Keresés

Egy évtizede csak csökken az oktatásra szánt pénz

Évek óta csökkennek az oktatásra fordított költségvetési kiadások. Igaz, csökken a tanulók száma, és a gazdasági válság sem jött jól, de már az alatt a szint alatt van az oktatás finanszírozása, ahol a diákok eredményein is meglátszik a pénztelenség. A pedagógusbérek a rendszerváltás óta szörnyen alacsonyak, más diplomás szakmákban akár harminc százalékkal is jobban lehet keresni. Egyelőre nem látni, hogy a második Orbán-kormány oktatási reformjai hová vezetnek, de a jövő évi költségvetés semmi jóval nem kecsegtet.

A 2015-ös költségvetés tervezetét a hónap elején nyújtotta be az NGM az Országgyűlésnek. A költségvetés oktatási fejezetét azóta többen is kritizálták. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint a tervezet jelentős forráskivonást jelent a közoktatás számára. A hvg.hu számítása szerint összesen 126 milliárd forinttal jutna kevesebb pénz oktatásra a tavalyinál. Ez azt jelenti, hogy reálértéken az oktatási rendszerre 2015-ben közel 10 százalékkal kevesebb jut, mint idén.

Ezt különösen a középfokú oktatás szenvedné meg: az idei évre tervezetthez képest 24,5 százalékkal, 68 milliárd forinttal csökkenne jövőre a középiskolákra szánt állami költés. A felsőoktatási intézmények viszont jól járnak, 26 milliárd forinttal többet kapnának. Radó Péter oktatáspolitikai szakértő a 444.hu szerint minderről azt írta, a finanszírozás csökkentése a gimnáziumok leépítésére, a szakközépiskolák szakmunkásképzésre átállítására utal. A 24 százalékos csökkentést ugyanis csak a gimnáziumok bezárásával vagy osztálylétszámaik csökkentésével lehet kompenzálni. Hozzátette, hogy a pedagógusok béremelésének 38 milliárdos költségét is a csökkenő költségvetési forrásokból kell majd kigazdálkodni.

Czunyiné Bertalan Judit köznevelésért felelős államtitkár a költségvetés oktatási fejezetét ért kritikákra azt mondta, 2015-ben több forrás jut a köznevelésre, mint az idén, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központon keresztül az iskolák működtetésére, illetve a pedagógusbérek emelésére 50 milliárd forint többletforrást biztosítanak jövőre. Azt cáfolta, hogy felére csökkentenék a gimnáziumi keretszámokat. “Ez nem olvasható ki a költségvetésből” – mondta.

Az oktatási kiadások csökkentése nem lenne meglepő, a költségvetésben oktatásra fordított pénz ugyanis arányaiban már évek óta folyamatosan csökken, sőt, egy ideje elérte azt a szintet is, amely már károsan érinti az oktatás színvonalát. Utánanéztünk, hogyan alakult az oktatásfinanszírozás a rendszerváltás óta.

A legtöbb pénzt az iskolák viszik el

Az oktatás fordított pénz mértékét különféle módszerekkel lehet mérni. A legevidensebb megnézni, hogy egy adott évben mekkora oktatási kiadási voltak az államnak. Ezeket azonban nehéz összehasonlítani, hiszen évről évre változik a pénz értéke (infláció), és a gazdaság teljesítőképessége is. Ezért érdemesebb megnézni azt, hogy az állam GDP arányosan, tehát a gazdaság teljesítőképességhez mérten mennyit költ oktatásra. Ezeket az adatokat többek között az 1995-től 2010-ig kiadott Jelentés a magyar közoktatásról című kiadványok tartalmazzák, de  a KSH-nak is van GDP arányos adatsora.

A grafikonon látszik, hogy a magyar oktatásfinanszírozásnak két csúcspontja volt. Az első közvetlenül a rendszerváltás után, akkor Magyarország az OECD országok átlaga felett költött oktatásra. Ez 1993-ig tartott, azóta a hazai oktatásfinanszírozás nem tudta újból elérni az OECD-átlágot, még 2003-ban sem, amikor újbol megugrottak az oktatási kiadások. Azóta pedig az állam egyre kevesebbet szán oktatásra. Ha szintekre lebontjuk az oktatási kiadások, akkor az is megfigyelhető, hogy az pénz legnagyobb részét az alap- és középfokú oktatás viszi el, tehát, amikor oktatásfinanszírozásról van szó, akkor leginkább az általános- és középiskolák anyagi helyzetéről beszélünk.

Megkésve követi a gazdaságot

A 90-es évek elején tapasztalható emelkedés majd csökkenés elsősorban azzal magyarázható, hogy a magyar közoktatás rendkívül lassan reagált az országban végbemenő gazdasági folyamatokra. A rendszerváltás után a gazdasági válság hatására a GDP visszaesett, a közoktatási kiadások azonban reálértékben változatlanok maradtak. Ez azt eredményezte, hogy a válság hatásai 1992-ig a közoktatást lényegében nem érintették.

