Keresés

Jó levegő, jó oktatás, kevés menekült – ennyi elég a kötvényes kínaiaknak

A cikk társszerzője: Tóth Manna

Több ezer kínai telepedett le Magyarországon az utóbbi néhány évben az Orbán-kormány 2013 és 2017 között működtetett letelepedési kötvény-programján keresztül, akikről jóformán semmit nem tud a magyar társadalom. Sokan a durván légszennyezett városok és a gyerekeiket túlterhelő oktatási rendszer elől menekülnek el Kínából, még akkor is, ha ez a karrierjük – legalábbis ideiglenes – feladásával járhat. Budapesten a kínai kötvényesek többsége felső-középosztálybeli színvonalon, de nagyon zárkózottan él. A régebb óta, jellemzően a kilencvenes-kétezres évek óta nálunk élő kínaiak sem nagyon tudnak mit kezdeni velük: újgazdagnak, kivagyinak látják őket. Riportunkban bemutatjuk: kik, honnan jönnek, és mit csinálnak nálunk.

“A kisfiam harmadik szava – a papa és a mama után – az volt, hogy “szmog”. A születése után fél évig nem mertük kivinni a házból a rossz levegő miatt”

– kezdett bele 33 éves kínai riportalanyunk, Dong, mikor arról kérdeztük, miért döntött úgy már lassan két éve, hogy feleségével és hat és három éves gyerekeikkel Pekingből Budapestre költöznek. Dong és felesége a 2013 és 2017 között működő letelepedési kötvény-programot kihasználva vásárolt 300 ezer euróért Magyarországon állandó tartózkodási engedélyt az egész családnak.

Donggal a kőbányai kínai kereskedőnegyed egyik boltjában találkoztunk, ahová éppen beszélgetni jött a bolt kínai tulajdonosával, Jimmyvel, akit az elsők között ismert meg, miután Magyarországra érkezett. Nem véletlenül, ugyanis a 14 éve itt élő Jimmy a bolt üzemeltetése mellett a hozzánk érkező kínai kötvényeseknek nyújt különböző szolgáltatásokat: intézi az autó- és az ingatlanvásárlást, a gyerekek beiskolázását vagy hivatali ügyeiket. Dong is így került kapcsolatba a harmincas éveiben járó férfival.

Érdekesség, hogy mindegyik kínainak, akivel Budapesten beszélgettünk, a kínai mellett van egy angol neve is: Jimmy, Tony, Eva, Ivy. Magyarországon általában ezt használják, hogy környezetüknek könnyebb legyen megszólítani őket, cikkünkben viszont vegyesen szerepelnek a kínai és angol nevek, attól függően, hogy melyik alany melyiket viseli szívesebben.

Fél éves ügyintézés után Dong és családja 1,5 éve költöztek Budapestre, egy 18. kerületi kertvárosias lakónegyedben élnek családi házukban. A gyerekek a körzeti óvodába járnak, Dongnak és a feleségének pedig csak akkor kell dolgozniuk, ha szeretnének, Pekingből ugyanis származik annyi passzív jövedelmük, hogy az az itteni életüket fedezze. Hogy miből, azt kérdésünkre nem árulta el.

A fiatal családapa az Abcúgnak azt mondta, az elviselhetetlenné vált légszennyezés mellett azért is költöztek el Pekingből, hogy gyerekeiknek nyugodtabb és szabadabb óvodás-iskolás éveket biztosítsanak, amiben kevesebb a versenyhelyzet és több az önfeledt játék.

Levegőt vesznek a pénzükből nálunk a kötvényes kínaiak
Szmog Pekingben. Sokan az elviselhetetlenné váló légszennyezés miatt költöznek el Kínából. / Fotó : Pixabay

 

2013 és 2017 között a statisztikák szerint majdnem 16 ezer kínai állampolgár kapott állandó tartózkodási engedélyt a letelepedési kötvény-programban Magyarországon. A kormányt pedig hangos kritika érte amiatt, hogy miközben a csapból is a bevándorlás-ellenes üzeneteit folyatta, pénzért több tízezer, jellemzően keleti országokból érkező ember itteni letelepedését támogatta.

