Az időseket gondozó magyar nők a gazdasági válság kirobbanása óta inkább külföldön dolgoznak. A legtöbben Ausztriába és Németországba mennek, de sokan választják Izraelt is. A munka nehéz, állandó készenlétben kell lenni, közben pedig megfelelni az itthon maradt családtagok egyre növekvő elvárásainak. Ennek ellenére az idősebb nők egy része szinte kivirágzik az egzotikus országban és eszük ágában sincs hazajönni.
Dézi hét és fél éve él Izraelben, idős emberek gondozását végzi. Skypeos interjúnkon azt meséli, hogy Magyarországon jó helye volt, szerette a munkáját, de mégis úgy érezte, hogy ez nem elég neki, olyan munkát akar végezni, ahol tényleg rá van szükség. Az újságban látta meg az álláshirdetést, és egyből eldöntötte, hogy elhagyja az országot. Mivel férje és gyerekei nem igazán díjazták az ötletet, ezért Dézi – ahogy nevetve mondja – megszökött otthonról. Hagyott egy levelet, amiben megmagyarázza, miért döntött így. „Nagyjából egy évbe telt, mire mindenki megemésztette, de utólag már ők is látják, hogy jól tettem, amikor kiutaztam”.
A gazdasági válság kirobbanása után tömegesen kezdtek külföldön időseket gondozni a magyar nők. Többnyire a negyven és hatvan év közöttiek vállalják ezt a fajta munkát, és leginkább Ausztriába, Németországba, Svájcba és Olaszországba indulnak. Utóbbi országba főleg Romániából érkeznek a nők. Turai Tünde néprajzkutató 2008-ban kezdett interjúzni velük, figyelme pedig később az Egyesült Államokban és Izraelben időseket ápoló nőkre irányult.
Annak, hogy miért inkább ez a korosztály megy ki időseket gondozni, a kutató szerint több oka is van. Egyrészt nem szeretnék a pici gyereküket itthon hagyni, a legtöbben megvárják, míg eléri a gyerek a kamaszkort. Másrészt Magyarországon negyven éves kor felett kezdik elveszíteni az állásukat a nők, sok lehetőségük itthon nem marad. Az ilyen típusú munka az elvált nőknek is megoldás lehet: újrakezdhetik az életüket, gyűjthetnek annyi pénzt, hogy később önálló életet élhessenek, ne legyen gond, hogy osztozni kell a volt férjjel a közös lakáson.
De az sem ritka, hogy így próbálnak reagálni a gyerekeiket érintő devizaválságra, ők adják a megoldást. “Valahonnan pénz kell, de ne menjen a saját lánya öreget gondozni, neki itt van a családja, a pici gyereke, inkább vállalja, hogy elindul saját maga, és így segít” – meséli a néprajzkutató.
Állandó készenlét
Feladatuk elsősorban az idős ember felügyelete és a jelenlét: olyanok mellé hívják őket, akiknek már nem elég, ha naponta egy-két órára rájuk néz valaki. A legtöbb esetben a gondozó együtt lakik a beteggel, ez is biztosítja, hogy mindig kéznél legyen, ha szükség van rá. A munkaszerződés általában ritka, kivétel ez alól Izrael, ahol erősen szabályozva vannak a feltételek. De ha esetleg van is szerződésük, általában nem az alapján kell dolgozniuk.
“Ezek átlagban heti 30-40 órányi munkáról szólnak, a gyakorlatban viszont éjjel-nappal készenlétben kell lenniük. És nem csak az idős embert kell gondozniuk: főznek, takarítanak, bevásárolnak, háztartást vezetnek. Vannak, akiket a családtagok is használnak: hívják, hogy takarítson ki náluk is, vagy ha közeleg valakinek a születésnapja, akkor süssön-főzzön az ünneplő családnak” – meséli Turai Tünde.
„Az előző helyemen volt jellemző, hogy azt éreztem, készenlétben kell lennem” – meséli Dézi, aki szerencseként emlékszik vissza rá, hogy nagy volt a lakás, ezért az ő szobája távol esett az idős emberétől, ez adott neki egy kis intim szférát. Amire szüksége is volt, mert „néha még vásárolni is nagyon nehéz volt kijutnom, a bácsinak halálfélelme volt, ezért még egy fél órára sem lehetett magára hagyni. Amikor nála laktam, néha éreztem a bezártságot” – mondja.
Több pénzt a plusz feladatokért nagyon ritkán kapnak, de azzal már találkozott a kutató, hogy ha a beteg ember állapota súlyosbodott, például ágybanfekvő lett, akkor a család fizetésemeléssel méltányolta a gondozó megnövekedett terheit.
Végzettség nem kell ehhez a munkához, ezt a munkaadó sem várja el. A lényeg, hogy az illető nő szimpatikus legyen, bizalmat gerjesszen. Turai egyik interjúalanya azt mesélte, hogy az ő ügynökségüknél fényképes album van a gondozókról, a munkaadók ebből választják ki, hogy kit szeretnének. Aki ilyen katalógussal dolgozik, ott felmerülhet a külcsín fontossága is, de a kutató szerint egyáltalán nem az a jellemző, hogy szépség alapján válasszanak maguknak gondozót az idősek.
