Keresés

Könnyen elkelnek az elüldözött magyar kutatók

A kormány MTA (Magyar Tudományos Akadémia) elleni harca miatt egyre több kutató dönt úgy, hogy a kialakult helyzetben nem érdemes tovább Magyarországon dolgoznia, és inkább külföldön folytatja pályafutását. A távozók között van Takács Károly szociológus is, aki kutatócsoportjával Svédországba költöztetett egy kétmillió eurós projektet. Akik külföldre mentek, sokáig elkötelezettek voltak abban, hogy itthon kutassanak, annak ellenére, hogy Svédországban vagy Hollandiában a magyar kutatói bérek ötszörösét is megkereshetik. Szeretnének egyszer visszajönni Magyarországra, de csak akkor, ha garantálva látják a tudomány szabadságát és azt, hogy egybenmarad az MTA kutatóhálózata. Erre azonban nem sok esélyt látnak. 

Takács Károly a tavaly áprilisi választások után fogott egy táblázatot, és leírta, mi mindennek kell történnie ahhoz, hogy családostul elhagyja az országot. Alig telt el néhány hónap, máris mindegyiket kipipálta. “A kormány megtámadta a Magyar Tudományos Akadémiát (MTA), a társadalomtudományokat, az alapkutatásokat, konkrét embereket listáztak folyóiratokban” – foglalta össze a szociológus, miért döntött úgy, hogy Svédországba költözteti azt az általa vezetett projektet, amire 2014-ben kétmillió eurót nyert az Európai Kutatási Tanácstól (ERC).

Nincs egyedül ezzel a döntéssel, vele tartott néhány kollégája, és vannak más kutatók is, akik szintén már elmentek, vagy fontolgatják, hogy elhagyják az országot. Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, nagy eséllyel éppen a legjobb kutatók költözhetnek el, de sokakat felszívhat  a versenyszféra is, ha végleg megelégelik a kormány és az MTA közt zajló háborút. Ez tavaly júniusban robbant ki, amikor Palkovics László innovációs és technológiai miniszter minisztériumi költségvetés alá rendelte az akadémiai kutatások finanszírozását. (Az MTA körül kialakult helyzetről ebben és ebben a cikkünkben  írtunk részletesen.)

Fasiszta módszer

“A kutatócsoportunkból is felkerültek a Figyelő-listára. Az egyikük pédául egy mesterszakos hallgató, aki gyakornokként dolgozott nálunk. Neki ez lett élete első sajtómegjelenése, ami egy elfogadhatatlan megbélyegzés, egy fasiszta módszer” – mondta Takács, aki tavaly nyáron a családjával és a kollégáival is átrágta a kérdést, októberben pedig már a költözés gyakorlati részéről egyeztetett a Linköping University-n.

ERC-nyertes kutatóként válogathatott az európai ajánlatok között, két olasz egyetem még licitált is egymásra, hiszen komoly presztízzsel bír számukra, ha nagy költségvetésű, hosszú távú kutatások futnak náluk. “Az ERC-projektek könnyen költöztethetők egyik helyről a másikra, sok nyugati egyetem kifejezetten vadászik a nyertesekre, és stabil állással, jó körülményekkel csábítja őket”.

_HD51732
Takács Károly szociológus egy több millió eurós kutatást vitt Svédországba az MTA elleni támadások miatt. Fotó: Hajdú D. András

Decemberre világossá vált, hogy Svédország az ideális célpont, januárban pedig az MTA-val is közölte a döntését. “Senki sem kérdőjelezte meg, senki sem mondta, hogy nem kellene elvinnem a projektet”. Mégsem szakította meg teljesen a kapcsolatot az akadémiával, az állása részben megtartotta, amire egy másik, Lendület-projekt miatt volt szükség. “Csak így lehetett megtartani azokat az embereket, akik azon a kutatáson dolgoznak”.

Takács Svédországban és itthon is egyértelművé tette, hogy nem szakmai, hanem politikai okokból döntött a költözés mellett. Egy ERC-nak írt dokumentumban össze is foglalta a kormány-MTA-háború történetét, a CEU-ügyet, a Corvinus Egyetem átalakítását, a genderszakok betiltását és a letiltott Századvég-tanulmányokat is. Májusban aztán a Linköping University honlapján jelent meg vele interjú, amiben a magyar tudományos életet ért támadásokról beszélt.

Az utolsó időszakban már attól is tartott, hogy ilyen körülmények között nem fogja tudni normálisan befejezni a projektet, hiszen rengeteg időt és energiát felemésztett a kormánnyal szembeni védekezés. “Az elmúlt egy évben sokkal kevesebb időt töltöttünk azzal, amivel szeretnénk, vagyis tudományos kutatással. Egy ilyen projekt pedig akkora lehetőség, hogy szerettem volna jobban kihasználni”. Úgy látja, mostanra nagyon sok kutató belefáradt a harcba, és többen majd ezután kezdenek gondolkodni, hogy maradjanak-e vagy “belépjenek-e a kormányzati taposómalomba”, vagyis az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatba.

