Barátságos beszélgetések és több milliárd forintos állami támogatás – mára ez jellemzi a Mazsihisz és a kormány kapcsolatát. A zsidó szervezet szinte az egész évet végigharcolta a kormánnyal, és bár az emlékmű ennek ellenére ott áll a Szabadság téren, a szervezet elnöke mégis sikeresnek tartja a küzdelmüket. Heisler András szerint a Mazsihisz mára megkerülhetetetlenné vált, csak egyes zsidó vezetők hataloméhésége mérgezi a békés együttélést. Zoltairól továbbra is meg van a véleménye, de most sokkal jobban idegesíti Schwezoff Dávid. Interjú Heisler Andrással.
Feltűnően nagy a csönd, milyen most a viszony a kormány és a Mazsihisz között?
Heisler András: Mindenképpen javuló. Az év elején kirobbant konfliktus, a Mazsihisz közgyűlésének markáns döntése óta (a szervezet nem vesz részt az állami holokauszt-emlékév rendezvényein) érdemi kapcsolatunk gyakorlatilag nem volt a kormánnyal. A szeptemberre újra összehívott zsidó közösségi kerekasztal mindannyiunk számára áttörésnek tűnik. Azóta intenzív a kormánnyal a kapcsolat.
Ez mit jelent?
Heisler András: Lázár János államtitkár helyettesével nagyon sűrű a kapcsolata a zsidó szervezeteknek, és nem csak a Mazsihisznek. Azokat a projekteket, amelyeket a kormány is el akar indítani, most közösen próbáljuk kibontani, Lázár Jánossal is volt már személyes találkozónk – ahogy mondani szokták a sajtóban, konstruktív volt. Mára világossá vált mindenki számára, hogy Magyarországon zsidó kérdésekben a Mazsihisz nem megkerülhető.
Azért voltak olyan szakaszai a kormánnyal való konfliktusnak, amikor nem pont az rajzolódott ki, hogy a Mazsihisz megkerülhetetlen.
Heisler András: Igen. De ami mára kialakult, az az elmúlt háromnegyed év kitartó munkájának az eredménye.
Visszatérő kritika zsidó szervezetektől, hogy a kormány hülyét csinált a Mazsihiszből, hiszen azt a három dolgot, ami ellen küzdöttek, gyakorlatilag egy az egyben lenyomták a torkukon.
Heisler András: Aki ezt gondolja, az nem érti a folyamatok lényegét. Három csúcspontot jelöltünk ki az év elején. Az egyik ilyen volt a Szabadság térre tervezett német megszállási emlékmű. Azt mondtuk, hogy azt nem szabad megépíteni, mert az üzenete hamis. A szobor ellen olyan társadalmi ellenállást generáltunk, ami végül odáig vezetett, hogy a kormánynak az éj leple alatt kellett az emlékművet a helyére csempésznie. Nem lett felavatva, nem lett leleplezve, nem mondtak beszédeket és nem hangzott el a himnusz. Ez az emlékmű nem az a hely, aminek tervezték. Számomra egy csúnya utcai tárgy, és azt az üzenetet, amit hordozott volna, nem tudja gyakorolni. Úgy gondolom, lehetőségeinkhez mérten elértük a maximumot.
Úgy is, hogy eredetileg az akarták, hogy egyáltalán ne álljon ez a szobor?
Heisler András: Persze, mert nézni kell a realitásokat. Ha egy kormány fel akar építeni egy emlékművet, vagy tízet, akkor felépíti. Ezt megakadályozni nem volt lehetőségünk. De a másik dolog, ami ellen felemeltük szavunkat, Szakály Sándor ügye volt. Azt kértük, hogy a kormány mentse fel a Veritas Történeti Intézet vezetése alól. Ezt nem tette meg a kormány, ezzel tisztában vagyunk. A kérésünk – tudjuk – nem teljesült. Szakály azonban szervezett nemrég egy konferenciát,aminek két fontos tanulsága volt. Egyrészt beszédét teljesen másképp hangszerelte, mint a korábbiakat. Másrészt jelzésértékű és pozitív, hogy nem csak a jobboldalra pozicionált történészek ültek, vagy adtak elő a konferencián. Szakályt ugyan nem tudtuk elmozdítani a helyéről, de a folyamatokat – talán -jó irányba módosítottuk. A harmadik ügy, a Sorsok Háza projekt. Szerettünk volna garanciát kapni arra, hogy a projekt történelmi üzenete a hiteles valóságot közvetítse. A kerekasztalon Lázár Jánostól ezt most megkaptuk azzal, hogy a kiállítást csak akkor nyitják meg, ha a zsidó szervezetekkel konszenzusra tudnak jutni. Ez fontos politikai deklaráció volt, nem véletlenül ütötte ki a biztosítékot Schmidt Máriánál.