Az okok közt van a közoktatás finanszírozását 2012-ig meghatározó decentralizáció, azaz, hogy az iskolák fenntartói a helyi önkormányzatok voltak, a központi költségvetés pedig normatíva alapon nyújtott támogatást, amit helyi szinten az önkormányzatok, sőt az iskolák is kiegészítettek. Több újra önállóvá vált kistelepülésen iskolákat alapítottak, a helyi döntéshozók  pedig csak lassan reagáltak a források beszűkülésére, így a költségvetési megszorítások hatása csak késve jelentkezett az oktatásban, és a 90-es évek közepén okozott csökkenést az oktatási ráfordításokban.

Általános iskolások egy szókirakó versenyen a magyar nyelv napján, Balatonfüreden, 2014. november 13-án. | Forrás: MTI/Nagy Lajos
Általános iskolások egy szókirakó versenyen a magyar nyelv napján, Balatonfüreden, 2014. november 13-án. | Forrás: MTI/Nagy Lajos

Később, a gazdaság fokozatos bővülésésvel a az oktatásra fordított pénz is emelkedett. Újabb látványos emelkedés azonban csak a kétezres évek elején jelentkezett. Ennek több oka is volt. A közoktatási kiadásokon nagy részét, közel 70 százalékát a személyi juttatások és az azokhoz kapcsolódó munkaadói befizetések, azaz a pedagógusbérek teszik ki. Így a pedagógus-béremelésről hozott döntések alapvetően meghatározzák az oktatás GDP-ből való részesedésének alakulását.

2002-ben az újonnan megválasztott Medgyessy kormány 50 százalékkal növelte a közalkalmazottak bérét, ez pedig leginkább az egészségügyi dolgozókat és a tanárokat érintette. A kétezres évek első felében történt EU-csatlakozás pedig új finanszírozási formákat nyitott meg az ágazatban, mindezek pedig azt eredményezték, hogy az oktatásra költött pénz megemelkedett.

Nem éri meg pedagógusnak lenni

A pedagógus bér meghatározó eleme az oktatási kiadásoknak. A 2002-es béremelés hatására  a közoktatásban dolgozók keresete a nemzetgazdasági átlagkereseteknél magasabbra emelkedett, ezt azonban évről évre tartó csökkenés követte, 2007-től pedig a közoktatásban dolgozók ismét átlag alatt kerestek,  2009-ben a nemzetgazdasági átlag   90 százalékát.

A fenti grafikonon jól látszik az is, hogy a pedagógusok a közoktatási dolgozókénál sokkal rosszabb helyzetben vannak. A közoktatási jelentés, legfrisebb 2010-es kiadványa szerint a  közoktatásban dolgozók keresete az azonos végzettségű, más ágazatokban foglalkoztatottakéhoz képest jóval nagyobb mértékben romlott és a romlás annál nagyobb, minél magasabb iskolázottságú munkavállalóról van szó. A közoktatásban 2009-ben foglalkoztatott általános iskolai végzettségű nők 92, a szakmunkás végzettségűek 89, a szakközépiskolai végzettségűek 73, a gimnáziumi végzettségűek 71 százalékát keresték a velük azonos végzettségű, egyéb ágazatokban foglalkoztatottak bérének. A közoktatásban dolgozó diplomás nők lemaradása a legnagyobb, ők kétharmadát (67%) keresték annak, mint a máshol dolgozó diplomások. A 2010-es jelentés szerint ha valaki tanárként kezd el dolgozni, akkor már az első évben is kevesebbet keres, mint egy más pályán elhelyezkedő azonos végzettségű kortársa, majd az első tizenöt évben folyamatosan növekszik a lemaradása, mivel az oktatásban az alacsonyabb szintről induló bérek lassabban is nőnek, mint más diplomás pályákon.  Ezt hivatott orvosolni a 2013-ban bevezetett pedagógus életpályamodell, amely lényegében újabb tanári béremeléseket tartalmaz.

A kormányzat kihasználja az egyre kevesebb diákot

“A pedagógus bérek mindig is alacsonyak voltak” – mondta az Abcúgnak Lannert Judit oktatáskutató. Szerinte ez volt az ára annak, hogy a csökkenő tanulólétszám mellett ne csökkenjen a pedagóguslétszám. Lannert szerint az alacsony bér az egyik oka annak, hogy az elmúlt közel tíz évben folyamatosan csökkent az oktatásra szánt pénzt, hiszen azt nagyban meghatározza a pedagógusok bére. A másik ok pedig az, hogy évről évre csökken a diákok száma.

