Nem mindegy, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők börtönbe vagy javítóintézetbe kerülnek. Ha már fogvatartják, a gyereknek az a legjobb, ha javítóintézetbe kerül – derül ki a Helsinki Bizottság monitorozó jelentéseiből. Ezek az intézmények kevésbé zsúfoltak, jobb állapotban vannak, és oktatással adnak esélyt az integrációra.
“Egyértelmű, hogy kedvezőbb feltételek mellett több esélyt kapnak a társadalmi integrációra azok, akik javítóintézetbe kerülnek, mint azok, akik büntetés-végrehajtási intézetbe” – derül ki a Magyar Helsinki Bizottság jelentéseiből. A Szabadságuktól megfosztott gyerekek Kelet-Közép-Európában (2013–2014) elnevezésű projekt keretében a szervezet monitorozó látogatást tett az összes olyan javítóintézetben, ahol gyerekeket tartanak fogva: Budapesten, Aszódon, Debrecenben és Rákospalotán.
Csak a kokira panaszkodnak
A megfigyelők több intézményben is azt tapasztalták, hogy kifejezetten jó a kapcsolat a nevelők és a fiatalkorúak között. Budapesten például sok nevelővel tegeződnek, de Péter bácsiban, az igazgatóban is megbíznak: az igazgató minden nap körbemegy az egész intézeten, és lehet vele bátran beszélni, elmondani a panaszokat. A Helsinki Bizottság szerint a dolgozóknak sikerült bizalmi viszonyt kiépíteni a fiatalokkal, és foglalkoznak a bent lakók visszajelzéseivel is.
Debrecenben, Budapesten és Aszódon is panaszládákat helyeztek ki: az egyik ládába az ügyészség, a másikba az igazgató részére lehet bedobni az észrevételeket, névvel vagy név nélkül. Aszódon viszont többen arról számoltak be, hogy nem bíznak az ügyészi panasz titkosságában, mert a Napszakfelelős Szolgálatot ellátó alkalmazott mindig láthatja, hogy ki helyez el üzenetet. Ráadásul a láda nyílása elég tágas ahhoz, hogy a papírokat ki lehessen piszkálni.
A megfigyelők általános benyomás az volt, hogy a gyermekek szeretik az intézetet, a bánásmódra vagy az elhelyezési körülményekre általában kevesen panaszkodtak, bár páran elégedetlenek voltak például az egyhangú étkezéssel, vagy azzal, hogy kevés időt tölthetnek szabad levegőn. A megfigyelőknek néhány esetben számoltak be komolyabb panaszokról. Az aszódi intézetben például azt mondták, hogy informális szankciórendszer van életben: büntetés lehet a “tartós állás” (akár egy héten keresztül, napi egy-két órát kell állniuk), vagy a fejükre kapnak kokit. Ezeket a büntetéseket fekvőtámasszal vagy guggolással ki lehet váltani.
A budapesti intézetben egyetlen csoportra panaszkodtak. “Az 5. csoportot büntető csoportnak hívják egymás között, ide helyezik a problémás gyerekeket. Itt beszéltünk két fiúval, akik mindketten az egyik nevelőre panaszkodtak. A nevelőt erőszakosnak, lekezelőnek, megalázónak érzik. Volt arra is példa, hogy bántotta valamelyiküket, a falhoz szorította és megütötte. A gyerekek elmondása szerint tőle engedélyt kell kérni, hogy ha wc–re akarnak menni, és ha a megengedettnél tovább vannak a wc-n, akkor előfordul, hogy egy vödör vízzel kiönti őket” – írja a jelentés. Az igazgató elismerte ezeknek a panaszok a létét, és jelezte, hogy a panaszok valóságtartalma nem bizonyított, de ettől függetlenül komolyan veszi őket.
Öt szál cigi naponta, írásos engedéllyel
A javítóintézetek kevésbé zsúfoltak, többen dolgozhatnak és a fizikai körülmények is egyértelműen jobbak. Míg a büntetés-végrehajtási intézetekben a Helsinki Bizottság gyakran találkozott súlyos higiéniai és egészségügyi gondokkal, a javítóintézetekben a korlátozott fényviszonyok és szellőzés jelentette a legkirívóbb problémát. A budapesti javítóintézetben például megfelelőek a fényviszonyok, de azzal a megszorítással, hogy a közterületre nyíló ablakokat csak résnyire lehet kinyitni – annak érdekében, hogy az intézet lakói engedély nélkül ne kommunikálhassanak a külvilággal, és tiltott tárgyakat se adhassanak be nekik.
A Helsinki Bizottság jelentései szerint a javítóintézetekben megfelelően kihasznált csoportszobákban laknak a fiatalok, a nappalikban tévé, könyvespolc, esetenként számítógép is van. Ezeknek a használata viszont szabályokhoz kötött. Rákospalotán például csak este 5 óra után lehet tévézni (hétköznap este tízkor, szombatonként éjfélkor van takarodó), a budapesti javítóintézetben pedig előre le kell adni, hogy mit szeretnének nézni – az agresszív műsorokat és egyes híreket itt nem lehet nézni.
Itt szigorúan veszik a dohányzást is: 16 éves kor alatt tilos, afölött pedig akkor megengedett ha az illető már a javítóintézetbe kerülést megelőzően legalább egy évig rendszeresen dohányozott, és a törvényes képviselője írásban hozzájárulását adta ahhoz, hogy ezt folytassa. “A cigarettát a szülő kötelessége biztosítani: ez csak bontatlan, magyar zárjeggyel ellátott, kizárólag alacsony károsanyag-tartalmú termék lehet. A dohányzó gyermekek legfeljebb napi öt szálat szívhatnak el az udvaron erre kijelölt helyen. A cigarettákat a csoport nevelője tartja nyilván és adja ki” – írja a jelentés.