Rá lesznek kényszerítve, hogy együttműködjenek Schmidt Máriával?
Heisler András: Most azt valószínűsítem, hogy nem fogunk tudni vele együttműködni, persze ő sem velünk, de Lázár János garanciája nagy biztonságot jelent számunkra.
Két dologgal fenyegették a kormányt: kivonulnak a Holokauszt-emlékév állami rendezvényeiről és visszadják a szintén állami Civil Támogatási Alap pályázati pénzeit. Végül önkormányzati rendezvényeken mégis részt vettek, és nem is mondtak a teljes támogatási összegről.
Heisler Andárs: Ezt rosszul tudja. A sajtó nem pontosan informálta az olvasókat. Mi két dolgot vállaltunk: egyrészt, hogy távol tartjuk magunkat minden olyan megemlékezéstől, amit a kormány szervez. Ezekre nem is mentünk el. Nem kormány által szervezett megemlékezéseken rendszeresen ott voltunk. Sokan összemosták ezt a két dolgot, ezért még egyszer rögzíteném, hogy kormányrendezvényre nem mentünk el egyszer sem. Döntésünket a mai napig betartottuk és betartjuk.
És az önkormányzatiakra?
Heisler András: Az önkormányzat más. Önállóak és elvileg függetlenek, az önkormányzat nem kormányzat. Egyébként rendkívül színvonalas projektek indultak az egész országban, néhány városban olyan értékeket tudtak alkotni, amelyek párját ritkítják. A megalkotott kiállítások iránt egyes helyeken már külföldről, akár a tengeren túlról is érdeklődnek. Magyarország büszke lehet ezekre az eredményekre.
Tehát ha például Kósa Lajos szervezett volna egy rendezvényt Debrecenbe, arra is elmentek volna?
Heisler András: Igen. Kósa Lajos egy nagyváros független polgármestere. Tudjuk persze, hogy ő a Fidesz élcsapatának tagja, de ebben a kontextusban ő egy önkormányzat vezetője. Az értékképzést nem szabad párt oldalaktól függővé tenni.
Akkor azt is rosszul tudom, hogy 286 millió forint volt az igényelt civil alapos pénz, de ebből csak 42 milliót utasítottak vissza?
Heisler András: Igen, ezt is rosszul tudja. Az ön által említett nagy összeg nem a Mazsihisz civil alapja volt, hanem sok szervezeté együtt. Mindig csak a saját nevünkben nyilatkoztunk, és maradéktalanul visszaadtuk a nekünk szánt pénzt. A Mazsihisz amit vállalt, teljesített. Azért, hogy más szervezetek végül visszaadták-e, nem tudunk felelősséget vállalni. Már az elején is mondtuk, hogy nincsenek elvárásaink, mindenki maga dönt a lelkiismerete alapján. De ennél is továbbmegyek. A Mazsihisz az első pillanattól deklarálta, hogy nem kíván ebben a kérdésben más zsidó szervezetek felé elvárásokat megfogalmazni, sem más szervezeteket ez alapján megítélni. Ez szerintem tiszta beszéd volt. Aki ma ezekről a mondatokról elfeledkezik és összemossa a szervezetek vállalásait a Mazsihiszével, az vagy nem ért hozzá, vagy nem jó szándékkal kezeli a kérdést.
A szeptemberi kerekasztalon többmilliárd forintot ajánlott fel Lázár János a kormány nevében a Mazsihisznek. Mennyit kaptak pontosan és mire?
Heisler András: Az összeget nem lehet még pontosan tudni. Azt igen, hogy mire kapjuk, és ezek nagyon fontos dolgok és persze jelentős, komoly pénzügyi források. Fontos volt például a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felújításának, és benne az Együttélés Háza projekt megvalósításának elfogadása. Az épület rendbetételével Budapest egy szégyenfoltját szüntetjük meg, és a felújítás a nemzeti vagyon megőrzését szolgálja. A fővárosin kívül két vidéki zsinagóga felújításáról is kormányhatározat született, valamint jelzést kaptunk arra, hogy az elhagyott zsidó temetők kérdésében is segítséget fogunk kapni.
