Keresés

Három falevél miatt ugrott a közmunkásfizetés

Csonka József hat évig söpörte a kilencedik kerületi Lónyay utcát közmunkásként, a gerince tönkrement, hálók tartják a hasát, hogy ne újuljon ki a sérve. Hat év alatt tudott összespórolni 105 ezer forintot, amiből elvégzett egy személy-és vagyonőr tanfolyamot. Márciusban otthagyta a közmunkát, amiről azt mondja: lelkileg és testileg is tönkretette.

Az egyik budai bevásárlóközpont éttermében dolgozott mosogatóként a most ötvenéves Csonka József, amikor az étterem becsődölése miatt egyik napról a másikra utcára került. A munkaügyi központ alig egy hónap múlva már szólt is, hogy mehet közmunkára. “Nem tudtam akkor még erről az egészről semmit, azt sem tudtam, hogy mi egyáltalán az a közmunka” – meséli József, akit a kilencedik kerületbe helyeztek, hat éven keresztül söpört és szedte a szemetet a Boráros tér és a Kálvin tér között egy önkormányzati cég alkalmazásában.

Csonka József volt közmunkás interjú
Fotó: Magócsi Márton

Megártott a kukaemelgetés

Alig egy évvel azután, hogy közmunkásként kezdett dolgozni, karácsony előtt két nappal József lágyéksérvet kapott, amit meg is kellett műteni, azóta hálók tartják a hasát, hogy ne újuljon ki a betegsége. A kukák, amiket emelgetni és borítani kellett nagyon nehezek voltak, és a napi hét és fél óra hajolgatás sem tett túl jót a hátának. Azt mondja, a gerince is tönkrement, ez azonban akkoriban és utána sem érdekelte a céget, ahol dolgozott.

Miután hivatalos orvosi papírt kapott arról, hogy csak könnyű fizikai munkát végezhet, próbálta magát átkérni a cég Gubacsi úti telephelyére, ahol a varrodában vagy a könyvkötészetben volt lehetőség ülőmunkára. Ezt azonban visszautasították, helyhiányra hivatkozva. Annyit tudott elérni, hogy a műtétje és az azt követő két és fél hónapos betegszabadság után már nem kellett egyedül húznia és emelnie a kukákat, mindig kapott valakit maga mellé. Az üzemorvos szerinte egyébként sem sokat törődött a közmunkások különböző nyavalyáival, amikor ő megmutatta a kórházi zárójelentését, csak annyi választ kapott, hogy az orvost ez nem érdekli, ő nem tud ezzel foglalkozni.

Azt mondja, ő szinte végig próbált másik munkát szerezni, de a munkaügyi központok nem foglalkoztak vele, hiszen az ő rendszerükben nem minősült munkanélkülinek, mert élő szerződése volt közmunkára. “Tisztára 22-es csapdája. Folyamatosan azt hangsúlyozzák, hogy térjünk vissza a rendes munkaerőpiacra, de a munkaügyi központ nem segített. Amikor láttam a városban valahol kiírva, hogy keresnek embert, mindig bementem, de nem vettek fel sehova” – meséli.

Három falevél miatt ugrott a fizetés

A megfélemlítés rendszere az elején még egyáltalán nem működött. József úgy emlékszik vissza rá, hogy az első egy-két évben ha valakinek problémája volt, azzal nyugodtan felkereshette a munkavezetőjét, József volt, hogy személyesen a cég igazgatójához ment és meghallgatták. Azt mondja, a váltás 2012 környékén történt meg, akkor egyszer csak elkezdtek a munkavezetők abnormálisan viselkedni a dolgozókkal.

“Akkor kezdődtek ezek a nap és munkaórák lehúzása dolgok. Velem is előfordult, hogy az igazgató meglátogatta azt a területet, ahol én dolgoztam. Lehúzták az egész  napomat, mert állítása szerint szemetet talált. Ha valamit egyszer kitakarítottam, attól még két órával később jöhet bárki, aki összeszemetelheti, ezt nem lehet kivédeni. A munkaidőm után visszamentem megnézni, hogy mégis mit látott. Találtam három falevelet, meg kettő csikket” – mondja Józsi. Arra a napra már nem kapott fizetést.

