János lakásában mínusz hat fokot mutatott a hőmérő, Lászlónál befagyott a lavór, Erzsébet pedig három pulóvert is magára vett. Megérezték a rekordhideget a bácsi tanyavilágban élők: hamarabb elfogy a fa, félő, hogy befagy a kút, és még a nap is kevesebbet süt télen. A petőfiszállási tanyagondoknak is sokkal jobban kell figyelnie a külterületen élő idősekre, szerdán például majdnem rátörte valakire az ajtót, akinél nem füstölt a kémény, és nem válaszolt a hívásaira.
- Fa?
- Fel van darabolva, de hosszúak, nehéz őket berakni.
- Na, majd később benézek, és vágok kisebbeket!
- Már be van rakva, viszont ásványvíz kellene.
A beszélgetés a 70 éves Erzsébet és Süveges Sándor tanyagondnok között zajlott a Bács-Kiskun megyei tanyavilágban. Süveges éppen a szokásos ebédet hozta Erzsébetnek, aki manapság nagyon ki sem mozdul a fűtött szobából. “Pár éve már biztos nem volt ilyen hideg, mínusz húsz fok is volt! Semmit sem tudtam csinálni, tízszer is meg kellett raknom a kályhát!” – mondta Erzsébet. Így inkább bent marad a lakásban, keresztrejtvényt fejt, és reméli, hogy közben nem fagy be a kút az udvaron.
Az ország legkiterjedtebb tanyavilága a Duna-Tisza közében található, és még ezek közül is kiemelkedik Petőfiszállás a maga 400 lakott tanyájával. Az 1600 fős település lakosságának 75 százaléka külterületen él, van, aki kilenc kilométerre a település központjától. Megnéztük, hogyan küzd meg a falu a harminc éve nem látott januári hideggel, mit tesz a tanyagondnok, ha nem indul reggel az autója, a nyugdíjas férfi, ha reggelre befagy a lavór, és mi történik akkor, ha valakinek a nagyszobájában mínusz hat fokot mutat a hőmérő.
Ételt és fát halmoztak fel
Petőfiszállás – bár a mérete nem indokolná – saját szociális szolgáltató központtal rendelkezik, amely két másik települést is ellát. Van helyben családgondozó szolgálat, szociális étkeztető és a tanyagondnokság. Nagy szükség van rájuk, a település körül ugyanis 89 olyan család él, akik vagy szociálisan rászorultak, vagy olyan idős emberek, akiknek már nincs vagy nagyon messze élnek a családtagjaik.
A tanyavilág miatt a télre külön is felkészülnek a faluban. Szász János polgármester szerint a település 200 kilométer hosszú földutait hat géppel tartják járhatóan, hogy egy tanya se záródjon el a külvilágtól, a helyi boltokkal pedig külön megállapodást kötöttek, hogy hétvégén is legyen elegendő élelmiszer, ha valakinek sürgősen szüksége lenne rá. A fűteni való fával hasonló a helyzet, az államtól kapott szociális tűzifát az önkormányzat kiegészíti, hogy a főleg kályhás fűtéssel rendelkező rászorultaknak mindig legyen mivel fűteniük.
Az olyan extrém hideg napokon, mint a múlt hétvége, pedig minden egyes tanyasi családdal napi szinten tartják a kapcsolatot. “A hirtelen jött hideg nem csak az ellátásban okoz problémát, hanem felnagyíthatja az egészségügyi problémákat is” – mondta Kiss Katalin, a Szociális és Gyermekjóléti Szolgálat vezetője. Megviseli az időseket, akik többet panaszkodnak, rossz lesz a közérzetük. Ezért amelyik házban nincs telefon, oda ki is mennek, még hétvégén is. Ez mind a tanyagondnokok feladata.
Szétfagyott a kocsi, a tanyagondnok ment a gyerekért
Süveges Sándor három éve tanyagondnok Petőfiszálláson, és saját elmondása szerint imádja a munkáját. A falubelieket régről ismeri, maga is tanyán él, egyébiránt pedig 11 éve ő a falu Mikulása is. Harmadmagával ő felel azért, hogy a tanyán élő gyerekek reggel bejussanak az iskolába, azok, akiknek orvoshoz kell menniük, eljussanak a rendelőbe, a szociális étel kijusson azokhoz, akik megrendelik, egyebek mellett pedig fát hasogat, egyeseknek be is vásárol.
A nagy hideg miatt neki is megsokszorozódtak a feladatai. A napja általában azzal indul, hogy az iskolás korú gyerekeket összeszedi a tanyákon, és fél 8-re beviszi őket a helyi általános iskolába. Most azonban még azok is az ő segítségét kérték, akiknek a gyereke általában gyalog indul a tanyáról az iskolabusz megállójába, mert túl hideg van ahhoz, hogy a gyerek hajnalban a földúton sétáljon, vagy éppen azért, mert szétfagyott a kocsi, így a szülők sem tudták bevinni őket az iskolába.
Sándor céges terepjárójára viszont lehet számítani. Igaz, vele is esett már meg télen, hogy a saját kocsija nem indult. Ekkor általában átül a benzinesből a dízelesbe, de volt már, hogy egyik sem indult be a mínuszokban. Akkor robogóval ment munkába. A január 8-ai hétvégén egy szétfagyott csapot kellett felolvasztania, és egy hirtelen rosszul levő kislányt kórházba vinnie. Félő volt ugyanis, hogy a mentő nem talál ki időben a tanyára, ezért őt hívták.
