Keresés

Keveset költünk a fogyatékosokra, és azt is rosszul

Nem túl rózsás a helyzet a fogyatékkal élők ellátásában a Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint. Uniós szinten is keveset költünk erre, aminek az az eredménye, hogy sok településen szűkösek az ellátások, és sokan élhetetlen tömegintézményekbe kényszerülnek. 

Magyarország keveset költ a fogyatékkal élők ellátására, és amit ráfordít, azt sem teszi túl magas színvonalon – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal nemrég publikált jelentéséből, amelynek a Magyar Nemzet gyűjtötte össze a legfontosabb eredményeit. 2012-ben a GDP 1,6 százalékát költöttük az ellátásukra, ami az Európai Uniós tagállamok sorában csak a tizenhatodik helyre elég, az egy főre jutó kiadás színvonala pedig az EU-s átlag 53,5 százaléka. A 2011-es népszámláláson 491 ezer ember jelezte, hogy valamilyen fogyatékossággal él.

A szociális törvény leginkább azon fogyatékkal élők számára biztosít napközbeni ellátást, akik családban élnek, már nem iskoláztathatók, és kiszorultak a munkaerő-piacról. A tízezernél nagyobb népességű települések elvileg kötelesek gondoskodni a napközbeni ellátás megszervezéséről, de csak 71 százalékuk tudja ezt megtenni, az ennél kisebb települések közül pedig csak minden negyedik. 2011-ben 7300 napközben ellátást nyújtó intézmény volt az országban, 2013-ban pedig alig több, 7350. Vagyis a mostani kapacitás csak a családban élő fogyatékosok másfél százalékának ellátást tudja biztosítani. Ráadásul a férőhelyek egyenlőtlenül is oszlanak el az országban: a legjobban ellátott Szabolcs-Szatmár-Bereg és a legrosszabb helyzetű Nógrád megye közt tizenegyszeres eltérés van.

A napközbeni ellátás mellett létezik támogató szolgáltatás is, amelynek keretében a fogyatékkal élők a lakásukon kaphatnak segítséget. Ez 2009 óta nem kötelező önkormányzati feladat, a szolgáltatás országos lefedettsége most 68 százalékos, de minél kisebb egy település, annál kevésbé létezik. 2011-ben 17 ezren kaptak támogató szolgáltatást, ami a regisztrált fogyatékkal élők négy százaléka. 2013-ra ez a szám 14 ezerre csökkent. A nonprofit szervezetek mindkét ellátás működtetésében nagyobb szerepet játszanak, mint az önkormányzatok.

Azok, akik nem tudják ellátni önmagukat, ápoló-gondozó otthonokban, rehabilitációs intézményekben és lakóotthonokban kaphatnak ellátást. 2011-ben és 2013-ban is 16 500 tartós bentlakásos hely volt az országban. A jelentés szerint a fogyatékkal élők számára az lenne a jó, hogy kisebb, családias otthonokban élhetnének, de mivel ezeket több kerül fenntartani, még mindig túl sok tömegintézmény működik. A kis létszámú lakóotthonok csak a fogyatékkal élők 0,4 százalékát tudják befogadni.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!