Elkészült az elkövetkező hat év közoktatási stratégiája. Több helyen is ellentmond a kormány oktatáspolitikájának, közben mégis kritika nélkül dicséri. Az iskolai lemorzsolódás megfékezésére költenék a legtöbb pénzt, de kreatívabb diákokat is akarnak, akik sokkal jobban eligazodnak például a számítógépek világában. A pedagóguspályát továbbképzésekkel tennék vonzóbbá, béremelésről viszont nincs szó.
A magyar kormány november elején fogadta el a 2014-2020-as időszakra vonatkozó Köznevelés-fejlesztési stratégiát, amely az elkövetkező hat év oktatási irányvonalait tartalmazza. A tervezetet még 2013 végén bocsátották társadalmi egyeztetésre, akkor több szakmai szervezet is kritizálta, a Magyar Pedagógiai Társaság például azt írta, inkább tekinthető szakmai háttéranyagnak, semmint a hazai köznevelési rendszer fejlesztésének hosszabb távra szóló stratégiájának.
A majd egy évvel a társadalmi egyeztetés után elfogadott dokumentum inkább irányokat vázol fel ahelyett, hogy konkrét intézkedéseket írna le. Lannert Judit oktatáskutató szerint azonban mégis érdemes komolyan venni, ugyanis konkrét pénzösszegeket és ütemtervet rendel hozzá ezekhez az irányokhoz.
Mit tart fontosnak a kormány?
A stratégia alapvetően két részre osztható, az elején egy helyzetösszefoglaló van, ami általánosan beszél az oktatásban lévő problémákról, és arról, hogy mit kellene tenni, hogy ezeket megoldják. A következők szerepelnek benne:
- A 2020-ig szóló előrejelzések szerint a magasan képzett munkaerőt igénylő munkahelyek aránya Magyarországon átlagosan gyorsabban fog nőni, mint az Európai Unióban. Eközben a középfokú vagy annál alacsonyabb képzettségű munkaerő iránti igény biztos, hogy csökkenni fog. Ebből azt a következetetést vonják le, hogy egyre több embert kell versenyképes tudáshoz és piacképes végzettséghez juttatni.
- A magyar diákok a 2012-es PISA-felmérésben az OECD-átlag alatt teljesítők csoportjába kerültek 477 pontos átlageredményükkel. Ezért javítani kell a tanulói átlagteljesítményeken.
- Összefüggés van a PISA vizsgálat eredményei és az iskolák IKT- készségátadási képessége között, sőt már a puszta számítógéphasználat során is meglátszódnak a különbségek: ahol jobb az informatikai-kommunikációs oktatás, jobbak az eredmények. Tehát: az számítógép-eszközellátottságot és használatot bővíteni kell.
- Csökken a diákok száma, emiatt át kell gondolni az oktatási kapacitásokat, ez pedig pedagógus-létszámcsökkenéssel fog járni, és átszervezhetik az iskolákat is. Például kifutathatják a kistelepülési általános iskolák felső tagozatait, majd térségi központokba rendezhetik őket.
- Egységesítenék a különböző iskolák oktatási gyakorlatát is. Ez a gyakorlatban úgy nézne ki, hogy kialakítanának egy új mérési-értekelési rendszert, ez alapján értékelnék az iskolákat majd az alulteljesítő iskolákat megreformálnák (akár meg is szüntetnék).
- A pedagógusi pályát nem a legjobb képességű továbbtanulók választják, pedig kulcsfontosságú lenne, hogy rátermett tanárok oktassanak. Ezért a pedagógusoknak jobb képzést és jobb munakörülményeket biztosítanának.
- Egyre többen vannak azok a 15–29 év közöttiek, akik nem dolgoznak, ugyanakkor sem oktatásban, sem szakképzésben nem vesznek részt ( arányuk 2010-ben 16 százalékra ugrott az OECD-országokban). A végzettség nélküli iskolaelhagyók aránya 2011-ben 11 százalék volt, ami jobb mint az uniós átlag, de ezt is megpróbálnák tovább csökkenteni.
