Hullazsákokkal emlékezett a Földközi-tengerbe fulladt menekültek ezreire az Amnesty International szombati, Kossuth téri akcióján. A szervezet szerint az Európai Unió és Magyarország csak a határai védelmével foglalkozik, pedig valójában az embereken kellene segíteniük.
A szombat délután a kettes villamoson a Kossuth tér felé igyekvő, főleg angolul és spanyolul beszélgető turisták valószínűleg nem tudták, hogy hamarosan az Amnesty International hullazsákjaiba fognak botlani, amivel arra a több mint 1700 menekültre és migránsra próbálták felhívni a figyelmet, akik idén január és április között haltak meg a Földközi-tengeren. A performanszt a menekültek világnapja alkalmából szervezték, de külön aktualitást adott neki a kormány bevándorlásellenes kampánya és a szerb határra tervezett kerítés felhúzása is.
„Mióta megy ez a plakátkampány, olyanok is gyűlölködnek, akiknek amúgy eszükbe sem jutna” – mondta egy hatvanas éveiben járó asszony, miközben a téren épp előkészítették a fekete hullazsákokat, amikbe aztán aktivistákat fektettek. „Furcsa módon főleg a saját korosztályomon látom ezt. A múltkor épp a piacon vásároltam, amikor összeszólalkozott valamin egy nyugdíjas asszony meg egy jól szituált ázsiai nő. Nem tudom, min kaptak össze, de a magyar nő egyből szidalmazni kezdte, hogy minek jött ide közénk. És közben négyméteres kerítést húznak fel? Mi értelme ennek az öt hónapja tartó beszédnek? Ez az ország mindenkié”. Szerinte a kampány miatt azt is nehéz eldönteni, hogy valójában mekkora a probléma. „Lehet, hogy gond van, nem tudom, mert én nem találkozom menekültekkel, nem lakom a határ mentén. De ha tényleg nagy a baj, akkor sem így kellene kezelni”.
Sajnálunk titeket, de jogi problémák vannak
Miközben a hullazsákokban ott feküdtek az Amnesty önkéntesei, menekültek történeteit olvasták fel a színpadról, akik mind viszontagságos körülmények közt hajóztak át Európába. Mindannyian az embercsempészeknek kiszolgáltatva indultak el a Szaharából vagy a Közel-Keletről, hogy aztán több száz másik ember közt szorongjanak olyan szállásokon, ahol egy vécé van. A kilencéves, szomáliai Ali például Norvégiába akart eljutni, ezért küzdötte végig magát Líbián, ezért nézte végig, ahogy a barátja leesik az embercsempészek autójáról, és belehal a sérüléseibe, aztán pedig ezért szállt gumicsónakra, ami hamarosan ereszteni kezdett. „Műholdas telefonon kértünk segítséget, hat órán át vártunk a mentőcsónakra. Az volt életem legrosszabb hat órája, de amikor megérkezett az olasz hajó, úgy éreztem, mintha újjászülettem volna” – idézték Alit, akinek jól végződött a története, és hálás Olaszországnak a segítségért.
Elmesélték egy húszéves szíriai fiú történetét is, akinek pillanatok alatt elmerült a hajója. „Én tudtam úszni, de nem mindenki” – mondta. „Annyi vizet nyeltem, hogy még mindig érzem a torkomban. Mondtam is a börtönben az orvosnak, hogy valami van a tüdőmben… Elvesztettük a reményt. Azt mondták, tényleg sajnálnak minket, de jogi problémák vannak. Hiába akartunk Ausztriában menedékstátuszt, helyette levették az ujjlenyomatunkat, és visszaküldtek Olaszországba”.
Az akción felszólalt egy Szerbiából menekült albán nő is, aki tizennyolc évvel ezelőtt érkezett Magyarországra. Azóta megtanulta a nyelvet, idén pedig állampolgárságot is szerzett. „1997 novemberében érkeztem, de akkoriban más volt a helyzet. Akkor ti voltatok az egyetlenek, akik segítettek” – mondta. „A bicskei menekülttáborban éltem koszovói albánok és vajdasági magyarok közt, akik nyolc évig voltak ott státusz nélkül… Aztán itt szültem az első gyermekem, és itt kezdtem dolgozni a Helsinki Bizottságnál, majd fordítóként a minisztériumnak. A sokszínűség mindig jellemző volt erre az országra. Segítsünk azoknak, akik erre rászorulnak!” – mondta.
Az emberek helyett a határokat védik
Jeney Orsolya, az Amnesty International Magyarország igazgatója azt mondta, azért szervezték az akciót, mert úgy tűnik, sem Európa, sem Magyarország nem tudja kezelni a globális menekültügyi válságot. „A második világháború óta nem volt úton annyi ember, mint most, de nekik csak a tizennégy százalékuk akar Európába jönni. Az Unióban mégis úgy látják, az emberek segítése helyett a határokat kell védeni”. Pedig Jeney szerint az áradatot nem lehet megállítani, mert az emberek borzalmas dolgok elől menekülnek. „1951-ben Genfben megállapodtak az európai országok abban, hogy segíteni fognak azoknak, akik rászorulnak, de úgy tűnik, most nem tartják magukat ehhez”.
Idén kétszer annyi ember halt meg a Földközi-tengeren, mint tavaly, a szárazföldön pedig kerítéseket építenek.
Bár Jeney szerint az EU most tett egy-két biztató lépést, eközben Magyarországon megbélyegző nemzeti konzultációt tartanak és plakátokkal szítják az idegengyűlöletet. A plakátkampány Ritának sem tetszik, aki a Nyugati pályaudvar környékén gyakran találkozik menekültekkel, ezért ment el a szombati megmozdulásra is. „Főleg afgánokkal, szírekkel szoktam beszélgetni. Senki sem szól hozzájuk, mindenki csak elmegy mellettük, pedig tényleg borzasztó helyekről jönnek. De szerencsére a plakátok üzenetei nem nagyon jutnak el hozzájuk, mert nem értenek magyarul, és pár napon belül tovább is állnak. Talán még a kerítésről sem hallottak”.
Jeney szerint „ilyen módszerrel nem szabad határokat védeni. Még most is megkönnyezem, hogy milyen sokan fellázadtak a gyűlöletkeltő plakátok ellen. Meg kell mutatnunk, hogy ezek az emberek nincsenek egyedül” – mondta. Az Amnesty International nyílt levelet is írt Orbán Viktornak az ügyben, amit keddig bárki aláírhat, hogy aztán eljuttassák a miniszterelnökhöz.
Megosztás