Keresés

Ha a fiam ruhát vesz, azt mi megéhezzük

Jól jött a szokatlanul napsütéses november a monori nyomortelep lakóinak, télikabátra ugyanis nem csak akkor van szükségük, ha a hidegben ki kell mozdulniuk a lakásból. Sokuknak odabent is több rétegnyi meleg ruhát kell hordani majd, ha jönnek a mínuszok, mert ha lesz is egyáltalán tűzifájuk, annyi biztosan nem, hogy egy szobánál többet felfűtsenek vele. A téli ruházat beszerzése még javában tart, és többféle stratégia létezik rá – kukázástól a ruhaadományon és a cserebere piacon át az olcsó kínaiig.

_HD45414
“Mi odabent is így vagyunk, egyelőre nincs mivel fűteni a lakást” – mondja az 53 éves Jolán, aki egyedül él autóbalesetben lerokkant férjével, Bélával a monori nyomortelepen. “Béla és én is a Máltai Szeretetszolgálattól kaptuk a kabátunkat, de még a lányom szokott nekünk ruhákat hozni. Ezt a blúzt is tőle kaptam. 45 ezer forintos összjövedelem mellett van, hogy bugyogót se tudok venni” – tette hozzá. I Fotó: Hajdú D. András
_HD45422
A Máltai Szeretetszolgálat a telepen egy integrációs programot működtet, és több más helyben elérhető szolgáltatásuk mellett rendszeresen hoznak ruhaadományokat is. A jobb darabokat hordják, a viseltesebbekkel sokszor begyújtanak az asszonyok. Jolán ruhásszekrénye is adomány-darabokkal van tele. Nincs sok, de azok szép tisztán, összehajtva kerülnek a helyükre. Fotó: Hajdú D. András
_HD45444
“Három dzsekim volt, kettőt el is tüzeltem belőlük, mert csak foglalják a helyet, és mosni is nehéz őket. Két óra a program, és piszok lassan száradnak meg” – jegyezte meg a 64 éves Ferenc, akinek ruhavásárlásra egyáltalán nem telik – mindent guberál vagy esetleg adományból szerez be. Egyedül a cipője van máshonnan: azt három éve egy munkahelyéről hozhatta el. Azóta viszont már volt két infarktusa és pacemakerrel él, így fizikai munkát sem végezhet. Nagyobbik lánya fogadta be, különben nem lenne hol laknia. I Fotó: Hajdú D. András
_HD45473
“Mondjuk csizma és bakancs elkelne. Ez a cipőm van, amit most rajtam lát. De azon nem aggódom, hogy nem sikerül szerezni valami meleg ruhát télire” – mondta Mónika, aki kukázásból és lomtalanításból öltözteti családját. Ez jelenleg csak férjét és két éves kislányát, Lilikét jelenti, 8 másik gyereke ugyanis már nem lakik velük: vannak, akik nevelőotthonban élnek, vannak, akik már saját családot alapítottak más településen. Mónikáék sem tősgyökeres monoriak: havi 25 ezerért bérelnek a telepen lakást. I Fotó: Hajdú D. András
_HD45536
“Látja, én így öltözök mindig: trendin! Nem olyan vagyok ám, mint ezek!” – mutat öltözékére a 17 éves Erik. Nike cipőt és Adidas melegítőt visel, azt mondja: a téli szettben azért sportcipő helyett bakancs és a mostaninál vastagabb kabát is lesz. Erik a saját pénzéből vásárol ruhát magának – asztalostanoncként havonta 35 ezer forintos ösztöndíjat kap a szakközépiskolai tanulmányai alatt. I Fotó: Hajdú D. András
_HD45604
A 17 éves Kitti épp a városközpontba igyekezett, babakocsiban tolva két éves kisfiát, Lacikát. Ottjártunk napján hozta a postás a családi pótlékot, így több másik anyukával együtt Kitti is benézett a monori kínai áruházba, ahonnan általában öltözködik a család. “Soha nem szoktam az adomány ruhából vinni. Nálam ez büszkeség kérdése” – mondta Kitti, aki szerint családjával a jobb módúak közé tartoznak a telepen. Végül a fiának vásárolt egy kis sapkát, egy mackónadrágot és egy vékonyabb hosszú ujjú aláöltözőt, összesen 3900 forintért. I Fotó: Hajdú D. András
_HD45676
Szinte minden megvásárolt ruhadarab árára emlékszik egy másik telepi anyuka, Gabriella, aki férjével és kisfiával, az 5 éves Sanyikával él ebben az egy szoba-konyhás lakásban. Sanyika télikabátját tartja a kezében, amit 5 éve vásárolt, 5000 forintért. Akkor persze még nem Sanyikának, hanem a kisfiú egyik idősebb testvérének, akit jelenleg nevelőszülők nevelnek. Sanyika ruháinak külön szekrénye van a lakásban – Gabi odafigyel, hogy rétegesen öltöztesse a kisfiút. “A gyógyszerekre rámenne a gatyánk, ha a ruhán spórolnék” – tette hozzá. I Fotó: Hajdú D. András
_HD45627
A monori nyomortelepen keveseknek van mosógépe, akinek mégis, az sem szívesen használja, mert a rezsit így is alig tudja kigazdálkodni. Az 500-600 lakost számláló telepen így jól jön az mosókonyha, amit a Máltai Szeretetszolgálat létesített, és a helyiek ingyen használhatják, ha visznek saját mosószert. I Fotó: Hajdú D. András
_HD45729
A ruhaadományokból öltözködők nem mindig találnak olyan ruhákat, ami épp az ő méretük. Az 53 éves Joli viszont örül ennek a Helly Hansen márkájú síkabátnak, még akkor is, ha az valószínűleg férfiaknak készült, és két számmal nagyobb, mint az asszony mérete – nem mindig találni ilyen jó fogást. “A ruha az utolsó, amire költök, ha magamról van szó. Ha a fiaim új cipőt vesznek – mert azért azt muszáj -, azt mind megéhezzük” – magyarázta Joli, aki jelenleg az egyedüli kereső négyfős családjában. Az üres sufni és a téli fűtésszezon kezdetére összeszedett tüzelő előtt állt nekünk modellt. I Fotó: Hajdú D. András
Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!