Naponta több ezer gyerek indul el rettegve az iskolába, mert az osztálytársai cikizik, csúfolják. A szülők és a tanárok sokszor ártatlan ugratásnak tekintik az erőszakot, az áldozat pedig inkább nem szól otthon egy szót sem. Az nem megoldás, ha kivesszük a gyereket a suliból, ahogy a kövérsége miatt csúfolt kislányt se fogyókúrára kell biztatni.
“Soha soha nem fogom elfelejteni
A hétfőt, amikor elvették a pénzem
A keddet, amikor kicsúfoltak
A szerdát, amikor eltépték a ruhámat
A csütörtököt, amikor véresre vertek
A pénteket, amikor vége lett
És a szombatot, szabadulásom napját”.
Ez állt a 13 éves Vijay Singh utolsó naplóbejegyzésében, mielőtt öngyilkos lett, és ezzel az idézettel indítja “Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak” című könyvét az amerikai írónő, Barbara Coloroso. A könyv most először jelent meg magyar fordításban, a kiadó vezetője szerint pedig életeket menthet majd.
“Tőlük is féltem, a gonosz királylányoktól, akiktől csak úgy hemzseg a hatodikos lányok társadalma. A hajuk mindig maga a tökély, az öltözékük úgyszintén. Ők mondják meg, ki van benn, és ki az, aki a külső sötétségre vettetik, aki nevetgéléseik, susmorgásaik tárgya lehet, akit kiutálhatnak. Én ösztönösen ráéreztem, melyik oldalán állok majd a nagy vízválasztónak…Valami azt súgta, hogy az ő köreikben az olvasás nem számít méltányolható elfoglaltságnak, és a könyvmolyoknál csak a veszett mosómedvéket tartják alacsonyabb rendűnek” – egy amerikai kislány szavai ezek, aki a nyári táborból maradt ki osztálytársnői gonoszkodása miatt.
Az iskolai erőszak Magyarországon is évek óta egyre nagyobb probléma.Kutatások szerint minden negyedik-ötödik gyerek lesz bántalmazás áldozata az iskolában. Ez a cukkoláson, a cikizésen, a megszégyenítésen keresztül akár a kiközösítésig vagy testi erőszakig is elmehet. Naponta több ezer gyerek indul félelemtől reszketve iskolába, vagy tetteti betegnek magát. Tapolyai Emőke pszichológus szerint a gyerekek nincsenek biztonságban az iskola falai között, és erről a felnőttek és a pedagógusok tehetnek.
Ők azok, akik vagy nem veszik észre, hogy min megy keresztül éppen a gyerek, vagy ami még ennél is rosszabb, ha tudnak róla, de nem tesznek semmit, az áldozatot hibáztatják, vagy kisebbítik a történteket. “Biztos csak viccelt, nem akart kicsúfolni”, “szedd össze magad fiam a tesiórán, és akkor nem fognak piszkálni”, “birkózz meg vele”, “nem kell mindjárt sírni”.
“Nagyon szomorú jelenség, hogy a hozzánk befutó hívások nagy részében olyan gyerekek keresnek meg minket, akik már próbáltak segítséget kérni a szüleiktől vagy a tanáraiktól, mégsem történt semmi” – mesélte a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány vezetője a könyv bemutatójára szervezett beszélgetésen. Az sem ritka, hogy a tanár próbál jószándékú tanácsot adni, de az rosszul sül el. Példuál a kövérsége miatt csúfolt kislánynak azt javasolja a tornatanárnő, hogy fogyjon le, és akkor majd nem cikizik, vagy az az osztályfőnök, aki névváltoztatásra bíztatta a keresztneve miatt kipécézett fiút.
Az iskolai zaklatás egy háromszereplős tragédia: a zaklató, az áldozat és a szemlélő játszik benne. Leggyakoribb a verbális erőszak, ezt követi a fizikai, és a legnehezebben észrevehető: a kapcsolati. Uóbbi esetben a zaklató a kiszemelt áldozat önértékelését módszeresen teszi tönkre azzal, hogy nem vesz róla tudomást, elszigeteli, kirekeszti, kiközösíti. Szülőként ezt nehéz felismerni, mert ha a gyerekünket nem hívják meg egy születésnapi zsúrra, vagy nem veszik be a játékba a játszótéren, nem gondolunk egyből arra, hogy zaklatják. Colorosso szerint ez valóban nem olyan látványos, mint a csúfolódás, vagy egy elszakadt dzseki, és a fájdalom, amit okoz, sokszor rejtve marad.
Arra a szakemberek szerint teljesen felesleges várni, hogy a gyerek úgy jön haza az iskolából, hogy elmeséli, mi történt vele. Hallgatnak az őt ért bántásokról, mert megalázva érzik magukat, nem akarnak árulkodni, sok esetben magukat hibáztatják a történtekért. Ha nem is beszél, de küld olyan egyértelmű jeleket, amikből sejteni lehet, hogy gond van. Ilyen például ha romlanak a jegyei, reggelente nem akar iskolába menni, egyre többször beteg, sokat sír, ha nem cseng a telefonja, nincsenek barátai, ütésfoltok vannak rajta. “Először még azt mondja, hogy semmiség, csak leesett a lépcsőn. De amikor még két hét múlva is ettek jön, már nem teheti meg a szülő, hogy elhiszi” – mondta a pszichológus.
