodó Balázs, aki 2013-ban költözött el Budapestről élettársával és 5 éves kisfiúkkal. Balázs az Amszterdami Egyetem Információs Jogi Tanszékén nyert meg egy kutatói ösztöndíjat, ami lehetővé tette az egész családnak, hogy Amszterdamban telepedjenek le.

A sikeres ösztöndíjpályázatot azonban úgy hatvan sikertelen előzte meg – emlékszik vissza Balázs, aki körülbelül két évvel a költözésük előtt kezdte el keresni a lehetőségeket. Balázsék kevésbé anyagi, mint inkább átvitt értelemben vett jóléti döntést hoztak azzal, hogy Amszterdamba költöztek: a kutatónak a magyarországi társadalmi-politikai környezetből lett elege, a hollandiai társadalmat pedig sokkal egészségesebbnek tartja, mint a magyart.

Balázséknak egy, már Amszterdamban élő magyar ismerősük segített abban, hogy legyen hol lakniuk, míg meg nem találják a nekik megfelelő lakást, és amit ebből a kezdeti időszakból kiemelt, az a bizalom volt: egy holland lány például gond nélkül adta ki nekik ismeretlenül egy hónapos thaiföldi útja idejére a teljesen bebútorozott lakását.

Balázs a holland iskolarendszerről is tudott mesélni, lévén, hogy kisfia, Miksa nem sokkal a költözés után lépett iskoláskorba. Az intézményválasztás Hollandiában egy adatbázis segítségével zajlik, ami profil és teszteredmények alapján segít kiválasztani a szülőknek a megfelelő iskolát. Miksát végül egy az alternatív, Montessori módszert alkalmazó iskolába íratták  a szülei, ahol a tanárnő izgalmas kihívásnak látta, hogy Miksa a magyaron kívül semmilyen más nyelvet nem beszélt. A kisfiú bármiféle külön nyelvi előkészítés nélkül kezdte el az első osztályt.  “Fél évig nem értett semmit a fiam, de jól menedzselte az egészet a tanára, és a csoport is jó volt, így aztán szépen behozta a kezdeti lemaradást” – mesélte.

Balázs havi 3000 eurót keres – a holland egyetemi közalkalmazotti bértábla szerint, ami ott sem közelíti meg a versenyszféra bérszínvonalát, így Balázsék a holland társadalom szegényebb felébe tartoznak még ezzel – a háromtagú családra leosztva  – 1000 eurós egy főre jutó jövedelemmel is.

Tóth-Bos Ágnes kutatásából is az derül ki, hogy a hollandiai magyarok majdnem fele fejenkét 1000-2000 eurót keres egy hónapban, 20 százalékuk pedig még ennél is alacsonyabb, 500-1000 eurós jövedelemmel számolhat havonta, míg csak 5 százalék havi jövedelme haladja meg a 4000 eurót.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!