Az tehát nem hangzott el, hogy ezekre mennyi pénzt kapnak?
Heisler András: Összeghatárokról beszéltünk, ezek ma még nem kialakult számok. A Rumbach projekt ennél előrébb tart, ott konkrét javaslat is elhangzott.
A Rumbach utcai zsinagóga felújítására 2,7 milliárd forintot kapnak.
Heisler András: Fogunk kapni. De az információ pontos.
Egy a kerekasztalon szintén jelenlevő zsidó vezető tízmilliárd forintos nagyságrendről beszélt. Rosszul hallotta az összeget?
Heisler András: Szerintem fejben összeadott fantom számokat és kijött neki ez az összeg. Nemzetgazdaságilag egyébként majdnem mindegy, hogy milyen szám jön ki. A legfontosabb most a szándék, és hogy elindul egy olyan együttműködés, amelyik a jövőt és a fejlődést jelentheti közösségünknek és Magyarországnak egyaránt.
Szintén ezen az összejövetelen szembesült vele, hogy Zoltai Gusztáv már mint Lázár János tanácsadója foglal helyet a teremben. Meglepődött rajta?
Heisler András: Rendkívüli módon meglepődtem. Ráadásul mindannyian az ülés előtt egy fél órával hallottuk először, hogy ő elszegődött a miniszter úr szolgálatába.
Anno csak annyival kommentálta Zoltai kinevezését, hogy meg van a véleménye róla, de azt nem kívánja megosztani. Most már bőbeszédűbb?
Heisler András: Nem akarok személyeskedni. Annyival szeretném lezárni ezt a kérdést, hogy nem tartottam ízlésesnek sem Zoltai felkérését, sem azt, hogy ő ezt elfogadta.
Ha önt kérte volna fel Lázár János, igent mondott volna?
Heisler András: Azt hiszem nem. Sőt, biztos, hogy nem.
Erkölcsi okokból?
Heisler András: Maga a feltételezés is képtelenség, ezért is döbbentünk meg mindnyájan Zoltai döntésén.
Abban, hogy Zoltai elvállalta ez a pozicíót, közrejátszhatott, hogy nem baráti viszonyban váltak el a Mazsihisztől?
Heisler András: Zoltai Gusztáv 24 évig volt a Mazsihisz elsőszámú vezetője, ebben a minőségében ezt nem tehette volna meg. Nekem tíz éve egyszer le kellett mondanom a Mazsihisz elnöki székéről. Az sem volt barátságos elválás, mégsem jutott soha az eszembe, hogy átüljek bármely, a másik tárgyalófél oldalára.
Miért mondott le Zoltai? Ő maga azt mondta, az emlékmű volt az utolsó csepp a pohárban, de közben mindenfelé átvilágításról és temetői visszaélésekről lehetett hallani.
Heisler András: Egy ilyen komoly döntés előtt – gondolom – komplexen kellett megvizsgálnia a helyzetet, és ennek lehetett egy része az átvilágítás, vagy az, hogy tud-e együtt dolgozni a Mazsihisz éppen regnáló vezetőivel. Biztos, hogy számos összetevő integrálásának eredményeként hozta meg döntését…, mindenesetre ő az emlékművel és az emiatt érzett frusztrációjával indokolta azt.
De azt jelezték neki a döntése előtt, hogy ideje lenne nyugdíjba mennie?
Heisler András: Én ezt már tíz éve jeleztem felé. Ez nem volt titok. Sokat tett a magyarországi zsidóságért, de már egy új korszak van, más vezetési technikákra van szükség.
Zoltai lemondása azt is jelentette, hogy a BZSH ügyvezető igazgatói széke is megüresedett, hiszen korábban ezt is Zoltai töltötte be. Erre Schwezoff Dávidot választották meg, ön pedig már az elejétől azt mondja, hogy nem tartja alkalmasnak a pozicíó betöltésére. Beigazolódtak a megérzései?
