Freskófalu ide vagy oda, Bódvalenkén az évente egyszer megrendezett minifesztivál két napján kívül halálra unják magukat a falu fiataljai. Szórakozni csak nehezen jutnak el a nagyobb településekre, a helybeliekkel pedig szinte lehetetlen ismerkedniük, mert mindenki rokona a másiknak. Pedig a fiatalságuk nem tart sokáig, a legtöbb lenkeinek 17-18 évesen már saját gyermeke van. A többségük amint lehet, elmenekülne a faluból, Németországba, de legalábbis valamelyik közeli városba.
“Ha nem lenne Facebook, halálra unnám itt magam” – mondja a 18 éves Rusznyák Viki, majd összenevet szemben ülő barátnőjével. A két kamaszlánnyal a Bódvalenkei Vigasságokon találkoztunk – ez az új neve a Sárkányünnepnek, a házak falára festett műalkotásokról híres Bódvalenke freskófalu évente megrendezett ünnepségének. A tradicionális cigányzenét játszó együtteseket felvonultató kétnapos fesztiválon a falu fiataljaival beszélgettünk arról, milyen kamasznak lenni ebben a szegény, határ menti kis faluban.
„Egész évben csak ez az egy alkalmunk van arra, hogy helyben szórakozzunk, persze hogy a végéig kint leszek” -magyarázta Viki. Az egész családja részt vesz ilyenkor az ünnepségen: édesanyja saját főztjét árulja a látogatóknak, édesapja pedig hot dogot árul két házzal arrébb. Viki is besegít nekik, de közben azért be-beáll táncolni. Ő és a korabeli fiatalok ugyanis másik településre sem tudnak eljárni gyakran, mivel a szomszédos falvakba – még a legközelebbi városba is – naponta csak alig pár busz közlekedik.
“A legtöbb korunkbeli lánynak úgyis ezért van már gyereke meg családja” – csatlakozik be a beszélgetésbe Viki barátnője, a 17 éves Gina. Gina szerint ezeknek a lányoknak nincsen miért hajadonnak maradniuk, mert úgysem élvezhetik a szabadságukat: “itt nem tudunk ismerkedni sem, a városban, ahol tanulunk meg szintén nem nagyon tudunk iskolaidőn kívül bent maradni, jönni kell haza a busszal” – mondta.
Rajtunk kívül nem is tudunk olyan lányról a faluban, aki 17-18 évesen még ne lenne férjnél, és ne lenne anya
– magyarázták a lányok a faluban mennyire nehéz volna szociális életet élni.
Sok az iskolaelhagyó is
„Nagyon sok lánnyal egyáltalán nem ülnek le a szülei beszélgetni, és mikor 14-15 évesen felkerülnek Miskolcra vagy Edelénybe, sokan gyorsan teherbe is esnek. Nagy csalódás, ha valaki a középiskolai tanulmányai vége előtt pár hónappal hagyja ott az iskolát, mert idő előtt anya vagy apa lesz” – magyarázza Pásztor Eszter, a freskófalu projektkoordinátora, aki sok időt tölt a helyiekkel, hetente jár Budapestről Bódvalenkére.
Pásztor Eszter úgy látja, a településen megvalósított művészeti és szociális projektek pozitív hatásai leginkább a fiatalokon látszódnak meg, az iskolaelhagyás viszont egy olyan probléma, amin szerinte sokat kell még dolgozni. Majdnem megvolt idén a falu első érettségizettje – mesélte, de sajnos a fiú végül nem ment el a szóbeli vizsgára, mert túl gyengének érezte az írásbelijét. „Majd talán jövőre” – tette hozzá a projektvezető.
Itt nagy az unalom, de legalább nem rontanak nekem négyen az utcán
Gina családjával egy éve költözött ide Bódvalenkére, a határ menti falucskától majdnem 7o kilométerre lévő Ongáról. Onga, ha kicsi is, de város, és Miskolc vonzáskörzetében fekszik, ezért joggal merül fel a kérdés, vajon miért dönt úgy a családja, hogy egy 2oo fős kis faluba költözik, ahol az önkormányzati közmunkát kivéve szinte semmi munkalehetőség nincs.
“A megélhetés ott sem jobb, arrafelé viszont sokkal több a balhés ember” – kaptuk a választ Ginától. “Ongán például most indult be a fű meg a drogok” – magyarázta, majd hozzátette: azért jobb neki itt, mert csendes a hely, és nem történhet meg az sem, “hogy egy szót se szólsz, mégis neked mennek négyen”.
