A világ élmezőnyéből lassan a fejlődő országok szintjére jut a magyar diákok iskolai teljesítménye. Egyre több gyereknek az alapvető készségei sincsenek meg, ráadásul a hátrányos helyzetűek sem tudnak felzárkózni. Pedig ahol jó az oktatás, ott a gazdaság is jobban pörög.
A magyar gyerekek iskolai teljesítményének alakulását összegzi a TÁRKI Társadalmi Riportjának egyik tanulmánya az elmúlt három évtized nemzetközi felmérései alapján. A lényeg így foglalható össze röviden:
- Az elmúlt évtizedekben romlott a magyar diákok teljesítménye, így matematikából és természettudományokból is kevesebbet tudnak az általános iskola végén, mint 10-15 évvel ezelőtt.
- Nő a funkcionális analfabéták és az elemi matematikai tudással sem rendelkezők aránya, miközben egyre kevesebben érnek el kirívóan jó eredményeket.
- Óriási a különbség az iskolák között, és a rendszer alig tudja ellensúlyozni a rossz családi körülményeket.
- A diákok főleg magolva tanulnak, és nem gondolkodva dolgozzák fel az anyagot.
- Pedig megérné az oktatásba fektetni, mert az a gazdaságban is megtérülne.
Az OECD 2000-ben indította el a tanulói teljesítményeket összehasonlító elemzését, a PISA-t. Azóta háromévente vizsgálják a 15 évesek szövegértését, matematikatudását és természettudományos ismereteit. A 70-es és a 80-as években is voltak ehhez hasonló vizsgálatok, akkor az IEA nevű felméréssorozat alapján értékelték a gyerekek matematikai és természettudományos tudását, és szintén voltak szövegértés-vizsgálatok is.
Az IEA ma is működik, de a PISA-val ellentétben nem azt méri, hogy a gyerekek mennyire tudják alkalmazni a tudást a hétköznapokban, hanem inkább a tantervhez közeli ismeretekre helyezi a hangsúlyt.
Az élmezőnyből a fejlődő országok határára
Az IEA adatai alapján a 70-es és 80-as években a magyar diákok a világ élmezőnyében voltak a természettudományokban, sőt az 1983-84-es felmérésben elsők lettünk, megelőzve a japánokat és a svédeket. 1995-ben a 3-4.-es gyerekek már csak a nemzetközi átlag szintjén teljesítettek, 2003 óta pedig folyamatosan romlanak az adatok, így Európában már az oroszok, a finnek, a szlovénok és az angolok vezetnek. A PISA szerint 2012-ben az OECD átlaga alá jutottunk, így a lengyelek és a csehek is megelőztek minket.
A magyar gyerekek matematikából is erősek voltak a 70-es, 80-as évek fordulóján, a 13 évesek a 14 fejlett ország közül az ötödik helyen végeztek. 1995-ben is jó eredményeket értünk el, de a csehek és a szlovákok már előttünk voltak, 2000 után pedig a PISA-felmérésekből kiderült, hogy a magyarok különösen gyengék a begyakorolható rutinfeladatoknál nehezebb, gondolkodtató problémák megoldásában. Az elmúlt tizenöt évben folyamatosan romlanak az adatok, 2012-ben pedig a fejlett és fejlődő országok határára zuhantunk.
Szövegértésben csak azért nem zuhantunk nagyot, mert eleve rosszul indítottunk. A 70-es években lehangolóak voltak az adatok, és hiába jött utána egy javuló tendencia, a 2000-es években lassú csökkenés indult be, és a PISA-nál ebben is az OECD-átlag alá kerültünk. A legutóbbi mérésből kiderült, hogy minden ötödik 15 éves gyerek funkcionális analfabéta.
Az EU azt szeretné, hogy 2020-ra mindhárom területen 15 százalék alá csökkenjen a gyengén teljesítő tanulók aránya, amitől egyre messzebb kerülünk, különösen matematikában.
A magolás jobban megy
Már a rendszerváltás előtti felmérésekben is látszott, hogy a magyar diákok nem teljesítenek túl jól a megszerzett tudás alkalmazásában, ezért is vannak jobb eredményeink a tantervre jobban építő IEA-felméréseken, mint a PISA-n. Többször is kiderült, hogy a tanulás minőségével egyre nagyobb gondok vannak, pedig ez fontosabb lenne, mint a mennyiség. A tanulás minőségét rontja az is, hogy a magyarok főleg memorizálva, kényszerből tanulnak, és jelentős részben nem érdekli őket, amiről olvasnak.