Gyakorlati haszna is van

Takács szociológusként hálózatkutatással foglalkozik, ő alapította a Kapcsolatháló- és Oktatáskutató Központot (RECENS), ami 2010 és 2012 között a Corvinus Egyetemen, azóta az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjában működik. Itt az évek alatt több száz tanulmányt adtak ki, az ERC-projektben pedig az emberek közti informális kommunikációval, azon belül is a pletykával foglalkoznak.

A szervezeti kutatásukban kapcsolatháló-elemzést végeztek, ami Takács szerint nagyon kelendő dolog a cégek körében, hiszen így tudják növelni a hatékonyságukat. “Egy ilyen kutatás segít megmondani, melyik alkalmazottnak erős annyira a céges informális hálóban betöltött szerepe, hogy semmiképp sem szabad elengedni. Vagy segít eldönteni, hogy kit, hová érdemes helyezni a cégen belül” – mondta. Vagyis, bár elsősorban elméleti szintű alapkutatással foglalkoznak, a kutatásuk több mellékszála a piac számára is érdekes, együttműködnek például a Sziget fesztivállal is.

Nem égetett fel minden hidat

A projekt ugyan 2020-ig tart, Takács akár hosszabb távon is Svédországban maradhat, hiszen fix állást kapott Norrköpingben, ahová követte őt a felesége, valamint a 14, 12 és 9 éves gyerekeik is. “Nekünk ez nem olyan nagy váltás, korábban is éltünk külföldön. A gyerekek viszont már elég nagyok, megvan a megszokott környezetük, vannak barátaik. Nem beszélnek svédül, és angolul sem teljesen magabiztosak. Nekik nehezebb lesz”.

_HD51732
Takács szerint mostanra nagyon sok kutató belefáradt a harcba, és többen majd ezután kezdenek gondolkodni, hogy maradjanak-e. Fotó: Hajdú D. András

Úgy döntöttek, hogy a két nagyobb gyereküket ki sem íratják a magyarországi gimnáziumból, hanem magántanulóként magyar érettségit is szereznek majd, miközben hamarosan Svédországban is elkezdik az iskolát. “Belegondolva az ő helyzetükbe, a jó gimnáziumot végzettek többsége úgyis külföldre megy. Akkor már nem mindegy, hogy most mennek ki, vagy majd pár év múlva, ha végeztek?”.

Bár nem bízik benne, hogy a következő években politikai változás lesz Magyarországon, azért nem égettek fel minden hidat maguk mögött, a lakásukat is megtartották. Hogy pár év múlva hazaköltöznek-e, leginkább a gyerekeken múlik. “Ha nem érzik jól magukat, nem találják meg a barátaikat, vissza fogunk tudni jönni”.

Az országy elhagyása volt az egyetlen racionális döntés

Beszéltünk a kutatócsoport egyik, oktatásszociológiával foglalkozó tagjával is, aki ugyanabban a projektben dolgozik, mint amit Takács Károly Svédországba vitt. Nehéz volt elhagyni az országot, elsősorban a családi kapcsolatok miatt viselte meg a költözés, nagyapja már 90 éves. Még nem tudja, hol fog lakni a következő hónapokban, átmenetileg kollégái ajánlottak fel neki egy lakást.  Ez tűnt az egyetlen racionális lehetőségnek – mondta a külföldre költözésről. Még 19 hónapig tart az ERC-projekt. hogy utána mi lesz, nagyban függ attól, milyenek lesznek a viszonyok Magyarországon. “Nem vagyok optimista, ha az lennék, még itthon lennék.”

Nem lát arra garanciát, hogy a kormány által kitalált struktúrában nem politikai, hanem szakmai alapon dőljön el, milyen kutatások jutnak pénzhez vagy hogy kik kerülnek vezető pozícióba. Attól is tart, hogy a politikai befolyás miatt nehezebben jutnak nyilvánosságra majd kutatási eredmények, ha azok ellentétesek a politika érdekeivel. Olyan kutatásokra gondolt, amelyek például a szociálpolitikai intézkedések megalapozottságát vizsgálják. Svédországban viszont vélhetően az ERC-projekt kifutása után is lesznek lehetőségeik, mert rengeteg kutatási pályázat létezik kint, többek között ezért is választották a skandináv országot. Hozzátette, az alapkutatások finanszírozásának megnyirbálása nemcsak a társadalomtudományokra nézve lenne végzetes; a szociológus szerint a fizikusok és a matematikusok munkáját ugyanúgy ellehetetlenítené a finanszírozás megvonása.