Gina tapasztalatból beszélt: előző lakhelyén, Ongán, két éve három lány verte meg az utcán, mikor egyedül volt – úgy, hogy monoklija is lett tőle. “A lányok is tudnak agresszívek lenni, elég, ha irigyek lesznek a ruhádra vagy a fiúdra” – mondta Gina.
Felkelek, zenére takarítok, aztán tévézek egész nap
Gina Vikivel barátkozott össze legjobban, mióta Bódvalenkén lakik. Mindkét lány Edelénybe, a Bódvalenkétől mintegy 4o kilométerre levő városba járnak iskolába: Gina női szabó, Viki pedig korábban csecsemőgondozó, most szintén női szabó szakmát tanul. Nyáron, iskolai szünetben viszont mindketten dolgoznak: a bódvalenkei önkormányzat diákmunkában foglalkoztatja őket munkanapokon reggel 7 és 11 óra között: takarítástól a kertrendezésig minden szóba jöhet.
Így körülbelül 5o ezer forintot lehet megkeresni egy nyáron – árulják el a lányok. Gina és Viki ennek a pénznek egy részét hazaadja szüleinek, de a nagyobbik rész az ő megtakarított pénzük marad: Gina például most a közelgő iskolakezdés miatt tanszerekre, ruhára fogja költeni a keresetét.
“Felkelek, zenére kitakarítok, aztán tévézek egész nap, este meg Facebook-ozom, az ismerőseimmel csetelek” – meséli Viki, hogyan tölti egy nyári szabadnapját. Utoljára úgy egy hónapja volt bulizni – mondja -, ha eljutnak, barátaival főleg a közeli Szendrőládra járnak. Igaz, ide is csak ritkán engedik el szülei, mert közvetlen csatlakozás híján a szomszédos Komjáti nevű település vasútállomása és Bódvalenke között kell több kilométert sétálniuk minden alkalommal.
“Ha nem Anglia vagy Kanada, akkor Onga vagy Miskolc”
Gyerekként nem sokat tapasztal kamasz nővére gondjaiból a 11 éves Rusznyák Patrik, Viki öccse. A bódvaszilasi általános iskolába járó fiú a nyári szünetben sem unatkozik: a hasonló korú gyerekekkel rendszeresen kijárnak fürdeni a falu határában lévő tóra, vagy biciklivel nyargalásznak a falu utcáin. Patrik a saját pénzéből vette az övét: playstation-ét adta el érte.
“Először egy jogsit szeretnék, hogy könnyebben forogjak, de amúgy kőműves szeretnék lenni és építkezéseken dolgozni. Kanadában vagy Angliában szeretnék élni, de ha az nem jön össze, akkor Miskolcon vagy Ongán, mert azok városok” – mesélt terveiről Patrik, aki a róla készült képen saját pónilován ül. “Kicsinek hívják, és ő az egyetlen póni a faluban” – dicsekedett a kisfiú.
Ennél már csak jobb lehet kint
“Innen még megszökni se lehet, mert nem járnak a buszok” – fogalmazta meg a bódvalenkei tinik életének lényegét a 16 éves Horváth Bálint. Bálint szintén Edelényben tanul, hegesztő lesz a szakmája, ha végez a szakiskolában. “A tervem az, hogy Németországba megyek a testvérem után” – mondta Bálint. Testvére fél éve költözött külföldre, de már talált is munkát a gyáriparban. Bálint pontosan tudja, hogy a környéken nehéz lenne bármilyen munkát találnia. “Ennél már csak jobb lehet kint” – mondta.
Bálint is dolgozik néha diákmunkában az önkormányzatnak nyaranta. Kell is a pénz, mert a fiú jogosítványra gyűjt: a Kresz- és az egészségügyi vizsgát már letette, de a vezetésórák ára húzós.
“Az úton meghúzunk három csíkot, és lábtengózunk” – meséli Bálint, ő és a barátai mivel szokták tölteni szabadidejüket a faluban. Focipálya nincs a településen, de ez a srácokat nem zavarja, sörben, kólában, vagy néha pénzben fogadnak, hogy izgalmasabb legyen a játék.