A PISA 2006 óta számítógépes méréseket is alkalmaz, amiben a diákjaink különösen gyengén teljesítenek. A digitális szövegeket például nehezebben értik, mint a papír alapúakat, így a 19-ből csak a 15. helyet szereztük meg. Ugyanez igaz a matematikára is, amiben messze elmaradtunk az OECD-átlagtól.
2012-ben már interaktív, számítógépes feladatot is adtak a diákoknak, amivel a problémamegoldó-képességet mérték. Ebben szintén lecsúsztunk az átlagtól, és a gyerekek 35 százalékának megoldása teljesen értékelhetetlen volt, vagyis a kettes szinten sem érte el.
Aki rossz családból jön, ne nagyon reménykedjen
A szerzők szerint jobban megérthetjük a magyar iskolarendszer működését, ha megnézzük, mennyire tudja segíteni a hátrányos helyzetű gyerekeket. A PISA azt is méri, mennyire méltányos az iskola, vagyis milyen mértékben tudja ellensúlyozni az otthonról hozott hátrányokat. Magyarországon az derült ki: nem nagyon.
A felmérésekből látszik, hogy azok az országok, amelyek jó eredményeket érnek el a felméréseken, általában az egyenlő esélyek biztosításában is jobbak. Magyarországon különösen nagy hatása van a családi háttérnek az iskolai teljesítményre, ami végül is nagy eltérésekhez vezet a különböző hátterű gyerekek eredményeiben. Ráadásul a magyar oktatási rendszer erősen szelektív, vagyis válogat a különböző hátterű gyerekek befogadásában. Emiatt nőnek az iskolák közötti különbségek, ami itthon majdnem 80 százalékban az eltérő családi háttéren alapul. Ezáltal felerősödnek a családi körülmények teljesítményre gyakorolt hatásai, és így a társadalmi különbségek is.
Teljes méltányosság persze sehol nincs, de vannak országok, amelyek közelebb állnak hozzá, és jobban is járnak, hiszen ez az alapvető gazdasági érdekük. A leszakadó társadalmi rétegek tudása ugyanis nem hasznosul a munkaerő-piacon, ezért kevesebbet adóznak, és többletköltséget generálnak azzal, hogy több munkanélküli, szociális és egészségügyi ellátásra van szükségük.
Vagyis nemcsak szociális, hanem gazdasági szempontból is megéri az oktatásba fektetni, hiszen ahol az elmúlt években erősödött a diákok teljesítménye, ott javultak a növekedési mutatók is. Ha például húsz év múlva utolérnénk Finnország jelenlegi teljesítményét az oktatásban, az a mostani nemzeti jövedelem ötszörösét jelentené a most született generációnak.
Hol csinálják jól?
Az európai országok közül Németország és Lengyelország mutatta a legnagyobb előrelépést a PISA felmérésein. Németországban a 2000-es eredmény ébresztette rá a döntéshozókat, hogy változtatni kell, ezért fejlesztési programot indítottak, ami a gyengén teljesítők felzárkóztatását, integrációt és hatékonyabb oktatási módszerek kidolgozását jelentette. Lengyelország mára szintén megelőzött minket, ami egy következetes közoktatási programnak köszönhető: megszüntették az iskolai szelekciót, így ma minden 15 éves ugyanolyan iskolatípusba jár. Nagyot fejlődtek az észtek is, akik átvették a finn oktatási modell bizonyos elemeit, és a pedagógusképzést is megreformálták. Európán kívül a kelet-ázsiai országok fejlődése a legfeltűnőbb, ahol a poroszos módszereket felváltotta a gyakorlatorientált, problémamegoldáson alapuló oktatás.
Ezekből a példákból is látszik, hogy a gyerekek teljesítménye nemcsak pénzkérdés, hanem az oktatás minősége is meghatározza azt, ami nem mindig az anyagi ráfordításon múlik. Az első lépés mégis az lehetne, ha növelnék az oktatásra szánt pénzt, ami Magyarországon évek óta csökken. Erről itt írtunk bővebben.
Megosztás