Más kollégáihoz hasonlóan szívesen dolgozna újra itthon: egyrészt a magyar társadalmat ismeri legjobban, szociológusként a magyar adatokkal tud legjobban dolgozni. Másrészt sokáig azért maradt az országban, mert olyan kutatási témákon dolgozhatott, amik érdekelték, és fontosnak tartotta, hogy ezek bekerüljenek a nemzetközi tudományos diskurzusba. Mindez fontosabb volt számára az anyagi nehézségeknél, pedig két állást kellett vállalnia a megélhetéséért. Bár Svédországban minden sokkal drágább, még így is jobban él, mint itthon. 

Nem várta meg, hogy kényszerből kelljen mennie

Radó Márta szintén Takács Károly kutatócsoportjának volt a tagja egészen tavaly decemberig, most egy rotterdami kórházban dolgozik kutatóként, a dohánypolitikai intézkedések gyerekek egészségére gyakorolt hatását vizsgálja. Élvezi az új munkáját, hasznosnak tartja, amit csinál. Előtte főként oktatáskutatással foglalkozott, részt vett többek között a “Lendület”  – RECENS Kutatócsoport Versengés és negatív hálózatok című projektjében is. (Az iskolai bántalmazást vizsgáló kutatásról az Abcúg is írt.)

Tisztelte és szerette a magyar kollegáit,  hollandiai állása is részben annak köszönhető, hogy jó szakemberek vették körül, mondta. Szívesen maradt volna a kutatócsoportban, de az MTA körül kialakult helyzet olyan mértékű bizonytalanságot teremtett, hogy úgy látta, jobb, ha külföldön folytatja pályafutását. Főleg, hogy pont akkor fejezte a doktori képzést. “Nem akartam kivárni, hogy kényszerből kelljen mennem, inkább elébe mentem.” Akkortájt csak néhány hónapra látták előre, mennyi pénze van a kutatóintézetnek, ilyen feltételek mellett lehetetlen hosszú távú projektekbe belevágni. 

Eredetileg úgy volt, hogy a Hollandiában dolgozó kanadai származású párja költözik Magyarországra, de a politikai események felülírták a terveiket. Kutatásaiból kifolyólag erős statisztikai módszertani háttérrel rendelkezik, ezért tudott átnyergelni az egészségügyi területre. Ez olyan tudás, amire a versenyszférában is nagy a kereslet. “Ez is azt mutatja, hogy el lehet menni máshova.”

Anyagi oka is voltak döntésének. Kint kutatóként 2300-3000 eurót lehet keresni, attól függően, kinek mennyi munkatapasztalata van. Ehhez képest itthon 300-500 euró volt a fizetése.

“Most már a mekis diákmunkával is jobban lehet keresni, mint tudományos segédmunkatársként az MTA-n”

– jegyezte meg ironikusan. Ennek ellenére nem volt könnyű elhagynia az országot, családja és a barátai is Magyarországhoz kötötték. “Hosszútávon mindig is itthon képzeltem el az életemet, a külföldi munkát ideiglenesnek gondoltam.”  Két évre szól a hollandiai megbízatása, ha az lejár, újra fogja értékelni a helyzetét. Szívesen hazajönne, de kizárólag abban az esetben, ha a kutatás szabadsága garantálva lesz Magyarországon.

Látva a kormány lépéseit, nem sok esélyt lát arra, hogy nem verik szét az akadémia kutatóhálózatát.Szerinte nem rövid távon fog javulni a helyzet, szemben a CEU-val, az MTA-nak nincs hová mennie, az MTA vezetése mégis “derekasan helytállt” a kormánnyal folytatott küzdelemben, nem rajtuk fog múlni az akadémia sorsa, mondta a kutató.  Külföldi munkatársai közül többen tisztában vannak, hogy mi zajlik Magyaroszágon,  el vannak képedve, hogy ilyesmi megtörténhet Európában. “Hírértéke van annak is, hogy Takács Károly politikai okokból hagyta ott az MTA-t és magával vitt egy többmillió eurós projektet.”

Szerinte ha nem változik a kormány hozzáállása, egyre több kutató fogja elhagyni az országot. Biztosan lesznek olyanok is, akik az átszervezés után is a kutatóhálózatnál maradnak. Ez nagyban függ attól, melyik tudományterületről van szó: egy fizikus vagy egy orvos jobb helyzetben van, könnyebben mozdul, mint aki például irodalommal foglalkozik. Kor kérdése is: az idősebbek vagy a családosok nehezebben fognak váltani.