Csonka József volt közmunkás interjú
Fotó: Magócsi Márton

De azt sem nagyon szerették egy idő után a főnökök, ha valaki szót emelt bármi ellen. József egyik kollégája egyszer panaszkodott valamire, ami a munka törvénykönyve szerint másképp kellett volna, hogy működjön. Azt a választ kapta a munkavezetőtől, hogy “ha nem tetszik, el lehet menni, van másik száz ember, aki a helyére vár”. Közben a közmunkások fizetését is csökkentették, 47 ezer forintra. Kevesebb pénzért dolgoztak, de a munka és a körülmények ugyanazok maradtak.

Ebéd a kukák mellett

A szerződésük szerint a közmunkásoknak déltől fél egyig van ebédszünetük. József szerint ennek ellenére mindennapos, hogy a munkavezető dél után nem sokkal kimegy a területre, és ha nem találja a munkásokat, akkor lehúzza a napját. “Nagyon sok helyen azt sem engedik meg, hogy kimenjünk mosdóba, vagy a közértbe beugorjak egy automatás kávéért. Nem direkt tiltják meg, hanem úgy működik a dolog, ha éppen akkor nem talál a helyemen, akkor jön a büntetés” – meséli. “Aztán következik a fejmosás, hogy figyeljek jobban a munkára, húzzam meg magam és örüljek, hogy egyáltalán van munkám”.

Míg kezdetben bejárhattak a cég irodájába és öltözőjébe emberi körülmények között ebédelni, volt mikró, hűtő és egy kétlapos villanyrezsó, addig mára ezt megtiltották. “Együk meg a kukák mellett, vagy az utcasarkon. Azt mondták azért van ez, mert az igazgató ebédidőben sem akar üres területet látni”.

Csonka József volt közmunkás interjú
Fotó: Magócsi Márton

Szaros pelenka

A férfi a Közmunkás Mozgalom a Jövőért vezetője évek óta. Az első években még akár hatvanan is elmentek a közmunkások közül a gyűlésekre, mára sokkal nehezebb új embereket toborozni, mert félnek, hogy kiderül. “Amikor próbálom őket rávenni, hogy jöjjenek el, akkor mindig azt a választ kapom, hogy tudják ők is, hogy tenni kéne valamit, de nem mernek. Jó ez így nekik, örülnek, hogy legalább ez a kis pénzük van. Volt olyan közmunkás, aki elment egy-két gyűlésre, utána egyszer csak nem ment többet, és már a telefont sem vette fel Józseféknek.

A közmunkával kapcsolatban sokszor felmerül, hogy haszontalan a munka, amit végeznek. József ezt sosem érezte, de amikor az orra előtt dobták el a szaros pelenkát az utcára, akkor azért elgondolkodott rajta, hogy mi értelme is van annak, hogy egész nap söpör. A váratlan ellenőrzéstől való félelmet jól mutatja, hogy egyszer egy sportkocsi fiatal vezetője küldte el Józsefet melegebb éghajlatra, amiért ő pont ott kezdett takarítani, ahová a férfi be akart parkolni. Nem tudta folytatni a munkát, ezért inkább azonnal felhívta a munkavezetőjét, és elmesélte neki, hogy mi történt, nehogy azt higgyék, hogy direkt hagyta koszosan a területet.

Csonka József volt közmunkás interjú
Fotó: Magócsi Márton

József hat év alatt tett félre minimális pénzeket a fizetéséből, így jött össze neki 105 ezer forint egy személy- és vagyonőr tanfolyamra. “Nem szégyellem, volt, hogy kukáztam is mellette, hogy kiegészítsem a spórolt pénzemet”. Március végén felmondott, június elején már új munkahelye volt. Most 48 órázik, ha nincs túlórája akkor száztíz ezer forintot keres. Az összespórolt pénze nem volt elég a teljes tanfolyamra, ezért kölcsön is kellett kérnie, a nagynénje lakásán ráadásul svájci frank alapú hitel van, most ezeket próbálja törleszteni.

Egy hatalmas megkönnyebbülést. Ezt éreztem a felmondásom utáni első nap, amikor nem kellett kimennem söpörni”.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!