Egy kis falu családgondozójának lenni óriási felelősség. Aki megkapja ezt a posztot, az jóformán élet-halál urává válik. Ezért is fontos, hogy az illető segíteni akar-e a nehéz helyzetű szülőknek, vagy inkább hatóságot játszik, és amint tudja, kiemeli a gyerekeket. Úgy tűnik a Borsod megyei Kesznyétenben inkább utóbbiról van szó, és ezt Barbaráék is megsínylették.
Mosatlan edények a mosogatóban, eldobált ruhák a földön, kifogyott wc-papír. Talán mindenki fel tud idézni néhány olyan alkalmat, amikor ilyen állapotban hagyta a lakását, azt viszont kevesebben mondhatják el magukról, hogy ezért írásos megrovást kaptak volna.
„Kesznyétenben régóta azt látjuk a gyerekjóléti szolgálat környezettanulmányaiból, hogy a családok segítése helyett hatóságot játszanak, nevetséges dolgokat kritizálnak és indokolatlanul gyorsan döntenek a gyerekek kiemeléséről” – mondta az Abcúgnak Tóth Anita, aki a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és a European Roma Rights Centre (ERRC) közös projektjében dolgozik.
„Több olyan családdal vagyunk itt kapcsolatban, akiktől elvették a gyerekeket. A legtöbbször anyagi okokra hivatkoztak, ami a gyermekvédelmi törvény alapján nem lehet a kiemelés kizárólagos oka. Pedig a szomszédos falvakban sokkal rosszabb körülmények közt is élnek, mégis az udvaron szaladgálnak a gyerekek” – mondta Tóth, aki szerint
Kesznyétenből egyre több család azért költözik el, hogy mentse a gyerekét.
Az alig kétezer fős településen ötvenöt gyerek van, akit kiemeltek a családjából, másik ötvenet pedig védelembe vettek, ami általában a kiemelés előszobáját jelenti – tudtuk meg a Tiszaújvárosi Járási Hivataltól. Ezzel Kesznyéten magasan a környékbeli átlag felett van: jóval megelőzi a hasonló nagyságú Hejőbábát, de még a 16 ezres Tiszaújvárost is. Kecső Imre polgármester szerint a különbség oka az lehet, hogy máshol inkább csak legyintenek, és elfedik a bajokat, mert nem szeretnék, hogy a sajtó folyamatosan a nyakukra járjon.
Bár a polgármester szerint mostanra a helyi gyerekjóléti szolgálat lett a legjobb a környéken, ez nem mindig volt így. A TASZ panaszt is tett a problémák miatt: „Kifogásoltuk, hogy alacsony óraszámban működik ellátás, valamint hogy a családgondozó, a védőnő, az orvos és a jelzőrendszer többi tagja soha sem egyeztetnek egymással. A felügyeleti szerv meg is állapította a hiányosságokat” – mondta Tóth.
Már-már veszélyeztető körülmények
Bár Barbaráék nem gazdagok, közel sem élnek rossz körülmények közt. A házuk jó állapotú, a konyha felszerelt, van villany és gáz is, ráadásul a szegénysor is egy-két utcával odébb van. Így aztán fogalma sincs, miért nem kapja vissza a gyerekeit immár öt éve. Tóth Anita szerint „itt sem élnek rosszabbul az emberek, mint az ország bármelyik hasonló településén: a legtöbben alacsony képzettségűek, közmunkára vannak utalva, és nem élnek fényűző életet. Ilyen erővel a magyar családok jelentős részétől el lehetne venni a gyereket. Az általunk ismert kesznyéteni családoknál egyetlen kiemelt gyerek sem volt kitéve zaklatásnak, bántalmazásnak vagy súlyos veszélyeztetésnek, ami indokolná az intézkedést”.
„Tudom, hogy annak idején hibát követtem el. Nincs titkolnivalóm” – kezdte Barbara a történetet arról, hogyan vesztette el maga mellől a gyerekeket. Legidősebb fiával, a már nagykorú Alexszel együtt fogadott bennünket a konyhájában, és bár eleinte csapongva mesélt, hamar eljutottunk addig a pontig, míg 2010-ben a gyermekjóléti szolgálat védelembe vette a gyerekeket. Ez még nem jelentette a gyerekek kiemelését, inkább figyelmeztetés volt a szülőknek, hogy ha nem változtatnak az életmódjukon, el fogják veszíteni a gyerekeket.