Mindenkinek megvan a saját Reichstagja

P.Tóth Tamás 2007 óta dolgozott az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézeténél, főként a szexuális kisebbségek és LMBT+ emberek társadalmi kirekesztettségével, társadalomtörténetével és HIV-vel élők helyzetével foglalkozott kutatóként, 2011-től tavaly őszig ő volt az intézmény tudományos titkára is. Novemberben költözött Spanyolországba, ahol saját vállalkozást indított párjával, a kutató tehát pályaelhagyónak számít.

“Mindenkinek van egy személyes Reichstagja, amikor azt kell mondania, hogy tovább nem maradhat Magyarországon. Nekem ez az volt, ha a politikai hatalom részéről kutatási témákat ér támadás, azaz sérül a kutatói szabadság.”

A CEU elleni támadássorozat után határozta el, hogy elhagyja Magyarországot, de a Figyelő tavaly júniusban megjelent listája erősítette meg abban, hogy ez a helyes döntés: a listán első helyen szerepelt a szexuális kisebbségek helyzetével foglalkozó kutató. Az MTA néhány nappal azelőtt kapta meg véleményezésre azt a törvénytervezetet, ami a Palkovics vezette minisztérium alá rendelné az akadémia kutatásainak finanszírozását. Kollégái eleinte le akarták beszélni a költözésről, aztán az események előrehaladtával kezdték jobban érteni döntését. “Egyik kollégám azt mondta a búcsúpartin, okafogyottá váltak érvei a maradás mellett.”

Anyagi szempontok kevésbé játszottak szerepet döntésében, kutatóként elfogadta, hogy nem keres jól. Már azzal elégedett lett volna, ha tartani tudja azt az életszínvonalat, amit itthon megszokott. Kint azzal szembesült, hogy kevésbé megterhelő munkával is többet lehet keresni. Nehezen tudja elképzelni, hogy valaha visszajöjjön Magyarországra, az MTA helyzetének stabilizálódása és a kutatóhálózat megmaradása önmagában nem elég. Drasztikus politikai fordulatra lenne szükség, olyan intézményi garanciákra, amelyek biztosítják az ország demokratikus jogállami berendezkedést. Másrészt a tudományos életben már két-három év kihagyás is hatalmas versenyhátrányt jelent, szinte lehetetlen lenne visszailleszkednie a kutatói élvonalba.

Muraközy Balázs közgazdászt albérletkeresés közben értük utol. Az MTA Közgazdasági- és a Regionális Tudományi Kutatóközpontjának (KRTK) kutatócsoport vezetője augusztusban kezd új munkahelyén, az University of Liverpool-on. Nem volt egyszerű munkát találnia, több helyre is elment állásinterjúra. Tavaly nyár óta érlelődött benne a költözés gondolata: a CEU elüldözése, a kutatók listázása és a KRTK megszüntetésének lehetősége mind azt mutatta, hogy a tudományos szabadság helyzete csak rosszabbodni fog. Ebben az azóta történtek, például az 1956-os Intézet megszüntetése csak megerősítette. Akárcsak Takács Károly, ő sem szakad el teljesen az MTA-tól: az általa vezetett „Lendület” Vállalati Stratégia és Versenyképesség kutatócsoport nemrég nyert el egy több éves nemzetközi kutatási projektet, ezért félállásban továbbra is a KRTK alkalmazásában áll majd, hogy végig tudják vinni a projektet és egyben maradjon a kutatócsoport.

Muraközy Balázs esete azért is érdekes, mert pont olyan tudományterületen dolgozik, ami a kormány szemében is hasznos lehet: gyakorlati elemzéseken keresztül vizsgálja, hogyan javítható a vállalatok versenyképessége, termelékenysége. Ehhez képest a kormány hosszú ideje alig rendelt kutatást az intézettől. Muraközy szerint ennek politikai okai is lehetnek: lettek olyan intézetek, kutatók, amelyekben megbízott a kormány, hogy megfelelő eredményeket produkálnak.

A kutató feleségével és két gyerekével, öt éves fiával és két éves lányával költözik Angliába. Hosszú távra terveznek kint, megbízása is határozatlan időre szól. Azért is költöznek most, mert még kicsik a gyerekek, könnyebben hozzászoknak az idegen környezethez. Nem fog számottevően többet keresni, mint idehaza, viszont családosként az is szempont volt számára, hogy az Angliában jobb az oktatás és az egészégügy, erősek a demokratikus intézmények. Nem tudta megmondani, hogy visszajönne-e még valaha Magyarországra. Úgy fogalmazott:

“a minisztérium részéről tapasztalt inkompetencia, agresszió és hazudozás jó időre elbizonytalanított abban, hogy fontosnak tartja-e a kormány a tudomány szabadságát és kiválóságát.”

 

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!