Keresés

Kríziskezelés a Trefortban, Sipos után

A Beszélj róla! – Gyermekkori Szexuális Bántalmazás koneferncián elmondta a Trefort igazgatója, hogyan tudták kezelni a kinevezése után egy héttel kirobbant Sipos-ügyet. Ő sem örült más ocsmányágainak, a tanárok pedig nem szupersztárok.

A szerda délután tartott, Beszélj róla! – Gyermekkori Szexuális Bántalmazás konferencián már Szegvári Katalin köszöntő beszédében előkerült a nyáron, a 444.hu által kirobbantott Sipos-ügy. Ppozitív példa arra, hogy egy jól megírt újságcikk hogyan tud társadalmi tabukat ledönteni, olyan témát a felszínre hozni, amelyről kellemetlen, de szükséges beszélni. A konferencián felszlóalt az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola jelenlegi igazgatója is, aki elmondta, milyen módon kezelte maga az intézmény az ügyet.

“Mérgelődtem, hogy olyan ocsmányságokkal kell az első napokban foglalkoznom, amelyet valaki évtizedekkel ezelőtt követett el, és már nem is érinti a mostani iskolát” – kezdte az előadását Csapodi Zoltán, akinek a kinevezése után mindössze egy héttel, július 9-én szakadt a nyakába a Sipos-ügy.

Az első pillanat dühe után az igazgató elkezdett azon gondolkodni, hogyan lehet az ügyet az intézményen belül kezelni, esetleg hogyan lehet a negatív üzenetet pozitívvá, jövőbe mutatóvá alakítani.

1. Kutatás

A cikk megjelenése után az új igazgató “egy héten keresztül a múltban vájkált”, próbálta megismerni a gimnáziumnak azt az időszakát, amikor Sipos Pál több tanítványát rendszeresen szexuálisan kihasználta.

 

2. Média

Az ügy kirobbanása után egy héttel adott ki a Trefort egy MTI-nyilatkozatot arról, hogy mélységesen elítélik a történteket. Két nappal ezután meghívták azokat az újságírókat, akik korábban is foglalkoztak a témával, és megadták nekik a lehetőséget, hogy bármit kérdezzenek az esetről. “Nem menekülni akartunk a média elől, inkább elébe menni. Nagyon hálásak vagyunk még most is annak a négy újságírónak, akik még aznap este, mindenféle kontroll nélkül korrekt cikkeket közöltek. Anélkül, hogy le akarták volna járatni az intézményünket” – mondta az igazgató.

 

3. A szülők tájékoztatása

Az igazgató levelet írt a szülőknek, hogy ha bármilyen kérdésük van, akkor keressék őt bizalommal. “Tartottunk tőle, hogy az ügy ártani fog az intézmény mostani reputációjának, de szerencsére a szülők el tudták különíteni az évekkel ezelőtt történteket az intézmény jelenlegi helyzetétől.”

 

4. Kollégákkal való egyeztetés

Sok tanárt bántott az, hogy az évek alatt, sok munkával épített “várat” egy régi tanár tettei akár a porig is rombolhatják. Az igazgató szerint szerencsére a Sipos-ügynek nem lettek ilyen következményei: augusztus 25-én, első iskolai napon nem volt egy kikérő levél sem az igazgatói asztalon.

 

5. Kollégák képzése

Meghívták egy beszélgetésre az iskola nyolcvanas évekbeli igazgatóját, illetve két pszichológust és egy jogvédőt, akik segítenek a tanároknak felkészülni hasonló esetekre. Mi az a bizalmi kapcsolat, amit még megengedett a tanár és diák számára? Hogyan lehet a saját, tanári integritást megvédeni, és elkerülni a pár éven belüli kiégést?

 

6. Szülői értekezletek, osztályfőnöki órák

A tanév megkezdése után az igazgató összesen hat darab évfolyam szülői értekezletet tartott, bement mind a 18 osztályba, és az osztályfőnökök is szántak egy-egy osztályfőnöki órát arra, hogy a diákok feltehessék a kérdéseiket.

 

7. Anonim felmérés

Névtelen kérdőívet töltettek ki az osztályokban arról, hogy iskolán belül vagy kívül hány diákot ért szexuális, fizikai vagy lelki bántalmazás. “5-20%-os eredményt kaptunk” – ez azt jelenti, hogy az iskola diákjainak kb. egyötöde szenved el lelki bántalmazást, de az igazgató arról nem közölt adatot, hogy pontosan a diákok hány százalékát érinti más jellegű erőszak is. Az igazgató jelezte, hogy ezzel a problémával szeretnének részletesebben is foglalkozni, ehhez a Patent Alapítvány segítségét kérték.

 

8. Egységes protokoll kialakítása

Külföldi példákat keresnek annak érdekében, hogy kialakítsák a saját, intézményi protokolljukat: mi a teendő akkor, ha bárki erőszakra utaló jelekkel találkozik az iskolában?

 

Az igazgató egy problémát is felvetett az előadásában: “Az iskoláról sokan azt gondolják, hogy olyan, mint egy feneketlen szatyor, amibe bármit be lehet pakolni. Tanítanunk kell európai ismereteket, öko-tudatos viselkedést, pénzügyi alapismereteket, családi életre kell nevelnünk, a jogi tudatosságot fejlesztenünk, erkölcstant tanítani, és még ott van a mindennapos testnevelés is. És még bele sem kezdtem a rendes tantárgyak felsorolásába, az iskolának pedig kötelessége mindenre igent mondania.”

Az igazgató szerint senki se csodálkozzon, ha ilyen körülmények között alapvetően elutasításra találnak azok, akik arra is rákérdeznek: hogyan foglalkozik az iskola a szexuális visszaélésekkel? “Jogosan gondolhatják a tanárok, hogy őket a saját tantárgyuk tanítására képezték ki, nem szupersztárok, nem polihisztorok, hogy ők mindenhez értsenek.”

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!