Akár vidámak is lehetnének a XIII. Kerületi Drogprevenciós Alapítvány (DPA) munkatársai és kliensei, hisz új helyen újranyitják a hónapokkal ezelőtt bezárt programjukat. De mégse örülhetnek, mert a helyi önkormányzat megtiltotta, hogy az ambulancia folytassa tűcsereprogramját.
Hónapok óta tartó működési szünet után végre új helyre költözik csütörtöktől a Budapest 13. kerületében, Újipótvárosban működő Drogprevenciós Alapítvány (DPA). Az önkormányzati tulajdonban lévő ingatlant azért kell elhagyniuk, mert az utóbbi időben szinte a duplájára emelkedett a náluk tűcserét igénybe vevő szerhasználók száma – többek között a nyolcadik kerületi Kék Pontban működtetett tűcsereprogram megszüntetése miatt. Az ellátóhely költözése akár jól is elsülhetne, ha nem járna vele együtt a kulcsfontosságú tűcsere program leállítása.
A Drogprevenciós Alapítvány (DPA) 1999 óta működteti úgynevezett civil ártalomcsökkentő szociális kontaktprogramját a 13. Kerületben a Hollán Ernő utcában, amelynek része a tűcsere program is – illetve része volt mindeddig. A kerületi önkormányzat ugyanis 2014 novemberében azzal kereste meg az alapítványt, hogy az ártalomcsökkentő szolgáltatásokat nyújtó központjukat máshová költöztessék, a tűcserét pedig szüntessék be.
„Egy tárgyalási folyamat kezdődött el, minket pedig arra kértek, hogy ennek idejére ideiglenesen függesszük fel a tevékenységünket a Hollán Ernő utcában” – mutatta be a helyzetet Varga Mónika, a DPA koordinátora keddi sajtótájékoztatójukon. A DPA belement ebbe, ahogy Varga mondta: mert nem szerették volna a működésük jövőjét is kockáztatva konfliktusba kerülni a kerülettel. Így november óta egyáltalán nem volt a kerületben élő vagy ide járó tűhasználókat ellátó ártalomcsökkentő központ.
A tárgyalássorozatnak most az első fázisa zárult le, az ellátóhely újra kinyithat a kerület egy másik részén: a Csángó utcában, a Dózsa György úti metrómegálló magasságában. „Ott sokkal több potenciális klienshez tudnánk eljutni, hiszen azért a Váci úti irodaházak mellett ott vannak a lepusztult bérkaszárnyák is” –magyarázta Varga Mónika, hogy az új hely – noha jelenleg teljesen üres és alapos felújításra szorul – miért lehetne még alkalmasabb a DPA tevékenységének folytatására. Viszont a drogprobléma kezelésének épp a legfontosabb kezdőlépését, a tűcserét tiltották meg nekik.
Az önkormányzat a magas számú lakossági panaszbejelentések miatt kezdeményezte a központ elköltöztetését – magyarázta Geistl Gábor, az alapítvány munkatársa. Szerintük ezek hátterében az áll, hogy a Kálvária téren működő Kék Pont Drogkonzultációs Központ bezárása, illetve több más ellátóhely szolgáltatásainak szűkülése miatt tényleg megnövekedett a Hollán Ernő utcai bázisra – főleg a negyedik, nyolcadik és tizenharmadik kerületből – járó drogfogyasztók száma. Az átlagos 40-50 főről először 60, majd a bezárás előtti utolsó hónapban 80 főre naponta.
Emiatt panaszkodhattak a környékbeli lakók arra, hogy egyre több lett az utcán a „kéregető droghasználó”, akik nyilván rontották a kerület Váci utcájának is nevezett Hollán Ernő utca és környéke rendezett összképét. A DPA munkatársai azonban – noha munkájuk miatt gyakorlatilag a Hollán Ernő utcában élnek – a kliensek számának emelkedése ellenére sem tapasztalták, hogy a korábbinál jóval intenzívebb lenne a lakókat zavaró kéregetés.
A tűcsere program beszüntetésének is a fentiekhez hasonló okai vannak – folytatta Varga Mónika. A DPA tűcsereprogramjának leállíttatásával ugyanis az önkormányzat azt kívánja elérni, hogy csökkenjen a kerületben lézengő szerhasználók száma. Varga szerint az ő kliensszámuk ezzel valóban csökkenni fog, viszont ettől láthatóvá válik majd, hogy a szociális problémák sokkal összetettebbek a drogfogyasztók jelentette gondoknál, hiszen a hajléktalanok a tűcserétől függetlenül ugyanúgy jelen vannak és jelen lesznek a városnak ezen a részén is. „Ahogy eddig ide, úgy az új helyünkre is az utcán élők fognak főként menni, akik bizony szakadtak, és igen, kellemetlen szagúak” – magyarázta Varga.
„Azt várjuk csak az önkormányzattól, hogy rájöjjenek: a tűcsere nem bűnrészesség, hanem a kezelés első foka” – mondta Varga Mónika. Szerinte az ártalomcsökkentéssel foglalkozó szervezetekre is felelősség hárul: folyamatosan figyelniük kell arra, hogy a környezetüket ne terheljék túl. „Fixtelephelyű és mobiltűcserékre egyaránt szükség van” – magyarázta. Varga szerint a tűcsere-automata is több mint a semmi, de nagyon hiányzik belőle a személyes kapcsolatteremtés lehetősége, ami nélkül a kezelés el sem kezdődhet.
A tűcsereprogram üldözése jelentős problémát okoz a szociális ellátórendszerben, hiszen a szenvedélybetegek egy olyan alapvető ártalomcsökkentő szolgáltatástól esnek így el, amelyhez a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján joguk lenne. A jelenleg érvényes drogstratégiának ugyanis része ez a szolgáltatás.
Megosztás