A könyv azon túl, hogy számba veszi a zaklatások formáit, a helyes szülő magatartásról is hosszasan ír. Colorosso szerint az csak átmeneti sebtapasztként szolgál, ha kivesszük a sokat csúfolt gyereket az iskolából, ahogy az sem túl hatékony, ha a zaklatót megbüntetjük. Általánosságban Colorosso azt tanácsolja, hogy már az otthoni környezet, a család legyen olyan, ami arra neveli a gyereket, hogy akarjon olyanná válni, aki bátran vagy kedvesen, igazságosan cselekszik. Az, hogy a szülőnek mit szerencsés egy ilyen helyzetben tennie, attól is függ, hogy a gyereke zaklató vagy áldozat-e.
Ha zaklató, akkor nagyon fontos, hogy ne intézzük el egy legyintéssel, amit a gyerek tett! Ne mentegessük például azzal, hogy “az a gyerek a fiam agyára megy”, vagy azzal, hogy “csak játszottak. Nem akarták bántani az új osztálytársat”. Nem szolgálja a gyerekünk javát, ha engedjük, hogy megússza az efféle eseteket. Azzal ugyanis finoman azt adnánk a tudtára, hogy nem is vártunk többet tőle, és már készen is áll a kifogás a kegyetlenkedésre. Ne is büntessük a gyereket, mert akkor még agresszívebb lesz. Colorosso szerint a helyes megoldás ilyen esetekben a következő lehet:
- azonnal közbeavatkozni és fegyelmezni, ami nem egyenlő a bünetéssel
- lehetőséget teremteni rá, hogy a gyerek jót tegyen
- rendszeresen ellenőrizni a gyerek tévézési, számítógépezési szokásait
Ha áldozat, akkor a következő kérdésekkel kell rábírni, hogy meséljen:
- van-e olyan osztálytársad, aki agresszív és bántja a többieket?
- hogyan bántja őket? mit mond nekik? mit csinál?
- mindig ugyanazokat a gyerekeket bántja?
- téged is szokott bántani?
A gyereknek el kell mondani, hogy megértjük, ami bántja, biztosítani róla, hogy az ő oldalán állunk, hiszünk neki és nincs egyedül. El kell neki mondani, hogy segítünk kitalálni a közös megoldást, és jelentenünk kell a zaklatást az osztályfőnöknek vagy az igazgatónak. Amit viszont mindenképpen kerüljünk:
- kisebbíteni a zaklató viselkedését vagy mentséget keresni rá
- azt tanácsolni a gyereknek, hogy kerülje el a zaklatót
- azt tanácsolni a gyereknek, hogy vegye fel a kesztyűt
- ne találkozzunk személyesen a zaklatóval vagy szüleivel
A zaklatás négy legerősebb ellenszere a szerző szerint az önbizalom, a barátságos viselkedés, legalább egy igazi barát, és a jó beilleszkedési képesség.
Az iskolai bántalmazás 1993 óta top téma a segélyvonalon, az utóbbi pár évben pedig egyre inkább az online térben jelenik meg. Rágalmazó kommentek, sértő videófelvételek, a közösségi oldalakon való mocskolódás – csak pár példa a gyerekek találékonyságára. Az, hogy az interneten arctalanul lehet mocskolódni, nagyban megkönnyíti a zaklatók dolgát, ráadásul az áldozatnak nincs menekvés: a nap 24 órájában el kell viselnie a támadásokat, a sértő tartalmakat ráadásul jóval többen látják, mint egy verekedést a suliban. Amíg egy folyósói tömegverekedésnek legfeljebb addig maradnak nyomai, míg az sérülések be nem gyógyulnak, addig egy internetre felkerült gúnyos videó hatása jóval tovább tart.
2002-ben egy brit gimnazista létrehozott egy honlapot, ahol gúnyt űzött egy másik gimnazistából. Hamarosan özönleni kezdtek a gyűlölködő és szeméremsértő kommentek a fiúról, akit már egyébként is évek óta csúfoltak és vertek a társai. Ám az összes megaláztatás közül az internetes zaklatást érezte a legborzalmasabbnak. “Ez nem olyan, mint amikor néhányan mindenféle sértő megjegyzéseket kiabálnak az emberre a menzán. Ez fönn van az interneten, és hatmilliárdan látják. Bárki elolvashatja, akinek van számítógépe. És nem tudsz kitérni előle. Nem ér véget azzal, hogy hazaérsz a suliból. Még inkább úgy érzed, hogy csapdába kerültél” – idézi a fiú szavait a könyv.
De nem járt jobban az a 15 éves kanadai fiú sem, aki 2003 áprilisában videóra vette magát, miközben eljátszotta a Csillagok háborúja egyik jelenetét. Egy iskolatársa feltette a videót egy weboldalra. Egy hónappal később már 1,1 milliószor töltötték le a felvételt. A fiút folyamatosan csúfolták, a sok zaklatás hatására depressziós lett és otthagyta az iskolát.
Az internettel megfejelt zaklatás sokszor az öngyilkosságig kergeti az áldozatokat. Egy tizenhárom éves amerikai fiú azért ölte meg magát, mert visszataszító, szexuális pletykákat terjeszettek róla a világhálón. A jegyei leromlottak, egyre több időt töltött a számítógépe előtt. Szülei már csak a halála után tudták meg, hogy a fiúk sokat csetelt egy másik kamasszal, aki öngyilkosságra biztatta.
Megosztás