Bár pontos számok nincsenek arról, hányan költöztek valóban a tartózkodási engedélyt kapó kínaiak közülük Magyarországra, a cikkünkhöz készített interjúkból úgy tűnik, hogy sokan. A letelepedési kötvényprogramot övező korrupcióról és nemzetközi körözés alatt álló bűnözők beengedéséről szóló sztorik mellett azonban róluk csak keveset hallani. Három letelepedési kötvénnyel ideköltözött családdal, és a kötvényesek ügyeit már évek óta intéző Jimmyvel beszélgettünk, hogy megtudjuk: kik a Magyarországra érkező kínai kötvényesek, honnan és miért jönnek, és mit kezdenek Magyarországon, miután letelepedtek.

A rossz levegő és a túlhajszolt élet elől menekülnek

“A legtöbb ügyfelem Pekingből jött, de sokan érkeznek Sanghajból és környékéről is, és leginkább azért költöznek el Kínából, hogy a gyerekeiknek egy jobb jövőt biztosítsanak. Ez főleg azt jelenti, hogy kimenekítik őket az elviselhetetlenül szennyezett levegőjű városokból, és az iszonyatosan stresszes kínai oktatási rendszerből”

– magyarázta Jimmy a boltjában a kassza mögött ülve. Joggal merül fel a kérdés, hogy a városi rossz levegő elől miért nem elég a kínai vidékre költözni, de Jimmy ezt is megválaszolja: amellett, hogy az ipar miatt a vidéki levegő is egyre szennyezettebb, a városokban jóval magasabbak a bérek, sokkal magasabb életszínvonalat lehet fenntartani. Akik nem költöznek el onnan a légszennyezés miatt, ezért maradnak.

A másik ok az oktatás. Kínában durva verseny van már óvodáskortól kezdve a legjobb oktatási-nevelési intézményekbe való bekerülésért, ami óriási nyomást helyez a szülőkre és a gyerekekre. Ingyenesen szinte semmi nem elérhető, de még ha van is pénze a szülőknek, akkor sem garantált a felvétel, a jobb óvodákba-iskolákba nagyon nagy a túljelentkezés. A bekerülés után pedig teljesíteni kell. Ha a magyar oktatási rendszert azért kritizálják, hogy túlterheli a gyerekeket, akkor a kínai iskolarendszerre szavak sincsenek, erre interjúalanyaink döbbentettek rá minket.

“A kislányunknak az óvodában már három évesen matekot és angolt kellett volna tanulnia, négy éves korára már ismernie kellett volna a szorzótáblát százig”

– ecsetelte egy 31 éves kínai családanya, Wang Ning, hogy nézne ki most hároméves kislánya óvodai élete, ha még mindig Pekingben élnének.

 

A Wang család alig másfél hónapja költözött Budapestre, most egy itteni kínai barátjuk lakását bérlik a belvárosban, az ötödik kerületben, közel a Kossuth térhez. Ez áthidaló megoldás, amíg kész nem lesz saját lakásuk, amit egy másik belvárosi városrészben vásároltak.

Látogatásunkkor épp Wang Hongchen, Ning férje készítette a kínai vacsorát, kislányuk, a kis Ivy – aki kifejezetten az angol nevét szereti használni – a kanapén megilletődve pislogott felénk, idegenek felé.

“Hamarosan feloldódik”

– mondta Ning, majd telefonján megmutatott egy videót az előző hétvégi hot-pot partiról – ez egy közös étkezésen alapuló közösségi esemény a kínai kultúrában -, ahol 15-en vendégeskedtek Wangéknál. A videón Ivy a többi kínai kisgyerekkel a gyerekasztalnál eszegeti az ilyenkor szokásosan elkészített levest.

“Velük és a szüleikkel a játszótéren ismerkedtünk meg” – mondta Ning, közben az ablakon keresztül a ház ablaka alatt elterülő parkra mutatott. Csak a környéken kilenc családot ismernek, mindannyian kötvényesek.

Nyugodtabb iskolai életet és nagyobb élelmiszer-biztonságot remélnek

Ivy ősszel kezd az óvodában, ahol nem ő lesz az egyetlen kínai: Ning szerint mindegyik csoportban van legalább 3-4 kínai gyerek. Igaz, akkor sem aggódna, ha lánya csak magyar gyerekek közé kerülne, annyira gyorsan barátkozni kezdett a többi gyerekkel már akkor is, mikor beiratkozni mentek az óvodába.

