Keresés

Jééé, egy atomerőmű? Akkor viszlát!

Csak a Duna vize választja el a paksi atomerőművet a hozzá legközelebb eső településtől. A polgármester a munkahelyeknek örül, más a villamosáramnak, a többséget pedig már nem is érdekli, hogy ott áll a szomszédban. De ha megsárgul a gyümölcs, ha idő előtt hullanak a levelek, vagy valaki daganatos lesz, mégis mindenkinek az erőmű jut az eszébe.

“Dunaszentbenedek az egyetlen lakott terület, amit az építkezés hatása érinteni fog” – nyugtatta rendre Aszódi Attila kormánybiztos a Paks környékén lévő falvak lakóit az új atomerőmű építéséről szóló lakossági fórumokon. Magyarország eddigi legnagyobb és legdrágább építkezési beruházásáról már két hónapja zajlanak a helyi fórumok, melyek lényege, hogy senkinek sem kell aggódnia, az erőmű biztonságos lesz, az építkezésből pedig – bár zajjal és porral jár – a környéken élők semmit sem fognak érezni. Kivéve a benedekieket, de ott is minden a határérték alatt lesz.

Az atomerőmű ugyan közigazgatásilag Pakshoz tartozik, mégsem a Tolna megyei kisváros fekszik hozzá a legközelebb: légvonalban Dunaszentbenedek lakott részei közelebb vannak, igaz, a Duna másik oldalán Bács-Kiskun megyében. A partról azonban látszanak az erőmű kéményei és a védőgátak is, onnan pedig csak párszáz méterre állnak az első lakóházak.

A paksi bővítés Dunaszentbenedeken
Az erőmű Dunaszentbenedekről Fotó: Magócsi Márton

Dunaszentbenedek csendes, tipikus magyar falu: a közepén templom áll, a kocsmában délben is lehet pletykáló időseket találni, a hivatalban pedig még délelőtt sincs nagy nyüzsi. “De szép környék! És milyen szép a Duna part” – mesélte az egyik helyi, mit mondanak azok, akik eladó házat jönnek nézni Dunaszentbenedekre. Az örömük azonban csak eddig szokott tartani. “Jééé, mi az ott? Egy atomerőmű? Akkor viszlát!” – mondják.

Fénycsóva a házak fölött

“Dunaszentbenedeken a 70-es évektől érezzük az erőmű közelségét” – mondta az Abcúgnak Vargyas Mihály polgármester. Akkor építették a most üzemelő négy blokkot. Vargyas szerint voltak hangok, amik áthallatszódtak, de ez természetes: ott ahol két fémtárgyat összeütnek, ott mindig van hang, ráadásul a Duna jól vezet, tiszta időben még át is lehet kiabálni egyik partról a másikra.

A paksi bővítés Dunaszentbenedeken
Dunaszentbenedek és az erőmű Fotó: Magócsi Márton

Az építkezés volumenéhez képest azonban elényesző volt a zaj, ami átjutott, és Vargyas most sem számít másra. A falusiak közül van, aki már nem is emlékszik a negyven évvel ezelőtti nagy építkezésre, vagy csak annyi maradt meg neki, hogy előtte még járt komp Dunaszentbenedek és Paks között, azóta meg nem.

“És zavarta a zaj?” “Nem, vagy már elfelejtettem” – mondta a 80-as éveiben járó Etus. Ötven évig élt a parthoz egyik legközelebb álló házban, és váltig állítja, hogy a virágainak nem tesz jót az atomerőmű közelsége. De már hozászokott, hogy ott van.

Az atomerőmű része a mindennapoknak, még úgy is, hogy csak megbújik a háttérben. Ha máskor nem, akkor előjön minden hónap első hétfőjén, amikor a kötelező riasztási tesztet tartják. Ilyenkor az egész faluban megszólalnak a szirénák, a hangosbemondón pedig bemondják, hogy tesztüzem zajlik. Egy helyi szerint azonban évtizedekkel ezelőtt megszólalt teszten kívül is, többen pedig már összepakolva, indulásra készen álltak, amikor jött a hír: nincs baj.