Meg kell mutatni, hogy sikeres vagyok
Az osztrák-magyar határ mentén dolgozó nők általában heti váltásban, míg a határtól távolabb, illetve Bécsben élők kétheti-havi rendszerességgel jöhetnek haza. Izraelből évente egyszer van erre lehetőség, a szerződésük szerint ennyi fizetett szabadságra jogosultak. Turai Tünde azonban úgy tapasztalta, hogy még ezt az egyszeri alkalmat sem mindig használják ki a nők. A hazaút nagyon sok pénzbe kerül, aminek csak egy része a repülőjegy. “Ilyenkor meg kell mutatniuk magukról, hogy sikeres emberek, és a migráció nem kudarc. Ajándékokat hoznak az itthoniaknak, és a szabadság ideje alatt is sok pénzt költenek” – mondja a kutató.
Turai úgy látja, hogy az Európán belüli váltásos – havonta legalább hazajárós rendszer sokkal kiegyensúlyozottabb, a nők nem szakadnak el annyira a családjuktól, nem égnek ki. A hátránya viszont az, hogy ameddig kint vannak, egyáltalán nincs még egy szabad fél napjuk sem. “Legfeljebb annyit engednek meg nekik, hogy vasárnap reggel elmehessenek a templomba, de ebédre már otthon kell lenniük. És persze az ebédnek is időben az asztalon kell lennie, ami gyakran azt jelenti, hogy a gondozók már szombat este, vagy vasárnap kora hajnalban megfőznek mindent előre, hogy arra a pár órára el tudjnak menni” – meséli.
Izraelben ugyan délutánonként pár óra és egy hétvégi nap jut a pihenésre, a többség csak évente egyszer látogat haza, és hozzájuk sem mehet ki családtag. Az állam nagyon erősen korlátozza ezt a területet, nem szeretnék, ha a kint dolgozó migráns olyan helyzetbe kerülne, hogy esetleg kint szeretne maradni. Ha ugyanis több családtag, férj vagy gyerek is ott van, az szerintük növeli a kockázatát, hogy Izraelben marad a gondozó.
Izraelben kivirágoznak a nők
Nagyon érdekes, mennyire másképp élik meg kintlétüket az Olaszországban és Izraelben dolgozó nők. Előbbieknek szinte az egész kintlétük egy szenvedéstörténet, folyamatosan csak a munka nehézségeit sorolták az interjúk alatt. Rossz érzésükhöz az is nagyban hozzájárul, hogy őket az ottani média is rossz anyáknak titulálja, ez pedig sokszor feloldhatatlan konfliktusokat okoz bennük. (A szülők külföldi munkavégzése miatt szétszakadt családokról ebben a cikkünkben olvashat részletesebben). Az Olaszországban dolgozó ápolók nem interneteznek, nem tartják egymással cseten a kapcsolatot, az otthoniakkal csak telefonon érintkeznek.
Ezzel szemben az izraeli nők kivirágoznak: amellett, hogy ők is szembesülnek a gondozói munka nehézségeivel – illetve a vallási különbségeket is meg kell szokniuk és elfogadniuk – , inkább úgy fogják fel a kint tartózkodásukat, mintha turisták lennének. Egy ajándéknak az élettől, amiért egy ilyen egzotikus országban lehetnek. “Kirándulásokat szerveznek, lejárnak a tengerhez, öltözködnek, szép képeket készítenek magukról, ha otthon vannak, és van szabadidejük, akkor folyamatosan csetelnek” – meséli a kutató.
Dézinek is heti egy napja van, a vasárnap, ilyenkor utazik, akár egyedül, akár a közelben élő többi magyar gondozóval. A tenger egyértelműen a sláger program a nyáron, ezért mindenki oda igyekszik. A nagy szabadságát Magyarországon tölti, ilyenkor újra együtt a család. Azt mondja, nem távolodtak el a férjével egymástól az elmúlt hét és fél évben, „32 éves házasok vagyunk, a Skype pedig csodákra képes” – nevet.
Nekem is vegyél autót!
A külföldön házigondozóként dolgozó nők a kutató szerint minden lehetőséget megragadnak rá, hogy plusz pénzhez jussanak: szabadnapokon máshol takarítanak, vagy helyettesítést vállalnak, ha tudnak injekciót beadni, akkor 10 euróért megteszik a szomszéd idősnek is. És nagyon sokkal támogatják az itthon maradottakat is. A kutató szerint a hazaküldött pénz egy nagyon érzékeny téma, a kint dolgozó nők ugyanis egy idő után többes szorításba kerülnek. Az itthonmaradottak igényei egyre inkább nőnek, azt hiszik, hogy ez könnyen jött pénz.
Az első hazalátogatás gyakran sokk, a nők azt látják, hogy a velük szemben támasztott igények nincsenek összhangban azzal, amilyen nehéznek ők megélik a kinti munkájukat. Ezek az igények pedig egyre csak nőnek: ha az egyik gyerek kapott autót, akkor a másiknak is kell venni, de jól jönne egy plazmatévé és a hűtő is elromlott, miközben támogatni kell az idős szülőket is.
Dézi szerint nem szabad a nőknek hagyni, hogy kihasználják őket. Ő eleinte a gyerekei taníttatásába szállt be a kint keresett pénzből, mióta pedig felnőttek, a magyarországi családi házuk felújítására teszi félre a pénzt.
Arra a kérdésre, hogy volt-e bármikor mélypontja az elmúlt több mint hét évben, azt feleli: mélypontja csak akkor van, amikor arra gondol, hogy egyszer haza kell jönnie.
Nagyon sokan vagyunk itt kint olyan nők, akik húznák az időt, ameddig csak lehet, hogy ne kelljen visszatérni Magyarországra”.
Megosztás