Heisler András: Igen, de továbbmennék:korábban csak a múltja, ma már a jelene miatt sem tartom alkalmasnak. Megválasztásakor azt gondoltam, múltja olyan kockázati elemeket hordoz, ami miatt nem szabadna vezetői posztot bízni rá. A BZSH közgyűlés viszont másképp döntött. Az elmúlt három hónapnyi tevékenysége miatt korábbi véleményemet azonban csak megerősítve látom. Sokakkal ellentétben véleményemet kimondom: alkalmatlannak tartom a szervezet vezetésére.
Mit történt az elmúlt három hónapban?
Heisler András: Úgy nyúlt a rendszerekhez és az emberekhez, ahogy egy vezetőnek nem szabad nyúlnia. Ha változtani akarunk, az jó dolog, de működő rendszerelemeket úgy szétverni, hogy közben nem kiépíteni egy működőt helyette – óriási kockázat és felelőtlenség. Ezen túl olyan személyes hatalmi ambícióikat érzékelek nála, ami szerintem alkalmatlanná teszi őt zsidó vezetőnek.
Mik ezek a hatalmi ambicíók?
Heisler András: Gyakorlatilag minden területen, mindent kézben szeretne tartani, mindent magához akar vonni. Képtelenség együttműködni vele.
Ez áll amögött is, hogy a múlt héten Tordai Péter, a BZSH elnöke fegyelmi eljárást kezdeményezett Schwezoff ellen?
Heisler András: Egyértelműen. Iszonyú feszültségekkel dolgoztak az elmúlt hónapokban. Ez tarthatatlan állapot.
Schwezoff Dávid nyilvánosságra került leveleiből az tűnik ki, hogy a Rumbach utcai zsinagóga felújítása és az arra kapott 2,7 milliárd forint miatt borult ki a bili. Schwezoff sérelmezte, hogy semmit nem tudott a kormány által felajánlott pénzről.
Heisler András: Aki ezt a felújításra keni, az hamisan állítja be a dolgokat. A Rumbach zsinagóga egy évtizede ott meredezik a maga romjaiban, nem tudtunk vele mit kezdeni. A Mazsihisz elindított egy komoly stratégiát az épület megmentésére, ennek eredményeként kaptuk a kormányzati ígéretet a felújításra és az Együttélés Háza projekt megvalósítására. Ezt úgy beállítani a BZSH részéről, hogy a Mazsihisz az ő vagyonelemüket el akarja rabolni, minimum hamisítás. Senki nem nyúlt le semmit, nem akarunk elvenni senkitől semmit. A Mazsihisz sikeresen eljárt egy zsinagóga megmentése ügyében. Ha ez probléma Schwezoff Dávidnak, akkor nagyon rosszul látja a világot.
Schwezoffnak – állítása szerint – nem a felújítással volt baja, hanem azzal, hogy eltitkolták előle ez a 2,7 milliárd forintot.
Heisler András: Erről nem kellett beszámolni senkinek, mert mindenki tudott róla, benne volt az újságokban sőt, én személyesen számoltam be a projektről mind a Mazsihisz, mind a BZSH közgyűlésének tagjai előtt. Ebben a kérdésben nem szabadna konfliktusnak lenni, itt boldognak kellene lenni kérem, mindenkinek.
Schwzoff kinevezése után egy interjúban úgy fogalmazott: a csatát elveszítette, de a háborút szeretné megnyerni. Miről szól ez a háború és kik az ellenfelek?
Heisler András: Sok kritikát kaptam ezért a nyilatkozatért zsidó testvéreimtől is, hogy miért beszélek háborúról. Igazuk volt, megkövetem őket. A háború szót felejtsük el, és módosítsuk küzdelemre. Ez a küzdelem pedig a tisztaságért zajlik. Azért, hogy tiszta, átlátható szervezeteket működtessünk. Az ellenfél pedig a tisztátalanság.
Azaz Schwezoff Dávid?
Heisler András: Nem ezt mondtam. A tisztátalan ügyek, a tisztátalan mechanizmusok bevezetéséről és működtetéséről beszélek.
De a tisztátalanság valahogy csak összekapcsolódik az ön fejében Schwezoff Dávid személyével, hiszen az ő kinevezése után kezdett háborút emlegetni.
Heisler András: Hamis információk, félrevezetések, csúsztatások, ezek a tisztátalan eszközök. Ezek ellen küzdeni kell mindenkinek, aki elkötelezetten dolgozik közössége fejlődéséért. Én ezt teszem.
Megosztás