Keresés

Ilyen egy szegény, de befogadó ország

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a bevándorlók befogadása a gazdag országok úri huncutsága, pedig ez nincs így. Portugáliát mélyen érintette a 2008-as válság. Lehúzta a GDP-t, megdobta a munkanélküliséget és feszültségeket szított a társadalomban. Egy valamiben mégis mindenki egyetért: be kell fogadni a bevándorlókat. Így működik a plakátkampány alternatívája. 

Van egy mérőszám, amely megmutatja, mennyire működik a bevándorlók integrációja egy adott országban. Az oktatástól az egészségügyön át a munkaerőpiacig sok mindent vizsgálnak, amiből aztán kiszámolják a migrációs szakpolitikai indexet (Mipex). Ez maximum száz lehet, amiből Magyarország a legfrissebb felmérésen negyvenötöt ért el. Ezzel a 38-ból a 23. helyen végeztünk. A magyarországi felmérés eredményeit és az összesített listát már korábban bemutattuk, amiből kiderült, hogy a száz pontot senki sem közelíti meg, még a híresen bevándorlóbarát svédek is csak 78-at kaptak. Tőlük három ponttal maradt le Portugália, amivel majdnem a legsikeresebben integráló ország lett. De mitől ilyen jók a portugálok?

A jobboldal sem hagyja magukra a bevándorlókat

Portugália hasonló nagyságú és népességű ország, mint Magyarország. Ők is ugyanúgy megszenvedték a 2008-as válságot, mint mi, és ők is sok társadalmi problémával küszködnek. Abban viszont különböznek, hogy egykori gyarmattartóként sok portugál anyanyelvű bevándorló igyekszik hozzájuk, például Brazíliából, Bissau-Guineából és a Zöld-foki szigetekről. Annyira sok, hogy a lakosság három százaléka EU-n kívüli állampolgár, 70 százalékuk ráadásul közepesen vagy alacsonyan fejlett országból érkezett. A migráció annyira központi kérdés Portugáliában, hogy külön főbiztos foglalkozik vele.

Nálunk viszont a bevándorlás kérdése csak az utóbbi egy évben került a figyelem középpontjába (ide kattintva végigkövetheti, hogyan), elsősorban azért, mert 2013 óta drasztikusan megnőtt a menedékkérők száma. A magyarországi lakosságnak azonban így is csak 0,3 százaléka EU-n kívüli, és többségük, 55 százalékuk fejlett országból jött. A portugálokat mégis inkább a befogadás és a tolerancia jellemzi, itthon pedig folyamatosan nő az idegengyűlölet.

Szinte közhely, hogy a svédek évtizedek óta tárt karokkal várják a bevándorlókat, amit hajlamosak vagyunk a fejlett jóléti államra és a sok pénzre fogni. Márpedig ha valami, ez Portugáliában nincs meg. De akkor mi lehet a sikerük titka? Kováts András kisebbségkutató szerint az, hogy a bevándorlók támogatásában kivételes egyetértés van a társadalomban, pedig 2012 óta Portugáliában is jobboldali koalíció kormányoz, miután a szocialisták hat év után óriásit buktak a választásokon.

Megszenvedték a 2008-as válságot, nagy a munkanélküliség, és frusztrált a társadalmuk, a portugálok mégis szolidárisak maradtak, és egyetértenek abban, hogy a bevándorlókat támogatni kell.

Portugáliától eltérően Magyarországon inkább menekültügyi válság van, a magyar kormány mégis gazdasági bevándorlók garmadájával riogatja az országot. Ezért megnéztük, mi történik ott, ahová tényleg sokan költöznek a jobb élet reményében.