Ezt főleg azzal indokolták, hogy Alex és húga, Juli túl sokat hiányoztak az iskolából. Barbara akkor sem, és most sem tagadja, hogy nem bírt a két nagyobbik gyerekével, akik valóban sokat lógtak. „Tanultam ebből, megbűnhődtem érte” – mondta. Bár Alex és Juli azóta felnőttek, és önálló életet kezdtek, a többiek ma is iskoláskorúak. „Velük már nem követném el ezt a hibát” – fogadkozott. Noha Barbara valóban hibázott, a TASZ szerint a gyerekjóléti szolgálat sem járt el helyesen.
„A védelembe vételnek az lenne a lényege, hogy a család intenzív segítséget kapjon a problémák megszüntetéséhez, nehogy a végén ki kelljen emelni a gyerekeket. Itt ez a segítség akkoriban teljesen hiányzott” – mondta Tóth. „Volt olyan időszak, amikor egy szem családgondozó heti négy órában dolgozott, ami biztosan elég valamire, de intenzív gondozásra semmiképp”. Ráadásul a védelembe vételről szóló határozatban benne van, hogy ugyan Barbara ígéretet tett az együttműködésre, így is teljesen nyilvánvaló, hogy hatósági beavatkozás nélkül semminemű előrelépést nem lehet remélni.
Vagyis egy évvel a gyerekek kiemelése előtt már kizárták, hogy a szülők bármit is javíthatnának a helyzeten. Kecső Imre polgármester szerint egy család előélete olykor lehetővé teszi az ilyen feltételezéseket, de az már kérdéses, hogy ezt valóban határozatba kell-e foglalni. „Ha az én dolgom lett volna, én sem írtam volna le” – ismerte el a polgármester. Azt viszont már nem gondolja, hogy kevés óraszámban dolgozó családgondozót kellene felelősségre vonni. „A heti négy órás beosztás csak ideiglenes megoldás volt, és ennek kevés köze van ahhoz, hogy sok szülő elhanyagolja a gyerekét”.
Aztán 2011-ben egy keddi napon behívták a családot a gyerekjóléti szolgálathoz. „Megfürösztettem, felöltöztettem mindnyájukat. A nevelőszülő már ott várt minket” – mesélte Barbara, aki innen már egyedül ment haza. Juli, Józsi, Tibi és Szebasztián Sajóhídvégre került nevelőszülőhöz, Alex pedig lakásotthonba ment.
A határozat ekkor ideiglenes hatályú elhelyezésről szólt, ami hivatalosan 30 napot jelent, a valóságban azonban hónapokig el szokott húzódni. Így volt Barbaráék esetében is. Ez az ideiglenes időszak szintén arra lenne jó, hogy a szülők kapjanak egy utolsó esélyt a problémák megszüntetésére, de segítségre most sem számíthattak. Így néhány hónappal később megszületett a döntés a gyerekek végleges nevelésbe vételéről. De mire hivatkozott a hivatal?
Egyrészt a már említett iskolai hiányzásokra, ami ugyan valós probléma volt, Tóth Anita szerint azonban önmagában kevés ahhoz, hogy öt gyereket elválasszanak a szüleitől. Ezen kívül főleg anyagi okokra hivatkoztak, ami viszont nem lehetne a kiemelés alapja. „Életkörülményeik végtelenül szegényes, primitív. Lakókörülményeik már-már veszélyeztetik a kiskorúak, főként a legkisebbek életét” – írták. Hogy pontosan mi jelentett életveszélyt, az már nem derült ki a határozatból.
Hivatkoztak arra is, hogy Barbara szinte egyedül nevelte az öt gyereket, mert Miklós, az élettársa állandóan Budapesten volt. „Persze, hogy ott volt, hiszen ott dolgozott targoncásként. Jól is keresett, 200 ezer körül biztos” – emlékezett vissza Barbara. „Hetente ingázott Pest és Kesznyéten közt. Hordta haza a pénzt, nem ittuk, nem játékgépeztük el”. Barbara szerint a budapesti munka éppen a megélhetést biztosította, és nem érti, miért mutatták be ezt úgy, mintha emiatt nem bírt volna a gyerekekkel.
