A 444.hu interjút készített azzal a két kutatóval, Molnár Györggyel és Cseres-Gergely Zsomborral, akik az MTA Közgazdaság-tudományi Intézete számára készítettek kutatást a kormányzati közmunkaporgramról. Szerintük a program minden jó szándék ellenére is lehet káros, a résztvevők egyre jobban eltávolodnak az igazi munka irányából.
A két kutató szerint a foglalkoztatáspolitika a rendszerváltás óta állandó tűzoltómódban van, a kormányok nem átképzési és rehabilitációs kísérletekkel próbálkoztak, hanem kiszívták a munkanélkülivé vált embereket a piacról, például korkedvezményes- és a rokkantnyugdíjazással.
Cseres-Gergely Zsombor szerint meghatározó volt az az álláspont, hogy aktiválni kell a munkakeresőket, mert lusták, beleragadtak egy élethelyzetbe. A kutató szerint azonban ez jóval összetettebb kérdés, figyelembe kell venni a kínálatot befolyásoló közvetlen és áttételes költségeket is: például el tud-e utazni valaki egy állásinterjúra, tudja-e fizetni munkakeresés közben a lakhatását és az egyéb felmerülő költségeket?
A cikk idézi a 2011. évi Háztartási Költségvetési és Életszínvonal Felvételen (HKÉF) végzett számítás eredményeit, amelynek alapján a munkaerőpiac peremére jutott emberek jelentős része súlyosan deprivált. 35-40 százalékuk nem tudja megfelelően fűteni a lakását, közel 70 százalékuk nem jut legalább kétnaponta húshoz, egyáltalán nincsenek tartalékaik, felüknek jelentős lakhatással kapcsolatos tartozásai vannak. „Ahhoz kell a megélhetésnek egy minimális biztonsága, hogy valakinek egyáltalán esélye legyen, hogy munkába állhasson” – mondta Cseres-Gergely.
Eközben azonban a cikk szerint Magyarországon ugyan magas a szociálisnak nevezett újraelosztás aránya, de ez az újraelosztás elsősorban nem a szegényeket célozza. A keret nagy részét a nyugdíjak és a gyermekgondozási támogatások viszik el.
Hiedelmek a közmunkáról
A kutatók szerint a magyar társadalomban olyan elképzelések alakultak ki a közmunkáról, amelyeket valójában nem támaszt alá semmi.
Molnár szerint az egyik legelterjedtebb téves percepció, hogy alapvetően a romák ügyéről lenne szó. Pedig a közfoglalkoztatásban érintettek többsége nem roma, és nem is elzárt zsákfalvakban él, hanem népes városokban.
A másik hasonlóan elterjedt sztereotípia, hogy itt olyan emberekről van szó, akik születésük óta nem láttak munkát, és a családjukból sem dolgozott senki. Ilyen családok ugyan léteznek, de egy nagyon kis részét teszik ki az érintetteknek.
Kialakult az a percepció is, hogy Magyarországon a foglalkoztatáspolitikára meg a segélyekre sok pénz megy el úgy, hogy az egésznek nincs semmi haszna. Cseres-Gergely szerint ugyanakkor egyszerűen nem tudni eleget a rendszer működéséről, nem készülnek megfelelő vizsgálatok.
Hogyan lehet beleragadni a közmunkába?
Molnár szerint a legutóbbi, elérhető adatokat nézve az látszik, hogy 13 százalékra csökkent azoknak a száma, akik közfoglalkoztatás után fél évvel a közfoglalkoztatáson kívüli állásban tudtak dolgozni. “Ahogy múlik az idő, egyre kisebb esély van kilépni a közfoglalkoztatásból, és durván rontja a kilépési esélyeket, ha valaki nem először vesz részt közmunkában” – mutatott rá Molnár.