Gyere csak dolgozni, mi majd segítünk

A portugálok a munkaerő-piaci integrációt támogatják a legjobban, erre 100-ból 91 pontot kaptak. Nem véletlen, hiszen, a munkát vállaló bevándorlók jót tehetnek az ország gazdaságának is. A portugál siker többek közt egy 2007-től 2009-ig tartó EU-s projektnek köszönhető. Ennek keretében Lisszabonban és Portóban egy-egy nemzeti, migránsokat támogató központot (CNAI) nyitottak, 80 további városban pedig létrehozták ennek a helyi megfelelőjét (CLAII). A központok “one-stop shop” modellben működnek, amit magyarul egyablakos, vagy “mindent egy helyen” modellnek lehetne fordítani. Kováts maga is járt a lisszaboni központban.

Olyan az egész, mint egy többemeletes pláza. Egy helyen van a bevándorlási hivatal, az idegenrendészeti hatóság, a munkaügyi központ, a civil iroda… Minden, amivel itthon a hatóságok külön-külön foglalkoznak, ha foglalkoznak vele egyáltalán. Ráadásul az egész alulról jövő kezdeményezésként indult, amit aztán az állam felkarolt.

A CNAI-kban dolgozók jórészt szintén bevándorlók, akik a nyelvi akadályokat is segítenek leküzdeni, ráadásul, ha valaki a gyerekével megy a központba, a gyerekmegőrzőben vigyáznak rá, amíg a szülő az ügyintézéssel van elfoglalva. Persze nem muszáj rögtön személyesen odamenni: egy SOS telefonvonalon hétfőtől szombatig, reggeltől estig adnak információkat. A CLAII-k nagyjából ugyanezt csinálják, csak kisebb kapacitással, és a helyi sajátosságokra specializálódva.

A tanácsadás mellett vannak más, konkrét intézkedések, amelyek segítik a munkavállalást. Ilyen például, hogy erősen népszerűsítik a vállalkozásindítást, ami jót tesz a gazdaságnak és a bevándorlóknak is. Előbbinek azért, mert az új ötletek és technológiák plusz löketet adnak neki, utóbbiaknak pedig azért, mert nem kell felhagyniuk a hazájukban megtanult szakmájukkal, és egyúttal munkát adhatnak a velük együtt érkezőknek, így a munkanélküliség is csökken. A PEI (Promotion of Immigrant Enterpreneurship) nevű projekt 2009-ben indult. Ennek keretében képzéseket tartanak, és akik megfelelő üzleti tervet dolgoznak ki, személyre szabott segítséget is kapnak. Az elmúlt hat évben

  • 102 kurzust indítottak, amelyen 1545-en vettek részt (főleg nők)
  • a résztvevők 23 százaléka ajánlólevelet kapott, ami azt jelenti, hogy valószínűleg érdemes megvalósítani az üzleti tervet
  • 94 vállalkozást indítottak.

A Mipex elemzése szerint a portugálok az elmúlt években annak ellenére is stabilan tudták segíteni a bevándorlók munkavállalását, hogy közben gazdasági válság sújtotta az országot, ami nem tett jót a GDP-nek, és a munkanélküliséget is megdobta. Az alapvető hozzáállás mégsem változott. Kováts szerint

továbbra is hiperkreatívan állnak hozzá a bevándorlás kérdéséhez.

Persze így is van még hová fejlődni: a Mipex szerint a következő időszak nagy feladata az alacsony iskolai végzettségű bevándorlók integrációja lesz, akik sokkal nagyobb eséllyel válnak “dolgozó szegényekké”. Ez a probléma a letelepedett bevándorlók 27 százalékát érinti.

A siker a legkisebbeknél kezdődik

A Mipexen azt is értékelték, mennyire felelnek meg az országok oktatási rendszerei a bevándorlók igényeinek. Magyarország ebben kapta a legrosszabb pontszámot, tizenötöt. A portugálok 62 ponttal a harmadikok lettek a listán, mert azon kevés országok közé tartoznak, amelyek célzott programokkal próbálják segíteni a bevándorló gyerekek iskoláztatását az óvodától a felsőoktatásig.

A legrégebbi, már húsz éve futó program a TEIP (elsőbbségi oktatási körzetek), amelynek 2012/13-ban indult a harmadik szakasza. A résztvevő iskolák az átlagosnál nagyobb autonómiát és több pénzt kapnak, amivel kisebb létszámú osztályokat indíthatnak, és több segítőt, például interkulturális mediátort vehetnek fel, aki segít a kultúrák közti párbeszédben.

