Már használják a tanárok azokat a kísérleti tankönyveket, amiket az állam tesztelésre küldött ki 1500 iskolába. Néhány évfolyamon csak azért rendelték meg ezt a csomagot, mert másra nem volt pénz. Van, akinek tetszik, más sajnálja a kollégáját, hogy ezekből kell tanítania, de olyan tanítónő is van, aki már az olvasókönyv képeitől elborzad.
“Nekem nem tetszenek, főleg a kinézetük miatt” – kezdte a beszélgetést egy fővárosi általános iskola tanítónője. Az iskolájukban azért kell kísérleti tankönyvekből tanítani, mert csak ezek fértek bele a háromezer forintos tankönyvkeretbe. A névtelenséget kérő pedagógus a matek, a környezet és a magyar könyveket használja, és több probléméja is van velük.
Az egyik például az, ahogy néhány állatot ábrázolnak. “Vannak állatok, amik négy lábon állnak, a lovat meg a zsiráfot pedig beöltöztették valamilyen fura jelmezbe”. De azt a képet sem igazán érti, ami egy lyukas pólyát a csőrében tartó gólyát ismertet meg a gyerekekkel. “Nekem ez egy kicsit morbid. Mit akarunk ezzel jelképezni? Hogy elhagyjuk a gyerekeinket, vagy ne is szüljünk” – kérdezte. De a sort még folytatja: egy másik illusztráció egy olyan királyt ábrázol, akinek lyukas országalma van a kezében. “Személy szerint nem ilyen képpel tervezném elkezdeni tanítani a hazaszeretet a gyereknek,de ha ez az igény…”- mondta.
A tanítónő egyike azoknak a pedagógusnak, akik néhány hete használják a kísérleti tankönyveket. Egy jogszabály szerint ugyanis szeptembertől az általános iskolák első, második, ötödik és hatodik, valamint a középiskolák kilencedik és tizedik évfolyamán kísérleti tankönyvekből és taneszközökkel tanítanak a pedagógusok. A könyveket, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) készítette, és 1500 iskolának küldték ki. A könyvekből a mostani tanévben nem csak tanítanak majd, de a tanárok tesztelik is őket. Az új könyvek olcsók: kötetenként nagyjából 350-400 forintba kerülnek.
A könyvekről már a kipróbálásuk előtt és azóta is folyamatosan jellennek meg a kritikák. Tél Tamás fizikus, akadémikus augusztusban tett közzé egy levelet, amiben azt írta, hogy a környezetismeret ötödik és hatodik osztályos, valamint a matematika kilencedik és tizedik osztályos kísérleti tankönyveknél a jelenleg létező tankönyvek között több jobb is van. Tél nem akart osztozni az ajánlás felelősségében, ezért le is mondott tankönyvtanácsbeli poszjáról.
A pedagógus nem érti, hogy miért kell leváltani régi, jól bevált dolgokat. Ő eddig a Mozaik kiadó tankönyveiből tanított, és soha, semmilyen problémája nem volt vele. Kollégáitól már megkapta, hogy nem irigylik, amiért ezekből kell tanítania. Aprónak tűnő, de annál bosszantóbb problémája az elsősöknek szóló kísérleti tankönyvben az a feladat, amiben ki kell egészíteni valamit a gyereknek, de nincs rá hely, nem tudnak hová írni.
Másodikban tanít környezetet Bea. Ő első ránézésre azt látja, hogy a témaindító anyagok nagyon hasonló kinézetűek a könyvben és a munkafüzetben, de a feldolgozó órák anyagai már jobban elkülönülnek. Eddig még csak egy órát tartott a környezetismeret tankönyvből, így csak felületesen, egy gyors átlapozásból ismeri a könyvet. Szerinte érdekes, a korcsoportnak megfelelő, normális mennyiségű feladatok vannak, áttekinthető és nem is sok egy-egy anyagrész. “Így elsőre nekem szimpatikusnak tűnik” – mondta.
Az olvasókönyv előkészítő részén vannak zavarok, a feladatok nincsenek összhangban a tankönyv és a munkafüzet között – egyelőre ezt látja a kísérelti könyvek legnagyobb problémájának egy másik alsós tanítónő.
A képeket ő sem tartja szépnek, vannak köztük aranyosak, de “buggyantak” is. Azt végképp nem érti, hogy mi szükség van rá, hogy egy elsős gyerek felismerje, hogyan néz ki a bilincs. “Régen a képek között labdát meg vonatot kellett keresni az elsősöknek, most találd meg a bilincset. Döbbenet”.
A felsősök könyveibe még nem nézett bele, de hallott már olyan szülőről, aki arra panaszkodott, hogy ő maga sem értette azt a nyelvtan feladatot, amit a gyereknek kellett volna a munkafüzet szerint megoldani.
A tanítónő iskolájában sokan rendelték meg a kísérleti tankönyvcsomat, nem azért, mert “be akarunk állni a sorba”, hanem ők is anyagi okokból.
Amit még problémának lát, hogy több kiegészítő dolog, például a felmérők sem érkeztek meg az iskolába. “Állítólag majd elérhetőek lesznek a neten, majd kinyomtatjuk őket, vagy megint megkérjük a szülőket, hogy nyomtassák ki”.
Egy vidéki szakiskola kilencedik és tizedik évolyamán közismeretet tanító pedagógussal is beszélgettünk a kísérleti tankönyvekről. Szerinte a tananyag rendkívül szegényes. “Gyakorlatilag kimondja, hogy a szakiskolai diákok műveltségének fejlesztése többé nem feladatunk” – mondta. Azt viszont pozitívumként értékeli, hogy vannak a könyvben nagyon jó gyakorlati problémákra fókuszáló részek, például, hogyan kell önéletrajzot készíteni.
Szerinte nem is azzal van a gond, hogy a gyakorlatban ne lennének használhatóak ezek a könyvek, hanem, hogy szinte hülyének nézik a diákokat. “Tisztában vagyok vele, hogy ezek a gyerekek milyenek a valóságban, de a kitűzött cél akkor sem lehet a szükséges minimum, kicsit azért bátrabbnak kéne lenni” – mondta.
Még nem tudja, hogy a tapasztalatait a könyvről meg fogja-e majd osztani az OFI-val, de szerinte nem is igazán kíváncsiak a pedagógusok véleményére, ez csak porhintés.
“Ezeknek a könyveknek az a célja, hogy a tesztüzem lejárta után már csak ezekből lehessen tanítani. Sajnos. De amíg nem korlátozzák, hogy ezen a tankönyvön kívül, kiegészítésnek mit viszek be az órára, addig nincs nagy baj” – tette hozzá.
Megosztás