Egyre több kelet-európai család él úgy, hogy a szülők külföldön dolgoznak, a gyerekek pedig otthon maradnak. Romániában a legrosszabb a helyzet, ott gyakran az anyák és az apák is elmennek, a gyerekeket a nagyszülők vagy az idősebb testvérek nevelik. A szülők távollétével több pénz áll a házhoz, de közben a hátrahagyottak szoronganak és depressziósok lesznek. Magyarországon Borsodban a legrosszabb a helyzet: 1600 család él a munka miatt szétválasztva.
Még csak kísérletek vannak arra, hogy megbecsüljük, hány gyereket hagynak otthon a szüleik azért, mert külföldön kényszerülnek munkát vállalni. Európán belül ez a jelenség leginkább Romániát, Lengyelországot és Bulgáriát érinti – írja a “Transznacionális családok, hátrahagyott gyerekek Dél- és Kelet-Európában” című tanulmányában Blaskó Zsuzsa.
Azokat a családokat, amelynek tagjai (hosszabb vagy rövidebb időre) különböző országokban élnek, transznacionális családoknak hívjuk. Az sem ritka, hogy mindkét szülő egy másik országba költözik. Az otthon maradt gyerekeket valamelyik nagyszülőnek, esetleg egy szomszédnak vagy barátnak a gondjaira bízzák, de nem ritka az sem, hogy a nagyobb testvérek vigyáznak rájuk.
A jelenség terjedésével egyre nagyobb figyelmet kap, hogy a szülők távolléte milyen hatással van az otthon maradó gyerekekre. Persze, a külföldön megszerezhető nagyobb jövedelem növeli az egész család anyagi jólétét, sőt, hosszabb távon magasabb iskolázottságot és jobb egészségügyi ellátást is hoz. Mindez nem ellensúlyozza a távollét negatív következményeket.
- a szülők távolléte miatt a gyerekek gyakran szoronganak és depressziósak, betegek lesznek.
- sok gyerek deviáns lesz, sokszor romlik az egészségi állapotuk és az iskolai eredményük. Ez utóbbihoz hozzájárulhat az is, hogy a lányoknak több lesz a háztartási feladatuk, sokszor nekik kell vigyázniuk a kisebb testvéreikre, ezért nem marad idejük az iskolára.
Ugyanakkor a szülők távolléte miatt romló iskolai eredmények hosszabb távon mégis jobbak lehetnek, mert a magasabb jövedelemből több különórát, magántanárt, jobb iskolát tudnak finanszírozni ezek a családok.
A legtöbb hátrahagyott gyermek Európában Romániában él. A jelenség több településen olyan súlyos problémát okoz, hogy 2006 júniusa óta az önkormányzatok kötelesek számon tartani és figyelemmel kísérni azokat a gyermekeket, akiknek a szülei külföldön dolgoznak. A 2011-es hivatalos adatok szerint 85 ezer romániai gyermek szülei éltek külföldön – az esetek 42 százalékában mindkét szülő távol volt. Más források azonban ennél durvább képet festenek: egy UNICEF tanulmány 2007 augusztusában 350 ezer érintett gyerekről számolt be, ami azt jelenti, hogy a 0–18 éves korosztály 7 százaléka maradt egyedül. A becslés szerint közülük 126 ezer gyermeknél az apa és az anya is külföldre ment.
A magyar helyzetről meglepő módon egyáltalán nincs semmilyen hivatalos kutatás. Azon kívül, amit Blaskó Zsuzsa és Szabó Laura készített, a 2011-es népszámlás után. A nemrég megjelent rövid összefoglaló azt írja, hogy több mint 11 ezer családból hiányzott az egyik vagy mindkét szülő legfeljebb egy évig húzódó külföldi tartózkodás miatt, és közel háromezer olyan család volt, ahonnan tartósan hiányzott az egyik szülő. Leggyakrabban az apa él külföldön.
530 olyan családot is találtak Blaskóék, akiknél mindkét szülő külföldön dolgozott, sőt olyat is, ahol a gyerekét egyedül nevelő szülő hagyta hátra a munkavállalás miatt a gyerekét. A transznacionális családok leginkább Tolnában, Borsodban, Veszprémben és Baranyában vannak, Borsodban például több mint 1600 család él migráció miatt földrajzilag elválasztva. A külföldön dolgozó apák kétharmada szakmunkás végzettségű.
A tanulmány egy rövid részben külön foglalkozik az ukrán nőkkel. Az ő helyzetük azért is érdekes, mert közülük sokan kapcsolódnak be az Európában kialakuló gondozási láncba, gondozási és háztartási munkákat vállalnak, elsősorban Olaszországban, Ausztriában és Lengyelországban. Ukrajnában ezeket az anyákat stigmatizálják, a „társadalmi árva” kifejezést használják a hátrahagyott gyerekeikre, és erősen hangsúlyozzák az anyák felelősségét.
A transznacionális lét sok család életében csak átmeneti állapot, és ahogy ezt a körülmények lehetővé teszik, újra egyesülnek szülők és gyerekek. Ennek ellenére a tanulmány szerzője szerint a hátrahagyott gyermekek száma nem fog csökkenni. Szembe kell nézni azzal is, hogy ezek az egyesülések sokszor nem ilyen egyértelműek. Az évekig tartó különélés gyakran visszafordíthatatlanul meggyengíti a gyerek és a szülők közötti kapcsolatot, de az sem ritka, hogy a szülők különélése végül váláshoz vezet.
Megosztás