A negyven évvel ezelőtti építkezés óta folyamatos zaj nem jött az erőműből, de azt mindegyik falusi felemlegeti, amikor havonta egyszer kiengedik a gőzt. Mintha a mozdony sípolna – mondják. Ha pedig éjszaka történik, akkor látni a fénycsóvát a házak fölött. “Olyan már, mint a harangszó, megszoktuk” – legyintett egy nő.

Olcsó energia vagy hosszabb élet?

“Ide nem jön semmi Paksról” – mondta a sörét kortyolgatva egy kékpólós férfi a falusi kocsmában. Az ivótársa még azt is hozzátette, külön szerencse, hogy ilyen közel vannak, a kémények ugyanis magasak, a szél pedig inkább déli irányba fúj, így ők biztos nem kapnak belőle. “Ha meg robban, akkor nem mindegy, hogy 15 kilométer vagy három?” – kérdezte.

Ez volt az a pont, amikor már a kocsmárosnő és közbeszólt. “Én azt mondom, nem jó nekünk, hogy ez itt van” – mondta. Hozzátette, ő nem hisz a helyi újságnak, ami rendre beszámol a mért sugárzási adatokról, szerinte annál jóval többről lehet szó, különben miért hullanának a fákról idő előtt le a levelek. A növények furcsa viselkedéséről mások is beszámoltak, volt aki azt mondta, hogy az erőmű egyik leállása után egy sávban megsárgultak a faluban a növények.

A paksi bővítés Dunaszentbenedeken
A gát melletti házak Fotó: Magócsi Márton

“Maga szerint mi a jobb, az olcsó energia vagy a hosszabb élet?” – kérdezte István, akinek a gáttól pár száz méterre áll a háza. Ő hamarosan elköltözik, a közeli Kalocsáról vette meg egy fiatal a házát. Menni viszont nem az atomerőmű miatt megy, a lányához költözik Nógrád megyébe. A cukorbetegsét mindenesetre az atomerőműre fogja.

“Hát, most betegből is több van, mint régen” – morfondírozott el a kékruhás férfi a kocsmában, de a barátja rögtön leteremtette. “Az nem azért van, az orvostudomány lett felkészültebb, és ma már nem hajtják el a betegeket” – mondta. Más pedig erre egyszerűen csak annyit mondott, hogy amúgy is tele van minden étel méreggel, az atomerőmű pedig csak jót hoz az országba: villamosáramot.

A horgászok örülhetnek

“Miért van itt? Azért van, mert kell” – mondta Vargyas Mihály polgármester. Azért, hogy a villanyt fel lehessen kapcsolni. Szerinte vannak olyanok a faluban, akik folyton keresik az erőmű hibáit, de kézzel fogható bizonyíték sohase volt rá, hogy bármi gond lenne vele, sőt, a falu inkább profitál a létéből. Amikor megépítették az első blokkokat, akkor a buszok tucatjával hordták át a munkásokat az építkezésre, tíz helybéli pedig most is az erőműben dolgozik. És ez nagy szó egy olyan településen, ahol még mindig az önkormányzat a legnagyobb foglalkoztató.

A paksi bővítés Dunaszentbenedeken
Vargyas Mihály polgármester Fotó: Magócsi Márton

A polgármester azt mondta, bízik benne, hogy helyi munkaerőre az új blokkok építéséhez is szükség lesz, sőt, ennél többet is szeretnének: egy hídról álmodnak, ami Kalocsánál kötné össze a Duna két partját, bevonva a térséget a túloldalt zajló gigaberuházásába. Lobbiznak is érte, de konkrét ígéretet még nem kaptak rá, így addig azzal kell beérniük, ami van. A hidat a kocsma vendégei is szívesen látnák, amúgy pedig a helyiek szerint az új blokkok már nem sok vizet fognak zavarni. Beleszólni úgy sem tudnak abba, hogy legyen vagy ne legyen, nagy változás pedig úgy sem lesz, negyven éve élnek az erőmű mellett.

És mit adott az atomerőmű a falunak a munkahelyeken kívül? “Nagyon jó horgászhely alakult ki a kifolyó környékén”  – mondta Vargyas. Ott, ahol az erőmű felmelegített vize beleömlik Dunába. A halak szeretik, így egyből felélénkült a helyi horgászélet.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!