Bárki kipróbálhatta a közmunkások packázásokkal teli, abszurd hétköznapjait a Magyar Szegénységellenes Hálózat és a Közmunkás Mozgalom a Jövőért játékos akadálypályáján. A józsefvárosi önkormányzat először betiltotta a majálist, amit így demonstrációként tartottak meg. Egy fideszes képviselő azért nem akarta engedélyezni, mert akkora tömegre számított, hogy attól félt, nem lesz elég vécé.
- Mióta nincs munkája?
- Öt hónapja.
- Végzettsége?
- Szobafestő.
- Nagyon jó. Indul egy testhezálló képzés varrónőknek, de csak jövőre. Addig lehet közmunkás az utcán. Csikkeket kell szedni, ilyesmi.
- És ha nem akarok?
- Akkor minden pénztől elesik. Én elfogadnám.
Hiába keres munkát, úgysem kap, ezért a munkaügyi központ végül közmunkára küldi. Ki lehet húzni havi 52 ezer forintból? És ha hárman vannak rá? A rezsi a fontosabb, vagy a cipő? Tartozása van, vagy megbüntették a buszon? Akkor enni sem nagyon marad.
A munkaügyi központ után mindenki megkapja a láthatósági mellényt és a szemeteszsákot, aztán jöhet a csikkszedés. Ha ez megvolt, jön a fizetésnap, ahol 52 ezer helyett csak 17 ezret adnak, mert a rezsitartozást levonták a teljes összegből. Reklamációnak nincs helye, és ebből a 17 ezerből sem marad sok, ha véletlenül sikerül összefutni a BKV-ellenőrrel. Ha sikerül kimagyarázni, talán marad pár ezer forint a teljes hónapra. De nincs gond, mert még lehet szerencsénk: a kukából akár pénztárcát is kiturkálhatunk, ha szerencsénk van. Ha nincs, akkor kapunk egy újabb tízezres közteres bírságot.
Ezt a szerencsejátékot imitálta a Közmunkás Mozgalom a Jövőért és a Magyar Szegénységellenes Hálózat közös május elsejei programja, a Közmunka Ünnepe a II. János Pál pápa téren. A hat állomásos akadálypályán bárki végigmehetett, aki hajlandó volt felvenni a láthatósági mellényt, és tűrni, ha megalázóan beszéltek vele, vagy ha csak a véletlenen múlt, éppen mit halászott ki a kukából. A programot főleg közmunkások szervezték, akik saját tapasztalataikból csináltak karikatúrát. Bár a fenti csak egy fiktív párbeszéd, nem áll messze a valóságtól.
Hosszú évekig élte át ezt Zoltán, aki mielőtt nyugdíjba ment, közmunkásként dolgozott. „Sosem volt egy leányálom, régen se kaptunk rendes munkaruhát, meg eszközöket, de az elmúlt években egyre rosszabb lett a helyzet” – mondta, miközben az akadálypálya versenyzőit figyelte. „Régen minimálbért kaptunk, vehettünk ki szabadságot, járt a cafeteria, és egy-két évet dolgozhattunk egyhuzamban. Most meg alig kapunk valami fizetést, és nagy a forgás, mert rengetegen vagyunk. Pár hónapnál többre nem is kapunk szerződést. A körülmények is sokkal rosszabbak lettek. Régen, ha esett az eső, bemehettünk az eresz alá, vagy valami. Most már ez sincs”.
A közmunkások nem is nagyon mernek megszólalni. Volt, aki nyilatkozott a tévének, aztán egyből lapátra tették.
Zoltánnak már nincs sok reménye, a hátralévő éveit a nyugdíjból kell, hogy kihúzza. Robi viszont tizenöt éves, és az a célja, hogy kitörjön. „Kilencedikbe járok, sosem buktam, tényleg. Dunaújváros mellett élek egy faluban, szakiskolás vagyok. Anyám közmunkás egy kertészetben, havi 72 000-et keres, abból tart el minket a bátyámmal. Nagyon nehezen jövünk ki belőle, elmegy az egész albérletre meg csekkekre. Én soha nem akarom ezt csinálni” – fogadkozott Robi, akinek tizenkét éves kora óta az az álma, hogy DJ lehessen. „Hétvégente jövök fel a DJ-iskolába, ahová a nagyapám segített beiratkozni. Százezerbe került, de lehetett részletre is fizetni. Itt tanulok most. Ha elvégzem, kapok egy papírt, amivel már kopogtathatok a klubokban. De már most lejátszották pár mixemet a Music FM-en, amiért pénzt is kaptam” – mesélte csillogó szemmel, aztán hozzátette: abból a pénzből utazott fel a Közmunka Ünnepére is.
De kipróbálták a játékot olyanok is, akiknek amúgy semmi közük a közmunkásokhoz. Péter saját magát gazdag, jól menő mérnöknek tartja, mégis kijött a feleségével és a gyerekével, hogy végigmenjen az akadálypályán. „Nagyon nyomasztó volt végigélni, ahogy packáznak velem” – mondta, miután végzett. „Megtehetném, hogy nem foglalkozom ezzel, de engem nem vigasztal, hogy a legjobban keresők közé tartozom az országban. Ettől még borzasztó, ami itt történik”.
Majálisként betiltották, demonstráció lett belőle
A Közmunka Ünnepét eredetileg a Teleki téren tartották volna meg, és bár eleinte minden rendben volt a területfoglalással, végül nem kaptak rá engedélyt. „Április elején adtuk be a területfoglalási kérelmet, megkerestük az önkormányzatot, a rendőrséget és az ÁNTSZ-t is. Azt mondták, minden rendben van, aztán múlt pénteken az illetékes bizottság egyik fideszes tagja kevesellni kezdte a vécéket” – mondta Bálint Mónika, a Szegénységellenes Hálózat munkatársa.
Szerinte ez mondvacsinált indok volt, mert a Kun és a Népszínház utca sarkán lévő vendéglő vállalta, hogy a résztvevők használhatják a mosdóit. „A képviselő azt mondta, hogy alulbecsüljük a résztvevők számát. Mi 70-et jelentettünk be, ő meg azt mondta, ezer körül lesz”. Bálint szerint más szervezetek is tartottak már rendezvényeket a Teleki téren, és mindig ennek az étteremnek a vécéjét használták.
Ellenzéki képviselők azt javasolták a bizottságnak, hogy fogadják el a kérelmet, a szervezők pedig utólag pótolják ki a rendezvényt néhány mobilvécével, de a fideszes többség végül úgy döntött, elutasítja a beadványt. Utólag úgy döntöttek, a II. János Pál pápa térre viszik a rendezvényt, amit így már demonstrációként tartottak meg.
A közmunkások mindennapjairól készült kutatásról itt írtunk, azzal pedig, hogy szakértők szerint miért elhibázott az egész rendszer, ebben a cikkben foglalkoztunk.
Megosztás