Itt mindenki rokon
A bódvalenkeiek életébe más hasonlóan kicsi és elszigetelt falvakhoz képest több arc érkezik a külvilágból, hiszen a freskófalut azért meglátogatják időről időre a turisták. Emellett a nyár közepi Sárkányünnep is vonzó a környékbeli települések lakóinak. A bódvalenkei fiatalok mégis egytől egyig arra panaszkodtak, hogy a faluban szinte lehetetlenség ismerkedni. “Itt mindenki rokona valahogy a másiknak” – mondja Bálint, és Viki is hasonlóan vélekedik. Vele már többször megtörtént, hogy olyan fiú tetszett meg neki, akiről rövidesen kiderül, hogy rokoni szálak kötik hozzá a lányt. “Hát ilyenkor stop, bármennyire is sajnáljuk” – mondja nevetve Viki.
A 18 éves Váradi Dávid viszont tényleg “külsős” a bódvalenkei minifesztiválon. Ő Ongáról érkezett, és mint Gina családja, az ő testvérei is egy éve költöztek Bódvalenkére. Náluk lakik, míg tart a fesztivál. “Csak néha járok ide, mert egy városhoz képest tényleg túl nyugodt nekem ez a hely” – mondja Dávid. Azért ő sem jut el olyan gyakran bulizni: azt mondja, egy hónapja volt utoljára diszkóban.
Dávid testvérei is Németországban élnek már. Találtak is munkát, a Heineken gyárban dolgoznak – árulja el a fiú, aki Miskolcon tanul, mint Bálint, hegesztő szakmát. Ő is szeretne testvérei után menni, ha befejezi az iskolát. Azt még hozzátette: azért olyasvalakit szeretne majd elvenni, akit Magyarországon ismert meg, “és mindenképpen cigány lányt” – mondta.
Egész más gondok
Csak két évvel idősebb Vikinél, mégis teljesen más szempontok merülnek fel Timiben, mikor arról beszélgetünk vele, mit jelent fiatalnak lenni Bódvalenkén. Timinek ugyanis három hónapja ikrei születtek, két kislány, Melani és Viola. A fiatal anyuka most minden idejét velük tölti. Timinek semmilyen szakmája nincs, a középiskolából csak egy osztályt járt ki, aztán otthagyta az iskolát – azt mondta, azért, mert Tornanádaskáról, ahol felnőtt, túl bonyolult volt Edelénybe bejárni.
“Tudom, hogy a fiatalságomnak annyi, és hogy nem mehetek el esténként szórakozni, de őszintén szólva, az ikrek születése előtt se nagyon tudtam” – mondta Timi, aki az alvó Melanit tartja karjaiban, míg férje, Norbi az épp felsíró Violát csitítgatja. “Most viszont nagyon boldogok vagyunk, hogy egyszerre két kisbabánk is született, mert nagyon sokáig nem tudtam teherbe esni” – tette hozzá a fiatal anyuka.
Timinek és Norbinak egészen más dolgok miatt nem könnyű egy mindentől elszigetelt kis faluban élni, mint többieknek. Ha a kicsikkel valami baj van, és sürgősen orvoshoz kell vinni őket, Timiéknek is Komjátiba kell gyalogolniuk a vonathoz, hogy a leggyorsabban Edelénybe jussanak, ha éppen nem sikerül senkitől sem autót kölcsönkérniük. A védőnő is egy közeli településen, Aldóban tart tanácsadást. A faluban ugyan működik egy Biztos Kezdet ház (amit helyben csak babaháznak hívnak), ahol a kicsik ellátásához kérhetnek Timiék is segítséget, de úgy tudja, a babaházban nem hagyhatják a kicsiket megőrzésre, ha valami dolguk van, csak a szülőkkel lehetnek ott.
“Három éves korukig itthon szeretnék velük maradni, aztán elmennék dolgozni” – mondta Timi. Norbival hosszú távú terveik között szerepel az is, hogy egy olyan faluba költöznek majd a közelben, ahol van iskola és óvoda is, hogy a lányoknak minden helyben legyen. Jelenleg azonban férjével ketten képtelenek lennénk fenntartani egy házat – ez úgy is alig sikerül, hogy a kis család most Norbi szüleivel lakik együtt. A fa a víz és az áram díját a közmunkából élő nagycsalád összes tagja is alig tudja összedobni.
A riport elkészítésében közreműködött a Magyar Református Szeretetszolgálat, aki 2o1o óta támogatja a Bódvalenke – Freskófalu projekt működését és rendszeresen juttat el adományokat a településen élő rászorulóknak.
Megosztás