Pár mosatlan tányér, és kész a baj
Akárhogy is, Barbaráék úgy döntöttek, változtatnak a helyzeten. Másfél millió forintért új házat vettek, a régit pedig kiadták. Miklós is feladta a budapesti munkáját, és most segédmunkásként dolgozik, amivel ugyan jóval kevesebbet keres, de legalább helyben van. A környéken sokan megirigyelnék a házat, amiben élnek, a felülvizsgálatok idején mégis úgy érzik, pitiáner dolgokat nehezményeztek. Hiába ismerte el a családgondozó is, hogy javítottak a helyzetükön, a májusi környezettanulmányban mégis ilyen megjegyzések szerepeltek:
- nem volt wc-papír a tartóban,
- mosatlan volt a mosogatóban,
- a tévéállványnál ruhák voltak eldobálva.
„Egyszer szóvá tették, hogy üvegtányér helyett műanyagot kellene használnunk. Aztán leírták, hogy nincs a házban törölköző, pedig ez nem igaz, csak nem volt kitéve. Máskor arra tettek megjegyzést, hogy a kerítésen száradt a szőnyeg, amit kimostunk” – mesélte Barbara, amit Alex csak így kommentált: „Ez az egész egy vicc”. A TASZ ezért azt javasolta a családnak, hogy minden vásárlásukról őrizzék meg a blokkot, hogy az utolsó kifli megvételét is bizonyítani tudják. A pontatlan és túlzott környezettanulmányok viszont hosszú távon is visszaüthetnek, hiszen ezeket kéri be a bíróság. „Barbaráék előző házáról azt írták, hogy 10 nm-es volt, ami nem igaz, hiszen jóval nagyobb volt. De nincs mit tenni, a Kúria is ebből dolgozik” – mondta Tóth.
Kecső nem tud róla, hogy előfordultak volna ilyen túlkapások, de szerinte mindez csak azt bizonyítja, hogy a családgondozó figyelemmel kísérte a családok életét. Ráadásul
mosatlan és mosatlan közt is van különbség
– mondta a polgármester az Abcúgnak. „Nem mindegy, hogy éppen csak otthagyták, vagy hetek óta penészedik. Nem hiszem, hogy szemet kellene hunynunk a dolgok felett. Fogadja el mindenki, hogy a dolgok okkal történnek”.
Úgy tudjuk, hasonló túlkapások más kesznyéteni családoknál is előfordulnak. Tóthnak egy anyuka azt mondta, amikor a gyerekek épp nyári láthatáson voltak nála, a családgondozó egyszer csak megjelent, majd
megfogta a frissen kiszedett forró fasírtot az asztalnál, és azt mondta: szóltam már, hogy ne adjál másnapos kaját a gyereknek!
Hiába bizonygatta az anya, hogy éppen akkor sült ki a fasírt, végül a családgondozó szeme láttára kellett kidobnia az ételt a kukába. Ugyanennél a családnál történt, hogy a családgondozó”belekevert a levesbe, és becsmérelni kezdte, hogy minek főz ilyesmit”. Tóth szerint ez fölösleges és megalázó, és ehelyett a családgondozónak az lenne a dolga, hogy segítsen a gyerekek hazagondozásában.
Barbaráék azonban az elmúlt években sem kerültek ehhez közelebb, sőt: a másfél éve született Bencét haza sem engedték a kórházból, úgy, hogy az indoklásban semmilyen konkrétumot nem neveztek meg, csak az „anya felelőtlen életvitelére” és a lakókörülményekre utaltak. Bence ekkor nem a testvéreihez, hanem Tállyára, másik nevelőszülőhöz került.
Bár Bence egész eddigi életében külön nevelkedett az anyjától, Barbara szerint így is nagyon kötődik hozzá. „A nyáron nálam lehetett néhány hétig, majd amikor visszavitték, a nevelőszülő panaszkodott, hogy nem hajlandó enni, nem fogad el semmit, csak sír. A nevelőanyuka kérelmezte az azonnali hazagondozást, most ennek az eredményére várunk”. Kecső szerint a képviselő-testületnek is az a célja, hogy minél több gyerek hazakerüljön, de ez egy hosszú folyamat, ellentétben a kiemeléssel, amit „olykor ripsz-ropsz meg kell csinálni. Ahhoz hogy hazakerüljenek, valódi családi körülményeket kell teremteni, nem elég, ha valakik ideig-óráig összeállnak” – mondta.