Lannert szerint a stratégia elején lévő helyzetértekelés kutatásokra és adatokra támaszkodik, az ezt követő érdemi részben, ahol a bevatakozásokat részletezik, már nem szerepelnek adatok, csupán kijelentések, emiatt a stratégia nem koherens. “Jól hangzik, de nincs mögötte kutatás, nincsenek mögötte hazai tapasztalatok” – mondta Lannert. A stratégia például több helyen is pozitívan nyilatkozik a Klebersberg Intézményfenntartó pedagógus-ösztöndíjáról, de még az sem derül ki az anyagból, hogy egyáltalán hányan kapták meg ezt az ösztöndíjat.
Nem engednék kiesni a gyerekeket
Mivel a stratégia pénzügyi táblát is tartalmaz, ezért érdemes azt megnézni, hogy mennyi pénzt rendel hozzá az egyes célok megvalósításához. Összesn 200 milliárd és 500 millió forintot oszt fel a stratégia, ebben nagyjából fele-fele arányban szerepelnek hazai és uniós források. A legtöbb pénzt a végzettség nélküli iskolaelhagyás arányának csökkentésére fordítanák, erre 87 milli’rd forint jut (70-et hazai, 17-et uniós forrsából). Sőt, egy külön középtávú stratégiát is csináltak hozzá.
A végzettség nélküli iskolaelhagyások csökkentését az EU is számon kéri Magyarországtól, ez az elvárás szerepel a 2014-es országspecifkus ajánlásokban is. Magyarország pedig vállalta, hogy a jelenlegi 11 százalékról tíz százalék alá csökkenti ezt az arányt. Lannert szerint a stratégián látszik is, hogy “EU-komfort anyag”, nem pusztán oktatási, hanem szociális oldalról is megközelíti a problémát, bevonná a szülőket, illetve megemlíti a koragyermekkori beavatkozást is.
A stratégia szerint a végzettség nélküli iskolaelhagyás és az alacsony tanulói teljesítmény szorosan összefügg a gyermekek társadalmi helyzetével. Minél szegényebb egy gyerek, annál kisebb eséllyel tudja befejezni a tanulmányait. A stratégia szerint az iskolaelhagyás megelőzését már a koragyermekkorban el kell kezdeni, a későbbiekben pedig létre kell hozni egy a kisodródás veszélyének jeleire figyelmet felhívó jelzőrendszert. Akinél felmerül a veszélye az iskolaelhagyásnak, az például mentort kapna. Akik mégis lemorzsolódnak, azokat az úgynevezett második esély programokkal húznák vissza a rendszerbe. Ezek olyan programok, amelyek tekintettel vannak az olyan élethelyzetekre is, mint az iskola melletti munkahely vagy családfenntartás.
“Ez a részstratégia azért készült el, mert az iskolaelhagyás arányának csökkentése az Unió 2020 stratégiájának egyik kulcseleme és ezáltal a stratégia megléte egyben feltétele annak, hogy az erre a célra szánt források lehívhatók legyenek a Strukturális Alapokból. Az oktatási államtitkárság számára ugyanakkor érzékelhetően jóval fontosabb volt a köznevelési stratégia létrehozása” – mondta Lannert.
Új iskolavezetők kellenek
A köznevelés-fejlesztési program az iskolaelhagyás aránya után két területre fordítana még komolyabb pénzösszeget. A tanulói képességek fejlesztésére 21 milliárd forint menne. Erre a program szerint azért van szükség, mert az oktatási rendszer minősége sok tekintetben eltér a munkaerőpiac tényleges igényeitől, magyarul a diákok tudása nem elegendő ahhoz, amit a munkáltatók elvárnának tőlük. A kulcskompetenciák: az informatikai, idegen nyelvi és vállalkozói kompetenciák. Emellett több digitális taneszközt használnának az órákon, ezeknek a beszerzését is támogatnák.
Átszabnák az iskolák irányítását is. Erre a stratégia szerint az új köznevelési rendszer miatt van szükség, “a menedzser típusú intézményvezető” helyett egyfajta” pedagógiai-szakmai vezetőt” keresnének. Erre a magyarázat az, hogy az iskolák államosításával a menedzserfeladatok az intézményfennartóhoz kerültek. Azt azonban nem részletezik, hogy mi alapján és kik közül kerülhetnek ki az új iskolavezetők.