“Azt szeretnénk, hogy a gyerekünk gyerek lehessen”

– fogalmazta meg a költözésük egyik fő okát a Wang házaspár, akik szeretnék, ha Ivynak a tanulás mellett lenne ideje és ereje azzal is foglalkozni, amit igazán élvez: ha később táncolni vagy énekelni szeretne, azt kompromisszumok nélkül tehesse. Úgy hallották, a magyar iskolákban nem olyan feszített a tanulási tempó, így a gyerekek élete is nyugodtabb, ráadásul nálunk színvonalas a művészeti – különösen a zenei – képzés. Wang Ning, Ivy édesanyja a Kodály-módszernek is utánaolvasott.

Volt azonban egy másik érv is, ami a költözés mellett szólt. Ivy-t kétéves korában többféle ételallergiával diagnosztizálták, nagyon oda kell figyelni, hogy mit eszik, ami Hongchen szerint Kínában nagyon nehéz. Az élelmiszer-biztonság, illetve, hogy pontosan meg lehessen mondani, mi van egy-egy ételben, nem igazán működik – magyarázta a férfi. A szülők  a jobb levegőtől és tisztább víztől is a gyerekük állapotának javulását várják.

Wangék, ahogy a legtöbb letelepedési kötvényes kínai, Kínában a középosztályhoz tartoztak, nem számítanak különösebben vagyonosnak, megtakarításukból és az ottani lakásuk eladásából viszont könnyen meg tudták venni a 300 ezer eurós letelepedési kötvényt – amire rájön még 50 ezer euró egyszeri eljárási díj -, és ide költözésük után egy lakást Budapest belvárosában. Ning az egyik nagy kínai webkereskedelmi cég marketingeseként dolgozott, amit ott kellett hagynia, de férje, Hongchen, továbbra is szoftverfejlesztőként dolgozik egy kínai cégnek Magyarországról, csak épp részmunkaidőben.

9-9-6

Wangék elképesztő munkatempóban dolgoztak Kínában. “A webkereskedelem az egyik leggyorsabban fejlődő iparág, soha nem áll le a munka, az általánosan bevett munkaidő-beosztás a 9-9-6 rendszere: azaz reggel 9-től este 9-ig, heti 6 nap dolgozunk”  – magyarázta Ning. A két szülő emiatt Ivy-val is alig tudott időt tölteni, a kislány hét közben gyakorlatilag a nagyszüleinél lakott.

Ebből is elege lett Ningnek és Hongchennek. Ning is szeretne ugyan újra dolgozni Magyarországon, de korántsem annyit, amennyit Kínában.

“Sok ügyfelem akár egy évig is inaktív marad a magyar munkaerő-piacon, mert a hajtást, amiből érkeztek, szeretnék alaposan kipihenni”

– magyarázta Jimmy, mikor arról kérdeztük, mihez kezdenek a Magyarországon letelepedett kötvényes kínaiak. A legtöbbjük jó ideig fizetés nélkül is elvan, a Pekingben vagy Sanghajban eladott ingatlanok egyes városrészeken négyzetméterenként húszezer eurót is érnek, ebből és a megtakarításokból itt nagyon jól tudnak élni. Jellemzően a budai elit – 2., 11., 12.,-, és a pesti belvárosi – 5.,6.,7. – kerületekben vesznek lakásokat. Akik pedig családi házra vágynak, azok kertvárosiasabb részekre költöznek. A kertesházas lakókörnyezet vonzó a kínaiak számára, Kína nagyobb városaiban ugyanis csak a leggazdagabbak engedhetik meg maguknak, hogy kertes, családi házat vegyenek, míg Budapesten ez sokkal könnyebben elérhető.

Aki nem eleve azért jött Magyarországra, hogy Kínában már elindított vállalkozását tovább bővítse, vagy nem tudja eredeti munkáját folytatni, mint Hongchen, az nagyjából háromféle irányba mehet el – magyarázta Jimmy.

  1. Pénzét ingatlanokba fekteti és azok kiadásából csinál üzletet,
  2. a Kínából érkező turistákat kiszolgáló vállalkozást indít, vagy éppen ő szervez kínaiaknak utakat Budapestre,
  3. vagy Kínában értékesít ott nehezen vagy drágán hozzáférhető európai termékeket jellemzően feketén, az adók megfizetése nélkül.

