A szocális tűzifa az egyetlen központi, lakásfenntartási célú támogatás, ami eljut a szegényekhez. Ehhez képest az állam olyan furcsán osztja szét a tűzifát az önkormányzatok közt, hogy pont azokra a településekre jut kevés, ahová a leginkább kellene. A Habitat for Humanity szerint át kellene alakítani a tűzifaosztás kritériumait, de a legjobb persze az lenne, ha a kormány még többet tenne a lakhatási szegénység felszámolásáért.
Egyre többen kapnak tűzifát az államtól, de úgy tűnik, hogy a szegény településekre kevesebb jut belőle, mint a gazdagabbakra. Ez derül ki a Habitat for Humanity Magyarország új tanulmányából, amely a szociális tűzifa elosztásának hatékonyságát kéri számon a kormányon.
Szociális tűzifát a Belügyminisztérium által kiírt pályázatokon igényelhetnek a települések. A program 2011-es bevezetése óta ötszörösére nőtt a támogatott települések száma: a négymilliárd forintosra duzzasztott program tavaly már több mint 180 ezer emberhez juttatott állami tűzifát. (Igaz, ez még mindig eltörpül a lakásvásárlást segítő támogatásokhoz képest, amivel a kormány a jobb helyzetűekre koncentrál).
Az elosztás kritériumai többször változtak az utóbbi években, 2016 óta a közmunkások átlaga és a 80 éven felüli lakosok száma alapján állapítják meg a jogosultságot. A Habitat szerint éppen ez a baj, hiszen ez nem mindig arányos a településen élő rászorulók számával. Szerintük inkább azt kellene figyelembe venni, hogy hol fűtenek sokan fával, mert most olyan helyre is jut támogatás, ahol alig van rá szükség.
A következő két térkép jól mutatja a problémát. Az elsőn az látszik, hogy Észak-Magyarországon és a Dél-Dunántúlon találni a legtöbb olyan háztartást, amelyben kizárólag fával vagy szénnel tüzelnek. Ehhez képest a második térképről kiderül, hogy a jobb helyzetű nyugat-dunántúli és Budapest környéki járásokra átlagosan több támogatás jut háztartásonként, mint a keletiekre.
Miután a kormány dönt a tűzifa-támogatás nyerteseiről, a települések saját, helyi rendeleteik alapján osztják szét a lakosok között. Ezekben előnyt kell biztosítani a halmozottan hátrányos helyzetű családoknak, vagyis elvileg a támogatás illeszkedik a helyi igényekhez, de ahol sok a rászoruló, ott fejenként kevesebb fa is jut.
2016-ban országos szinten átlagosan 24 453 forintnak megfelelő tűzifát osztottak szét háztartásonként. Ugyanakkor a leghátrányosabb települések között az átlagos támogatási összeg nem érte el a 17 ezer forintot, miközben a fejlettebb települések közt a 63 ezer forintot is meghaladta.
A Nógrád megyei Őrhalomban például 2012-ben csak 2771 forint jutott egy háztartásra. Ez a következő években növekedett, de még 2015-ben is elég alacsony volt, pedig a lakások 79 százalékát fával fűtik. Közülük csak húsz százalékhoz jutott el egyáltalán a támogatás. 2015-ben Hévízen volt a legnagyobb az átlagos támogatási összeg, több mint 70 ezer forint. Pedig itt csak a lakások 21 százalékát fűtik fával, és egy kifejezetten fejlett településről van szó.
Mit kellene csinálni?
Mindez azért is különösen nagy probléma, mert jeleneg a szociális tűzifa az egyetlen központi, lakásfenntartási célú támogatás, amit a rászorulók igénybe vehetnek. Ez azóta van így, hogy a kormány 2015-ben megszüntette a normatív lakásfenntartási tánogatást. „Ideális esetben a tüzelőanyag természetbeni támogatási forma egy normatív lakásfenntartási támogatás kiegészítő eleme, nem annak helyettesítő eszköze” – írják. Ráadásul a fa és a szén ára majdnem harminc százalékkal nőtt az elmúlt hat évben, ami a magyarországi lakások több mint harmadát érinti.
Bár a Központi Statisztikai Hivatal szerint évente több százan halnak meg otthonukban a túlságosan nagy hideg miatt, a Habitat szerint egy jobban célzott és megfelelő összegű támogatás segíthetne megelőzni az ilyen eseteket.
A Habitat azt javasolja, hogy a szociális tűzifa elosztásnál vegyék figyelembe a fával vagy szénnel fűtők arányát, a háztartások rászorultságát pedig a jövedelem és a fűtési költségek alapján kellene inkább meghatározni. Ezen kívül fel kellene újítani a nem megfelelő hőszigeteléssel rendelkező lakásokat, és szükség lenne az energiahatékonyságot célzó intézkedésekre is, például kályhacsere programra, valamint brikettáló szerkezetek beszerzésére, írják. A teljes tanulmány és a Habitat további javaslatai itt érhetők el.
Megosztás