A területéhez tartozó idősekre azonban minden nap figyelnie kell. Az ebédet általában délelőtt 11-től kezdi kiszállítani, átlagban 5-6 embert keres fel ilyenkor, akikkel röviden el is beszélget. Így jutott el kedd délben Erzsébethez is. Miután letisztázta a fa-kérdést, és felírta, hogy másnap ásványvizet kell hoznia az idős nőnek a boltból, továbbindult.
Még a kutyaházat is kibélelték
Boda László párszáz méterrel odébb lakik, az erdő szélén, egy egyszobás kis házban. Nála már az előszobában látszik, mekkora hideg volt az éjszaka: a törlőkendője ugyanis szó szerint belefagyott a lavórba. “Majd felenged” – legyintett rá. Nem zavartatja magát, még a faluba is be szokott menni a bundakabátjában, pedig már 81 éves. Amúgy egy elemes rádiót hallgat, a házában ugyanis nincs áram.
Ugyanebben a helyzetben van S. Tóth Antalné is. Ő egy távolabbi tanyán lakik, a szolgáltatónak pedig egyszerűen nem éri meg addig elvezetni az áramot. Önkormányzati támogatásból ugyan felszereltek egy napelemet a háza tetejére, ilyenkor télen azonban közel sem süt annyit a nap, hogy elég áramot termeljen. “Be kell osztani a tévézést” – mondta nevetve. Volt, hogy a műsor közben ment el az áram, de legalább a világítás működni szokott. Süveges Sándorék hoztak neki egy akkumulátort is, amit hetente újratöltenek, az tovább bírja.
A tanyagondnok vagy 12 tanyát felkeresett kedden napközben. Mind a 12-be ebédet vitt, ez aznap zöldségleves volt, tökfőzelék és sertéspörkölt. Az önkormányzat szociális konyháján főzték. Volt, ahol csak kicserélte a tegnapi, üres ételhordót a telire, máshol megállt beszélgetni a háziakkal, vagy éppen gyorsan hasogatott nekik néhány fát.
Azt, hogy nagyon hideg van, szinte mindannyian felemlegették. Jutkán három pulóver volt, és még a kutyaházba is extra szalmát rakott be. Erzsébetnél olyan gyorsan fogyott a fa, hogy a vegyes tüzelésű házát már átállította gázfogyasztásra, pedig az drágább. A víz meg elfagyott, a szomszédból kellett hozni.
Mínusz 6 fok volt a lakásban
Van olyan tanya, ahol Sándor ugyan napi szinten megfordul az ebéd miatt, a lakója azonban soha, egyszer sem invitálta be a házába. “Az ételt mindig az ablakba kell rakni, különben nem nyúl hozzá” – mesélte a tanyagondnok. Kezdő korában ezt még nem tudta, és csak harmadnapra tűnt fel neki, hogy az étel nem fogy. Végül kifaggatta az elődjét, ő mesélt neki a furcsa szokásról. Miközben távolodtunk a háztól, hátrafordulva látszott, ahogy az ablakba rakott ételhordójért egyszer csak kinyúlt egy kéz és bevette.
A tanyagondnok szerint fontos, hogy ismerjék a tanyán élők szokásait, a dolguk ugyanis éppen az, hogy észrevegyék, ha valami nincs rendben. “Ez a mama mindig ki szokott jönni, ha nem jön ki, akkor baj van” – mondta egyszer egy kollégájának, aki felhívta, hogy hiába vár egy nénire a portája előtt. Végül bementek hozzá, a nőt pedig eszméletlenül találták, mentőt kellett hívni hozzá, de már az orvos sem tudott segíteni rajta.
Sándor ezért is vette komolyan, amikor a következő portát zárva találta. A ház a településtől távol állt, a lakója egy hatvanas, egyedül élő férfi. Sándor gyanúját az keltette fel, hogy az ajtó belülről volt zárva, a bicikli az előszobában állt, a kémény viszont nem füstölt. “Jani, Jani, nyisd ki!” – szólongatta a lakót, de semmi.
Végül riasztotta a rendőrséget és a szociális szolgáltató központot is. A ház lakóját akkor már négyen szólongatták egyszerre, a kiérkező rendőr minden ablakon bekopogott. A ház lakója, János végül épp azelőtt nyitott ajtót, hogy berúgták volna az ajtaját. A lakásban a hőmérő mínusz hat fokot mutatott, az enyhén ittas férfit azonban ez láthatóan nem zavarta, strandpapucsot viselt, és egy régi ágymelegítőre mutatott, hogy azzal fűt. Arra a kérdésre pedig, hogy miért nem gyújt be, csak hümmögött. Végül kiderült, hogy a fája nagy részét eladta, már csak gallyai voltak.
A szociális szolgáltató munkatársai két órán belül kiszálltak egy utánfutónyi tűzifával, Sándor pedig begyújtott a férfinél. Kapott egy kabátot, és két liter meleg teát is. “A fát el kell tüzelni, ezt ellenőrizni fogjuk! Nehogy eladja megint!” – búcsúzott tőle a rendőr. Közben a tanyagondok a lelkére kötötte, hogy ne menjen sehová, rakja a kályhát, mert hiába gyújtanak be neki most, a hideg falak el fogják szívni a hőt, az éjszaka pedig kemény lesz. “Munka után benézek és lefekvés előtt is átjövök megnézni, hogy ég-e ez a kályha” – mondta neki.
Megosztás