Ott nagy a bűnözés, ahol kevés a cigány – ez egy hosszú távú kutatás első eredménye, amely a romák lakta települések bűnözését és a romaellenes érzelmeket vizsgálja. Azt mondják, Magyarországon nemhogy cigánybűnözés, de nagyobb közbiztonsági gondok sincsenek.
Magyarországon az elmúlt években a közbiztonság kérdése lett az egyik legfontosabb közpolitikai téma. Az iskolákba bűnmegelőzési felelősöket küldenek, a politikusok több térfigyelő kamerát ígérnek, és sokan cigánybűnözésről beszélnek. Pedig a legtöbb bűncselekményt olyan helyeken követik el, ahol alacsony a romák aránya, sőt úgy tűnik, Magyarországon egyébként is nagyjából rendben van a közbiztonság.
Mindez Kerezsi Klára, Gosztonyi Márton és Polák Attila friss kutatásából derült ki, amely arra a kérdésre keresi a választ, hogy miként alakulnak a bűnözési statisztikák a romák lakta településeken, és hogy milyen forrásokból táplálkoznak a romaellenes érzelmek, amelyek konfliktusokhoz vezetnek. De a tanulmány mindenekelőtt megpróbál rendet rakni a cigánybűnözés kérdésében is.
Nem is olyan vészes a helyzet
A rendszerváltás előtt a „cigánybűnözés” valódi nyomozástani szakkifejezés volt, ami a cigányságra általában jellemző bűnelkövetési módokra utalt. A tanulmány szerint ez a 2000-es évek környékén változott meg, amióta inkább a származás és a bűnözés közti kapcsolatra utal. Ezt főleg az olyan szervezeteknek tudják be, mint a Magyar Gárda, amelyek sikeresen gerjesztették az etnikai feszültségeket, amelyek legitimálódtak a Jobbik Parlamentbe kerülésével.
Eközben a statisztikák szerint Magyarország egy viszonylag biztonságos ország, és európai szinten is a középmezőnyben van, stagnál, vagy csökken a bűnözés mértéke. A pozitív tendenciákhoz hozzá kell tenni, hogy a kisebb lopások száma gyorsan nő, aminek az is oka lehet, hogy 2008 óta ezeket egyre szigorúbban büntetik.
Ott nagy a bűnözés, ahol kevés a cigány
A szerzők nehezményezik, hogy a szigorú adatvédelmi szabályok miatt alig lehet elemezni a romák és a bűnözés viszonyát, hiszen a kisebbséghez tartozás szenzitív adatnak számít. Ezzel szerintük „a fürdővízzel együtt kiöntöttük a gyereket is”, hiszen például azt sem lehet vizsgálni, van-e diszkrimináció az igazságszolgáltatásban.
A kutatásban így kénytelenek voltak a 2001-es és a 2011-es népszámlálásra támaszkodni, amelyekben az alanyokon múlt, hogy romának vallották-e magukat. Ez alapján választották ki azt az 513 települést, amelyekben több mint 100 ember vallotta magát cigánynak – ez 2001-ben 160 ezer, tíz évvel később pedig 230 ezer embert jelentett. Az 513 település jó része lemaradó, vagy stagnáló gazdasági helyzetben van, ami alól csak a nagyvárosok jelentenek kivételt. A leginkább lemaradó települések Borsod, Szabolcs és Baranya megyében találhatók, de van közülük Somogy és Heves megyében is.
Ezután megnézték, hogyan alakulnak a bűnözési statisztikák ezeken a településeken. Ebből kiderült, az 513 település felöleli a regisztrált bűnözés háromnegyedét és az ismert bűnelkövetők kétharmadát, vagyis a bűncselekmények egy jó részét ezeken a helyeken követik el.
Azonban ha közelebbről megnézzük a számokat, kiderül, hogy az ismertté vált bűncselekmények 56 százalékát olyan településeken követték el, ahol a roma népesség aránya nem éri el az egy százalékot, és 93 százalékát olyan településen, ahol a romák aránya nincs öt százalék. 2011-ben valamelyest változott a helyzet, de a bűncselekmények 88 százalékát még mindig olyan helyen követik el, ahol a romák aránya kevesebb, mint öt százalék.
Bűnös nagyvárosok
A bűnözés tehát továbbra is főleg nagyvárosi jelenség, amit az is alátámaszt, hogy megyei szinten a leginkább „bűnös” települések mind vidéki nagyvárosok, illetve Budapest, ahol a romák aránya általában három százalék alatt van.
A kutatókat viszont főleg a kistelepülések érdekelték, ezért kiválogatták azokat a 10 ezer fő alatti településeket, ahol a romák aránya több mint tíz százalék. 2001-ben 183, 2011-ben pedig 181 ilyen település volt. A bűnözési ráta itt leginkább stagnál, és főleg kisebb bűncselekményeket követnek el (lopás, rongálás stb.), de a regisztrált bűnelkövetők gyakorisága megduplázódott, ami a rendőrség hatékonyabb fellépéséből és a szabálysértések szigorúbb büntetéséből is eredhet.
A rendszerváltás vesztesei
A vizsgált 513 település többsége azokban a lemaradó kistérségekben van, ahol a romák többsége is él. A rossz gazdasági helyzetű régiókban eleve sokkal rosszabb a foglalkoztatási helyzet, de a romák különösen lemaradtak ebben a tekintetben. A rendszerváltás után jóval nagyobb arányban vesztették el a munkájukat, mint a nem romák, ami magyarázható az alacsony iskolázottsággal, a szegregációval, bizonyos szakmák (bányász, stb.) elértéktelenedésével és a diszkriminációval is. A cigányság körében így háromszor több a munkanélküli, mint az össznépességben.
A mostani kutatás célja az volt, hogy bűnügyi szempontból is értelmezze a cigányság rossz életkörülményeit, amit a szociológusok régóta vizsgálnak. A kutatók azt ígérik, a következő fázisban a 181 különösen nehéz helyzetű, 10 ezer főnél kisebb településeket vizsgálják majd részletesebben, ahol a cigányság aránya meghaladja a tíz százalékot.
Megosztás