Jimmy szerint az ingatlan-befektetés a leggyakoribb, az ideérkezésük után nagyon hamar, sokan már az első 1-2 hónapban megveszik az első ingatlanokat, amiket a kínai városok ingatlanáraihoz képest még mindig meglepően olcsónak éreznek.

A kínai kötvényesek között szép számmal akadnak olyanok is, akik csonka családként érkeztek Magyarországra. Nők, gyerekeikkel hagyták ott Kínát, míg a családapa ott maradt, hogy a távolból tartsa fenn a családot. “Ez leginkább azokban a családokban történik meg” – mondta Jimmy – “ahol a szülők félnek felégetni maguk mögött mindent, vagy olyanokban, ahol a férjnek olyan jó állása vagy saját vállalkozása van, amit kár lenne feladni.”

Akár egyedül, akár párjukkal együtt érkeznek Magyarországra, a kínai nők sem maradnak kizárólag háziasszonyok:  sokan a kereskedelemben, kínai üzletek alkalmazottaiként vállalnak munkát.

Ilyen a Jimmy boltjában megismert  Eva is. A Kínában korábban könyvelőként dolgozó fiatal nő nem bánja, hogy a végzettségéhez és a korábbi munkájához képest alacsonyabb pozícióban tudott elhelyezkedni. “Mindegy volt, hogy mit, csak dolgozni tudjak, hiszen ez nagyban segíti a beilleszkedést” – magyarázta. Igaz, magyar tudás híján végül csak a “kínai körben” talált munkát.

Eva 2015-ben érkezett Budapestre az akkor 5 éves kisfiával és a férjével egy Sanghaj melletti nagyobb városból.

Nehezen fogadják őket az iskolák

“Azért jöttünk Magyarországra, hogy a gyermekünk az európai kultúrában szocializálódjon és az itteni oktatási rendszerben tanulhasson” – magyarázta Eva költözésük okát, mikor munkahelyén beszélgettünk. “A fiunk hamar megszokta a magyar életet, kifejezetten szeret iskolába járni és tanulni”- mondta a nő, majd büszkén megmutatott nekünk telefonján több dicsérő oklevelet, köztük egyet a fia iskolai magyar nyelv versenyen elért első helyezéséről.

Eva fiát sok más kínai kötvényes gyerekhez hasonlóan körzetes iskolába – azaz a lakóhelyéhez legközelebb eső intézménybe – sikerült beíratnia a szülőknek.

Levegőt vesznek a pénzükből nálunk a kötvényes kínaiak 2
Óvodai csoportkép Kínából, 2011-ből. Sokan a gyerekeket kevésbé túlterhelő oktatás miatt is választják Magyarországot. / Fotó : Pixabay

A teljesen idegen nyelvű oktatást biztosító magániskolák többségében már annyi kínai tanuló van, hogy szinte egyik évfolyamra sem vesznek fel új kínai diákokat az intézmények belső kvótái miatt. Közben a túljelentkezés következtében a felvételi követelmények is egyre komolyabbak.

Az állami fenntartású intézmények pedig nem szívesen vállalják a magyarul nem, vagy csak kicsit beszélő gyerek integrálásával, felzárkóztatásával járó többlet terheket  és a szülőkkel való kommunikációs nehézségeket. A felső tagozatos gyerekeket néha még a körzetes iskolákba is nehéz bejuttatni.

Már várták, hogy visszatérhessenek Magyarországra

“Sokkal lassabban mennek a dolgok” – ezt volt a legnehezebb megszoknia Evanak a budapesti életben, de az is igaz, hogy ez esik neki legjobban az után a rohanás után, ami a kínai mindennapokat meghatározza. Olyannyira, hogy mikor három év után hazalátogattak Kínába, már alig várta, hogy visszajöhessen Magyarországra. “Itt sokkal élhetőbb. Kínában túl sok az ember és túl nagy a nyüzsgés” -mondta.

Ennek ellenére Eva családja nyitva hagyta a Kínába visszatérés lehetőségét is: megtartották kínai lakásukat, Eva férje Magyarországról is tovább vezeti a Kínában felépített saját, külkereskedelemmel foglalkozó vállalkozását, fiuk pedig kínai hétvégi iskolába jár Budapesten.