 Lannert szerint a diákszám csökkenését a kormányzat mindig arra használta, hogy “alattomban” csökkentse az oktatási kiadásokat. A tanulószám alapján járó normatív támogatás miatt ugyanis a diákok csökkenésével a költségvetés oktatási forrásai is csökkennek, pedig a pénzt akár fejlesztésekre is költhetné az állam. Lannert szerint ezt a folyamatot szerették volna megállítani 2007-ben, amikor  az akkor felállított Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal egyik feladata az volt, hogy kiszámolja a tanuló létszám csökkenéséből adódó összeget és javaslatot tegyen, hogyan lehetne benne hagyni ezt a pénzt a rendszerben. 40-50 milliárd forintról volt szó, de  végül az akkor kirobbanó gazdasági válság miatt a javasolt fejlesztésekre nem került sor.

Lannert szerint a pedagógusok óraszámemelése is egyfajta módszer a forráskivonásra, hiszen a célja az, hogy kevesebb pedagógus végezzen el több munkát, és így tulajdonképpen a béreken spóroljanak.

Kevesebb pénz, rosszabb eredmény

A magyar oktatás színvonalát más országokéhoz összehasonlíthatóan a háromévente nemzetközileg elkészített PISA tesztek mérik. Ezeket a teszteket az OECD országokban készítik jellemzően három témakörben: matematika, szövegértés és természettudomány.

A grafikonon látszik, hogy a magyar tanulók teljesítménye mindhárom mérési területen zuhant 2009-ről 2012-re. Lannert Judit szerint a romló eredményeknek több oka is van, az egyik az egyre csökkenő oktatási kiadások.”Korábban még lehetett azt mondani, hogy felesleges több pénzt költeni az oktatásra, mert az nem fog meglátszódni a színvonalon, de most már elértük azt a szintet, ahol a pénz is számít” – mondta Lannert.  Ezt a következő, a 2012-es PISA-jelentésben szereplő grafikon mutatja be.

Az oktatási ráfordítás és a matematikaeredmények | Forrás: OECD
Az oktatási ráfordítás és a matematikaeredmények | Forrás: OECD

A grafikonon az látszik, hogy egy bizonyos összeghatár felett (ami az egy diákra fordított 50 000 dollár) hiába költ egy ország többet az oktatására, az nem feltétlenül fog meglátszódni a PISA-eredményeken, azaz végső soron az oktatás színvonalán. E fölött a finanszírozási szint felett csak a minőségre ható strukturális változtatással lehet eredményt elérni. Amíg viszont egy ország nem éri el ezt a szintet, addig az oktatási ráfordítások egyenesen arányosak a diákok teljesítményének növekedésével. Lannert szerint Magyarország a 2012-es tesztet megelőző években került ez alá a költségszint alá, így jelenleg abban a helyzetben van az ország, hogy a költségvetési ráfordítások mértéke hatással van az oktatás színvonalára is.

A magyar PISA-eredmények csak részben tudhatók be a csökkenő támogatásnak. Lannert szerint számít az is, hogy a diákokat a megfelelő pedagógusok képezzék. Ez végső soron újfent pénzkérdés, az alacsony bérek miatt ugyanis évtizedek óta működik a kontraszelekció a tanári pályán. Fontos a tartalmi szabályozás is, Lannert szerint a magyar oktatásban túlzsúfolt a tanterv, kevesebb óra alatt kell több anyagot megtanulni, és ez a magolást erősíti, és nem a gondolkodást. Hozzátette azt is, a külföldi PISA-eredményeken az látszik, hogy a következetes oktatáspolitikát folytató országoknak javul az eredményük.

A Klik hoz vagy visz?

Az elmúlt két év oktatásfinanszírozásáról egyelőre nincsenek részletes adatok, de Lannert szerint az ágazatba tett pénz csökkenése tovább folytatódott. A tankötelezettségi életkor csökkentése, illetve az óraszám emelkedése miatt csökkenhetett az oktatásra fordított pénz, míg a pedagógus életpályamodell miatt elvileg emelésnek kellett következnie. Utóbbi azonban egyrészt csak fokozatosan kerül bevezetésre, másrészt az igazán meghatározó béremelés csak egy szűkebb pedagóguscsoport számára lesz elérhető.

Az újonnan alapított Klebersberg Intézményfenntartó Központnak elvileg az oktatási költségek racionalizálása lett volna a feladata, egy tavaly az Index által nyilvánosságra hozott kormányzati jelentés szerint viszont a Klik nem költséghatékony, az év végére pedig közel 50 milliárd forintos hiányt hozott össze. Egyelőre tehát nem világos, hogy az iskolák államosításával a kormányzatnak több vagy kevesebb pénzébe kerül az oktatás, ahogy az sem, hogy ennek milyen az árérték aránya.


Az adatok és gazdasági következtetések egy része az OFI Jelentés a magyar közoktatásról című kiadványaiból származik.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!