A körzeteket úgy alakították ki, hogy olyan iskolák kerüljenek bele, ahol sok a kudarc és nagy a lemorzsolódás, de ez önmagában nem volt elég. Az iskolákban dolgozó tanároknak a szülőkkel és az önkormányzat képviselőivel együtt egy közös oktatásfejlesztési tervet kellett kidolgozniuk. Egy-egy körzetbe kb. 6-10 iskola tartozik, amelyek egységes irányítás alatt állnak, és muszáj együttműködniük. A program már az iskolák tizennégy százalékát öleli fel, és összesen 190 ezer gyerek vesz részt benne. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján úgy tűnik, a program kezdi elérni a célját, és csökken a korai iskolaelhagyók száma.

Ezen kívül lassan tizenöt éve fut az Escolhas nevű program, amelyet a leghátrányosabb helyzetű fiataloknak indítottak, elsősorban migránsoknak és más etnikai kisebbségeknek. A program lényege, hogy a gyerekek az iskola falain kívül, nem hagyományos keretek közt kapnak szakmai, vállalkozási és digitális képzést. Ráadásul általános és középiskolákban portugál mint idegen nyelv órákat indítottak azok számára, akik nem beszélik a nyelvet.

Akit bővebben is érdekel, mi mindent kínál a portugál oktatási rendszer – nemcsak bevándorlóknak – az elolvashatja egy magyar kutató, Imre Anna tanulmányútjának összefoglalóját.

Itt vannak, és ez teljesen rendben van

A munkaerő-piac és az oktatás mellett a bevándorlók integrációját segítik az anti-diszkriminációs törvények (amiben amúgy Magyarország is elég jól teljesít), a viszonylag könnyű állampolgárság-szerzés és a politikai részvétel ösztönzése is. A 2006-os nemzetiségi törvény a leghatékonyabbnak bizonyult Európában: hat év tartózkodás után lehet állampolgársághoz jutni, amihez alapszintű portugál nyelvtudás is kell (ebben ingyenes kurzusokkal segít az állam). Az eljárás is viszonylag rövid ideig, mindössze négy hónapig tart, és a Mipex szerint objektíven képes megítélni, ki alkalmas az állampolgárságra.

Van azonban egy terület, amelyen Portugália gyengén teljesít, ez pedig az egészségügy. Itt a 38-ból csak a 33. helyen végeztek, és alig lettek jobbak, mint a magyarok. Különösen a hivatalos papír nélküli migránsok és a menedékkérők jutnak nehezen egészségügyi ellátáshoz. Ráadásul más közszolgáltatásoknál gyakran dolgoznak kulturális mediátorok is, akiket viszont nem lehet megtalálni a kórházakban és az egészségügyi központokban.

Az alábbi grafikonon a nyolc vizsgált terület Mipex-pontjainak változását ábrázoltuk 2007 óta. Ebből is látszik, hogy Portugália az aktuális kormánytól függetlenül kiegyensúlyozottan teljesít  a bevándorlók integrációjában. (Az egészségügyi helyzetet a 2014-es Mipexben vizsgálták először, így ahhoz nincs összehasonlítási alapunk).

Ez a kiegyensúlyozottság az, ami miatt szakmai körökben a portugálokról régóta sikersztoriként beszélnek, a köztudatban viszont nincsenek benne annyira. Kováts András szerint azért, mert a portugálok nem kérkednek ezzel, hiszen teljesen normálisan tartják.

A bevándorlás kérdése nincs túllihegve. Az emberek valahogy úgy állnak hozzá, hogy a bevándorlók jönnek, dolgoznak, itt vannak, és ez teljesen rendben van.

A címlapi kép egy lisszaboni villamost ábrázol 1979-ben. Forrása: flickr/Alain Gavillet/Trams aux Fils

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!