Magyarország mellett Ausztrália, Kanada és más európai országok is felmerültek célországként az Abcúgnak nyilatkozó letelepedési kötvényes családok körében. Végül a könnyebb, gyorsabb, olcsóbb ügyintézés, az alacsonyabb ingatlanárak és megélhetési költségek miatt döntöttek Magyarország mellett.

Az egyik érdekes érv még Magyarország mellett, hogy sokkal biztonságosabb, mint a nyugati országok, “itt kevesebb a menekült”. Ezt Wangék és Eva is kiemelte, mindegyiküket a Nyugat-Európa nagyvárosaiban fennálló terrorveszély aggasztja.

Nem lehet homogén csoportként kezelni őket

Jimmy 14 éve Magyarországon élő kínaiként napi kapcsolatban van a letelepedési kötvényesekkel, de ez sok, már régebb óta az országban élő kínairól nem mondható el. Eleve nem lehet homogén csoportként beszélni a magyarországi kínaiakról: az óriási ország más-más területeiről érkezők között nyelvi, kulturális és társadalmi szempontból is nagy különbségek vannak.

A Magyarországon élő kínaiak többsége a Kína déli részén található Zhejiang és Fujian tartományok vidéki, kisebb településeiről érkezett, és jellemzően alacsonyabb iskolai végzettségűek. A nemrég érkezett kötvényesek viszont többnyire  Kína nagy és fejlett, gazdag városaiból jöttek és általában magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek.

A leginkább azonban a bevándorlásuk különböző körülményei húznak falat a főként a kilencvenes-kétezres években, és az utóbbi néhány évben – kötvényesként – Magyarországon letelepedett kínaiak között.

Jimmy szerint a régebben itt élő kínaiak nem nézik jó szemmel, hogy míg ők évekig keményen dolgoztak, hogy elérjék azt az életszínvonalat, amin most élnek, a letelepedési kötvényeseknek mindez az ölébe hullik.

“Idejönnek, és úgy viselkednek, mintha mindent meg tudnának venni a pénzükön, nem tisztelnek senkit. Azt hiszem, magyarul is van erre a viselkedésre egy kifejezés: az újgazdag” – magyarázta Jimmy, milyen kép él a régebb óta itt élő kínaiak többségének fejében a kötvényes kínaiakról.

A másik oldalról nézve viszont a régebbi kínaiak között vannak, akik pusztán pénzszerzési lehetőséget látnak, és kihasználják az újakat. Igaz, ez nem csak a kínaiakra jellemző: a letelepedési kötvényesekkel foglalkozó iparág szereplői “akár kínaiak, akár magyarok, kevésbé megbízhatóak. Sok ügyfelemet több alkalommal is átverték már, különböző ügyeik intézésekor” – magyarázta az Abcúgnak Jimmy.

A kötvényesek igyekeznek minden lehetőséget megragadni, hogy többet tudjanak meg az országról és az itteni életről. Mivel többségük csak kínaiul beszél magabiztosan, ezért gyakran előfordul, hogyha látnak egy másik kínait az utcán vagy étteremben, akkor őt szólítják le, és neki teszik fel számtalan kérdésüket. “Én szívesen válaszolok, de amint visszakérdezek, mert valamit szeretnék megtudni az illetőről, hogy konkrétabban segíthessek, nem hajlandóak válaszolni. Rendkívül bizalmatlanok” – magyarázta Jimmy.

Ez a fajta elzárkózás akkor is tetten érhető volt, amikor arról kérdeztük interjúalanyainkat, hogyan töltik szabadidejüket.  A cikk elején megismert Dongék pár szót ugyan váltanak néha szomszédaikkal és az óvodában megismert szülőkkel, de az idejüket szinte csak családi körben, négyesben töltik. Otthon ülnek, esetleg Budapest környéki helyeken kirándulnak -mondta.

Interjúalanyaink hosszú távon is Magyarországon képzelik el életüket. “Kínába csak akkor mennének vissza, ha a kislányunknak nehézséget jelentene az itteni beilleszkedés” – mondták Wangék. A gyerekeit viszont mindegyik interjúalanyunk támogatni fogja abban, hogy – ha úgy dönt – külföldön folytassa érettségi után a tanulmányait, vagy később ott telepedjen le.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!