Jobban értik a tananyagot, mint a kinti iskolákban
Míg a büntetés-végrehajtási intézetekben a fiatalkorúak általában csak a tanköteles kor végéig, vagyis 16 éves korukig vesznek részt az oktatásban, a javítóintézetekben szinte kivétel nélkül utána is tanulnak a gyerekek. A budapesti intézményben például a gyermekek a hatnapos aktív hetükből négy napot az iskolában, kettőt pedig munkahelyen vagy foglalkoztatóban töltenek. Kertészetben, mosodában, varrodában, vasműhelyben, kisállat– simogatóban és karbantartó mellett dolgoznak vagy éppen kézműveskednek, szőnyeget szőnek. Ahogy az egyikük mondta nekünk: „Nem unatkozom egész nap, mert fejlesztenek.”
Sem a budapesti, sem a debreceni intézményben nincs önálló működési engedéllyel rendelkező iskola, a délelőttös szaktanárok feladata a gyermekek vizsgára történő felkészítése a különböző tantárgyakból. Az intézet ezért külsős iskolával kötött együttműködési megállapodással biztosítja a gyermekeknek, hogy tanulhassanak és a tanulói jogviszony fenntartását. Ez előnyös a gyermekeknek, mivel így bizonyítványukban nem egy javítóintézet, hanem egy polgári iskola neve jelenik meg, ez segíthet későbbi munkavállaláskor.
A debreceni intézetben voltak gyerekek, akik szóvá tették, hogy jobban megértik a tananyagot, mint a kinti iskolában. Ezt szolgálják az intézet tantestülete által kidolgozott, könnyen emészthető, egyszerűbb nyelvezetű, sok gyakorlati példával magyarázó oktatási jegyzetek. Sok gyermek az intézetben tulajdonképpen kényszerből kapcsolódik be az oktatásba. Egy korábbi, az intézet által végzett felmérés szerint viszont az intézetben megváltozik az oktatásról alkotott képük: míg a bekerüléskor 75 százalék utálta az iskolát, pár hónap múlva 16 százalékra csökkent azok aránya, akik nem szerették. Játékos módszereket alkalmaznak az oktatásban, hogy ezzel növeljék a gyerekek tanulási kedvét. Rendszeresen viszik a fiúkat tanulmányi versenyekre, többek között az összes országos javítóintézet között évente megrendezett tanulmányi versenyre.
Az aszódi intézetben olyan fiatal is van, aki bekerüléskor egyáltalán nem tudott írni, olvasni, a növendékek mintegy 30 százaléka funkcionális analfabéta. Az itt dolgozóknak az a célja, hogy motiválttá tegyék a fiatalokat, “hogy ne a kriminális értékek mentén fejlődjenek tovább”. Problémát jelent, hogy az utóbbi időben leszűkültek a képzési lehetőségek. Míg az 1990-es években 10 szakmát tanítottak az intézetben, s a munkaerő-piaci lehetőségek is jobbak voltak, most három – a KSH megyei bontás szerinti adatsora alapján kiválasztott – hiányszakmát tanulhatnak: hegesztő, faipari munkás és festő. A monitorozás idején a hegesztőképzés szünetelt, mert a három közül ez a legköltségesebb, egyben a legkelendőbb is, és az intézetnek most nincs rá pénze.
A rákospalotai intézet sajátossága, hogy ez az egyetlen lányok számára fenntartott intézet az országban. A bent lakó lányok szinte kivétel nélkül szociális tünetekkel küzdenek, körülbelül tíz százalékuk súlyos pszichés tüneteket mutat. A Helsinki Bizottság két napig tartó monitorozása idején például két lány rajzszöget evett – az igazgatóhelyettes és az otthonvezető értékelése szerint ezek mindennapos események. Az itt tanulók többségét egy normál tantervű iskola nem tudná, mint ahogy sok esetben nem is tudta megtartani, és sokak számára az itt tartózkodás adhat lehetőséget a tanulásra.
Csak ha van a közelben
Jelenleg több fiatalkorú tölti előzetes letartóztatását javítóintézetben, mint büntetés-végrehajtási intézetben (nagyjából 60–40% az arány). Fiatalkorú terhelteknél bíróság dönt arról, hogy hol kerüljön sor az előzetés letartóztatás végrehajtásárára, ezt a törvény szerint a fiatalkorú személyiségére vagy a terhére rótt bűncselekmény jellegére figyelemmel kell eldönteni. (A 14 évesnél fiatalabbakat kizárólag javítóintézetben lehet elhelyezni.)
A büntetőeljárásról szóló törvényhez fűzött indoklás értelmében az is előfordulhat, hogy amennyiben a fiatal lakóhelyéhez vagy az elkövetés helyéhez közel nem található javítóintézet, és elrendelik az előzetes letartóztatását, azt jó eséllyel büntetés-végrehajtási intézetben fogják végrehajtani, hogy csökkentsék az eljárás költségeit – hívja fel a figyelmet a Helsinki Bizottság. “Vagyis a pergazdaságossági szempontok akár felül is írhatják a gyerekek elvben mindenekfelett álló érdekeit.” A Helsinki Bizottság szerint viszont örömteli, hogy jövőre Nagykanizsán új javítóintézetet adnak át, így több fiatalt tudnak majd a börtönöknél kedvezőbb körülmények között elhelyezni.
Megosztás