Nem mondom, hogy a gyerekjóléti szolgálat mindent jól csinált
– folytatta Kecső, aki így sem gondolja, hogy mulasztásról lenne szó. „Polgármesterként örülnék, ha a szülőknek lenne igazuk, de sajnos minden intézkedés megalapozott volt. Sok család elhanyagolja a gyerekeket, és nem éppen a tudatos családtervezésre építették az életüket. Számos család arra alapozott, hogy a gyermekneveléshez kapcsolódó ellátásokból fognak megélni, ami nem lehetséges”.
Válassz: gyerek vagy munka?
Bár Barbaráék nagyon jó kapcsolatot ápolnak a nevelőszülőkkel, hiába, mert a szabályok így is csak havi egy láthatást engedélyeznek. „Ilyenkor étellel, édességekkel, játékokkal felpakolva utazunk Miskolcra, a Tegyesz épületébe. Az egész úgy működik, mint a börtönök beszélői, folyamatosan felügyelnek minket, és sehová sem vihetjük el a gyereket” – sorolta Barbara. Néhány kivételes eset azért akad: a gyerekek idén nyáron kétszer két hetet tölthettek otthon. Csakhogy ez sem volt zökkenőmentes.
Barbara még márciusban végezte el az önkormányzat által szervezett zöldség-gyümölcstermesztő tanfolyamot, hogy közmunkás lehessen. Júliusig azonban nem kapott munkát, amikor pedig mégis, éppen a gyerekek második látogatásának idejére hívták be. „A gyerekek első látogatásakor minden rendben volt. Miután visszamentek, kiderült, hogy dolgozhatok majd, de éppen akkor, amikor másodszor jönnek a gyerekek. Beadtam egy méltányossági kérelmet, hogy hadd menjek el arra az időre, toljuk ki a szerződésemet, csak csináljunk valamit, hogy ne veszítsem el a munkát, de hadd láthassam a gyerekeimet is. Az volt a válasz: mit képzelek én?”.
A polgármester szerint viszont két hét munkaviszony után nem engedhette haza Barbarát, ezért nem volt más megoldás, mint arra az időre megszüntetni a munkaszerződést, majd újat írni, amikor a gyerekek visszamentek a nevelőszülőhöz. „A közmunkásoknak is jár szabadnap, érdemes lesz kivenni az őszi szünet alatt” – mondta. „Ez az eset is azt mutatja, hogy
az érintettek egy része saját, rosszul felfogott érdekéből félrebeszél.
Egy ember élet-halál ura
„Ha a Bence hazagondozására beadott kérelem sikeres lenne, az sokat segíthetne a másik három gyerek ügyében is” – mondta Tóth Anita, aki szerint most a következő, decemberi felülvizsgálati tárgyalásban lehet reménykedni. Bár fél jósolni, azt biztatónak tartja, hogy Kesznyétenben nemrég felvettek egy második családgondozót, aki sokkal együttműködőbb, mint az eddigi. Szerinte ez is mutatja, hogy rengeteg múlik ezeken a szakembereken, akik jóformán élet-halál urai a kistelepüléseken.
„Most megkezdődött egy intenzív családgondozás, amit a TASZ-ban nagyon támogatunk, de úgy gondoljuk, sokkal hasznosabb lenne, ha a gyerekek közben az anyjukkal lehetnének” – folytatta. Így ugyanis kevesebb haszna van, hogy valaki elmeséli az anyukának, mire kellene jobban figyelnie a gyerekeknél. „Kezdettől fogva arra lett volna szükség, hogy kiemelés helyett valóban megoldják a problémákat”. Szerettünk volna beszélni az új családgondozóval is, ő azonban csak a polgármester engedélyével nyilatkozott volna, ami Kecső Imre szerint, mivel folyamatban lévő ügyről van szó, nem lett volna célszerű. A jegyzőn keresztül ugyanezt a választ kaptuk az önkormányzattól akkor, amikor a sokat kritizált családgondozót kerestük.
„Én lennék a legboldogabb anyuka, ha valahogy visszakaphatnám őket” – vette át a szót Barbi, aki szerint most valóban biztató a helyzet. „Ettől még tudom, hogy ezt az öt évet sehogy se fogom visszakapni. Ha decemberben nem jöhetnek haza, olyan messzire megyek Kesznyétenből, amennyire csak tudok. Hátha máshol nem így bánnak velünk”.
Ha érdekli, miért van válságban az egész magyar gyerekvédelmi rendszer, és miért kapkodják ki a gyerekeket irreálisan korán, ezt és ezt a korábbi cikkünket olvassa el! További gyerekkiemelésről szóló történeteket pedig ezen a linken talál.
Megosztás