A kutatók szerint ennek a beleragadásnak több magyarázata is lehet. Egyrészt amikor épp nincs közfoglalkoztatás, sok ember a rossz anyagi helyzete miatt nincs abban a helyzetben, hogy munkát keressen. Másrészt, ha ilyen nagyságrendben zajlik a közfoglalkoztatás, akkor annak az esélye, hogy valaki betölthessen egy közmunkás állást, ötször akkora, mint annak, hogy rendes munkát talál. Ha munkát találna, ugyan több pénzt kereshetnek, de ez a jövedelemkülönbség nem kompenzálja az esélykülönbséget
Fotó: Hajdú D. András
A kutatók szerint a mostani közmunkások ötöde olyan ember lehet, aki jelenleg ugyanazt a munkát végzi, amelyet korábban nem közmunkásként végzett. Őket az önkormányzatok egyszerűen kirúgták, majd visszavették alacsonyabb bérért.
A cikk szerint az adatokat elemezve feltűnő volt az is, hogy sokkal nagyobb arányban helyezkednek el azok, akik menet közben megszakítják a közfoglalkoztatottsági jogviszonyt. Emiatt hasznos lehet, ha a közmunka a munkás lakóhelyétől távolabb zajik, ahol a közfoglalkoztatott köthet új ismereteket és szerezhet munkát. Ez az oka annak, hogy az önkormányzatok által szervezett közmunkákból messze a legrosszabbak a kilépési esélyek.Ugyanakkor közmunkák kétharmadát önkormányzatok szervezik.
Sok minden múlik a polgármesteren
Korábban volt mód arra, hogy valaki akár csak egy napra elmenjen napszámba. Erre már nincs lehetőség, mert mindent be kell jelenteni, ezért rengeteg múlik a település polgármesterén, és azon, hogy ő hogyan áll ehhez a kérdéshez.
A kutatók találkoztak olyan polgármesterrel, aki igyekezett a falubeli szegények jövedelmét maximalizálni. Ha például valaki kapott párnapos meggyszedési lehetőséget, akkor arra a pár napra nem hívta be közmunkába. De ennek az ellentetje is előfordul, ahol megpróbálják “feudális alávetettségben tartani az érintetteket”. A cikk szerint ezekben a falvakban a faluvezetők célja, hogy a munkások függjenek tőlük.
A helyi kitettség a cikk szerint komoly veszélyekkel jár, a közmunkások teljesen ki vannak szolgáltatva a helyi vezetők jóindulatának. Mindezt úgy, hogy a közfoglalkozatás teljesen ki van véve a Munka Törvénykönyve alól, mindössze pár oldalnyi, nem túl konkrét szöveg szabályozza, hogy mit szabad és mit nem.
Nehéz kitörni a közmunkából
Cseres-Gergely szerint a közmunkások körében végzett nem reprezentatív felmérések szerint a közmunkában résztvevők 75 százalékának nem ajánlottak fel semmiféle képzési lehetőséget, ahol viszont zajlik valamilyen közmunkába integrált szakképzés, az sokszor nincs rendesen végiggondolva. Jártak például olyan faluban, ahol harminc szakképzett dajka volt. De akad olyan hátrányos helyzetű kistérség is, ahol nyolc kiképzett műkörömépítő él. Az ő elhelyezkedésük erősen kétséges.
„Egy mikrovállalkozások létrehozását segítő munkahelyteremtő program keretében próbálkoztunk a szakmában segédmunkásként dolgozó kőműveseket továbbképezni, de ötven kilométeres körzetben nem találtunk olyan képzést, ahol nyolcnál kevesebb embert képeztek volna. De ennyi kőművesre meg nyilván nem volt szüksége az adott falunak, eleve csak ketten érdeklődtek a szakma iránt” – mondtai Molnár.
A helyi piacra is rossz hatással lehet a közmunka
A cikk szerint azokban a falvakban, ahol valóban törődnek azzal, hogy a közfoglalkoztatásból értelmes, értékteremtő munka legyen, sokszor éppen a helyi kisvállalkozókat lehetetlenítik el, akik addig beszállíthattak a helyi intézményeknek. Ezzel az addig meglévő, nagyon pici piacot ölik meg.
„Lehet, hogy ezeknek a programoknak a hatása minden jó szándék ellenére inkább káros” – mondta Molnár, aki szerint ez is csak egy példa arra, hogy mennyire borzasztóan bonyolult rendszerekről van szó, amiket nem lehet egycsapásra megoldani.
Megosztás