X

Inkább vegyük ki a méhet, az ingyen van

Maxweli & Leys mióma Van Giesons módszerrel színezve | Forrás: Internet Archives Book Images


Pénzhiány és félelem a ráktól – gyakran ez az oka, hogy olyan nők is eltávolítattják a méhüket, akiknél ez nem is lenne indokolt. Bár létezenek alternatív megoldások, azok vagy drágák, vagy macerás hozzájuk jutni, így sokan inkább az egyszerűbbnek hitt, de visszafordíthatatlan megoldást választják.

“Inkább kivetetik a méhüket, mert nem akarják három-négy havonta kikapartatni magukat, de az sem ritka, hogy a ráktól való félelmükben már egy pár centis miómától is halálra vannak rémülve a nők” – mesélt tapasztalatairól az Abcúgnak egy évtizedek óta praktizáló szülész-nőgyógyász.

Magyaroszágon az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatai szerint tavaly nyolcezer hatszáz nőnek vették ki a méhét, ez pedig a megkérdezett szakorvosok szerint jóval több, mint amennyi indokolt lenne. A fele nagyjából felesleges, – ismerte el a nőgyógyász, de a jelenséget nem úgy kell elképzelni, hogy “kérdezés nélkül feltessszük a műtőasztalra a nőket, és gyorsan kivesszük a méhüket a beleegyezésük nélkül. Ez mindig a saját döntésük”.

A nők leggyakrabban három okból szembesülhetnek a méheltávolítás lehetőségével:

– ha miómájuk van, ami a méh jóindulatú daganatos elváltozása. Ez leginkább a 35-40 év feletti nőket érinti, többek között erős vérzéses, gyakori vizelési ingerrel járó panaszokkal jár
– rendszertelen a vérzésük, amit főként a változó korral járó hormonális elváltozás okoz
– vagy rosszindulatú daganatot találnak a méhükben.

Annak ellenére, hogy csak az utóbbi panasz az, amikor a méh kivétele jelenti az egyetlen biztos megoldást, sokan a másik két esetben is inkább a műtét mellett döntenek. Pedig lennének alternatív megoldások.

Ilyen például a spirál felhelyezése a méhbe, ami öt-hat évre megoldja a rendellenes vérzést. Sok beteg azonban az ára hallatán – nagyjából ötvenezer forint – inkább a méheltávolítást választja, “mert az ingyen van”. A spriálon kívül több műtéti eljárás is van, amivel megtartható lenne a szerv, és létezik gyógyszeres eljárás is, de ez a nőgyógyász szerint inkább csak átmeneti megoldást jelenthet.

Egy másik alternatíva a mióma embolizációja, amit dr. Bérczi Viktor, a SOTE Radiológiai és Onkoterápiás Klinikájának igazgatója szerint világszerte egyre gyakrabban alkalmaznak. A beavatkozás lényege, hogy mindkét méhartériában csaknem teljesen lezárják a keringést, aminek hatására a mióma mérete jelentősen zsugorodik, térfogatában akár ötven százalékkal is, így a panaszok nagyban csökkennek.

Bérczi is tapasztalja, hogy az indokoltnál több a méheltávolítás, ez szerinte főleg azért van, mert a betegek nem jól informáltak, a nőgyógyászok sokszor nem említik meg például az embolizáció lehetőségét, hanem egyből méh eltávolítást ajánlják. A szülész-nőgyógyász ezzel nem ért egyet, szerinte erre semmi okouk nem lenne. “Ez rutin beavatkozásnak számít, a kezdő szülészeknek gyakran ez az első műtétjük. A sebészek le is nézik ezt a műfajt, annyira nem egy bonyolult dolog” – érvelt.

Megkérdeztük a nőgyógyászt, hogy ő szokta-e ajánlani a betegeinek az embolizációt, amire az mondta: ő nincs túl jó véleménnyel erről az eljárásról, szerinte sokkal nagyobb a veszélye, mint a méh kivételének.

Bérczi szerint viszont a méh eltávolítása az, ami a beteg szempontjából testileg és lelkileg is nagyobb megterhelést jelent, mint az embolizációs. Öt-hat hétig is tarthat a műtét utáni lábadozás, ezzel szemben az embolizáció után mindössze egy-két éjszakát kell a kórházban tölteni, és a táppenzen töltött idő is legfeljebb egy hét. A tb támogatja a beavatkozást, így az ingyenes.

Akik nem akarják elfogadni, hogy a műtét az egyetlen megoldás, kutatni kezdenek az interneten a lehetőségek után. Így jutott el sok beteg például Bérczihez is. Az embolizációs eljárásról számtalan fórumot találtunk mi is az interneten. Ezekben a beszélgetésekben sok nő valóban arra panaszkodik, hogy a nőgyógyásza a méh kiműtésére akarta rábeszélni őket. Másik visszatérő téma, hogy milyen lesz a szexuális életük a műtét után, és hogy melyik beavatkozás milyen fájdalommal jár.

Nem találtunk olyan magyarországi szervezetet, alapítványt, ami a témával foglalkozna, míg például az angolszász országokban jóval nagyobb figyelem irányul a beavatkozás előtt álló, vagy azon már átesett nőkre. Például az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban is léteznek kifejezetten ilyen szervezetek.

A nőgyógyász szerint azonban a magyar nők többsége nem keseredik el nagyon a beavatkozás miatt. “Nem szoktak emiatt öngyilkosságot elkövetni, jóval kevésbé vannak maguk alá roskadva, mint például egy emlő eltávolításnál” – mondta.

Tags: egészségügynőgyógyászszegénység
" Prókai Eszter : @eszterabcug ."

Comments are closed.