Vonzóvá tennék a pedagóguspályát
A stratégia hangsúlyosan foglalkozik a pedagógusok helyzetével is, a pedagógusképzések átalakítása konkértumként szerepel a stratégiában. Ez alapján a pedagógusképzést újra egységes képzésé tennék az egyetemeken, és kialakítanának egy alkalmassági vizsgálatot is azoknak, akik pedagógusok szeretnének lenni.
“A magyar köznevelés eredményessége szempontjából kulcsfontosságú, hogy a pedagógushivatást a legrátermettebb, legtehetségesebb emberek válasszák, a már gyakorló eredményes pedagógusok pedig pályán maradjanak” – írják. A megoldás a stratégia szerint az, ha a pedagóguspályát vonzóbbá teszik. Ennek a mikéntje azonban megmarad az olyan általánosságok szintén, mint a szakmai fejlődés és a biztonságos állás biztosítása, vagy a külföldi tapasztalatszerzés támogatása.
A pedagógusokbérek emeléséről egyáltalán nem esik szó, a stratégia csupán a közelmúltban bevezetett pedagógus-életpályamodellre hivatkozik. Azt azonban nem részletezik, hogy az életpálya-modell mennyire javított a pedagógusok anyagi helyzetén.
Minden szép és jó, amit a kormány csinál
Lannert szerint a kormány oktatási intézkedései, mint a problémákra adott megfelelő válaszok, több helyen is szerepelnek a stratégiában (például méltatják az oktatás központosítását). Azt azonban sehol sem fejtik ki, miért sikeresek ezek a intézkedések. A hazai oktatási ágazat SWOT elemzésnél a gyengeségek között is szinte csak külső tényezők szerepelnek, oktatáspolitikaiak nem. Pedig Lannert szerint az újonnan bevezetett Nemzeti Alaptantervnek és kerettanterveknek is köszönhető az, hogy romlanak a tanulási eredmények. A zsúfolt tananyag ugyanis nem ad lehetőséget arra, hogy a tanulók a biflázás helyett gondolkozni is megtanuljanak.
A stratégia ráadásul tele van olyan állításokkal, amelyek teljesen ellentétesek azzal, amit eddig a kormány tett, vagy mondott. A stratégiában például kerek perec az áll, hogy a munkaerőpiacnak nem kellenek az alacsonyabb végzettségűek, csak a jó oktatásban részesült munkavállalókat keresik. Ehhez képest Orbán Viktor miniszterelnök októberben azt mondta a Kossuth rádióban, “az a logika, hogy mindenki vagy nagyon sok család azt hiszi, hogy a sikeres élethez egyetlen út vezet, gimnázium, érettségi, valamilyen egyetem vagy főiskola, tévedés. Nem akarom őket tévedésben tartani, e fölött a gondolkodásmód felett eljárt az idő”. Ezután a kormány rendeletben írta elő, hogy 2020-tól már csak emelet szintű érettségivel lehessen bejutni a felsőoktatásba, amiből következik, hogy kevesebb diáknak lesz lehetősége felsőfokú végzettséget szerezni.
A stratégia leghangsúlyosabb iránya, a végzettség nélküli iskolaelhagyás arányainak csökkentése szintén ellentétben áll a elmúlt évek egyik legfontosabb oktatáspolitikai intézkedésével, a tankötelezettség 18 évről 16 évre csökkentésével. Ezzel kapcsolatban még a stratégiában is óvatosan fogalmaznak. “A tankötelezettség leszállítása 18 évről az európai átlaghoz közel eső 16 évre… az oktatási folyamat során nagy odafigyelést és az eredményesség folyamatos értékelését igényli az eredmények további javítása érdekében” – írják.
Az ütemterv szerint 2020-ig folyamatosan adagolnák a pénzt a célok megvalósítására. A sratégia felelőse a Köznevelésért Felelős Államtitkárság.
Megosztás