Keresés

Gyerekek, akik még nem látták munkába menni a szüleiket

A húsvéti vásár után maradt pénz számolása az alsós szakkörben | Fotó: Magócsi Márton
A húsvéti vásár után maradt pénz számolása az alsós szakkörben | Fotó: Magócsi Márton

Eszükbe sem jut, hogy elverjék a pénzüket: ballagási blúzra és a középiskolai továbbtanulásra teszik félre a megkeresett pár ezer forintjukat azok a decsi diákok, akik évek óta részt vesznek az iskola diákvállalkozás programjában. A gyerekek már egészen kicsi koruktól vesszőt fűznek, agyagoznak, a termékeket pedig viszik országos vásárokra, a díjakat pedig sorra gyűjtik be.

Szekszárdtól alig pár kilométerre fekszik Decs, a sárközi település. Van egy állami fenntartású általános iskolája, benne alig több mint 150 gyerek, közel felük hátrányos helyzetű. Az iskola külsőre nem sokban különbözik bármelyik másik általános iskolától, fehér falak, kerítés. Amiért mégis más, mint egy átlagos iskola, az itt dolgozó tanárok hozzáállása. A pedagógusok ugyanis hosszú évek óta mindent megtesznek azért, hogy a hozzájuk járó gyerekek többet, jobbat kapjanak, mint amit egy anyagilag nem túl fényes helyzetben levő falusi iskola adni tud. Pályáznak, ahová csak tudnak, továbbképzésekre járnak, szakköröket találnak ki a diákoknak, azért, hogy kiutat és lehetőségeket mutassanak nekik.

A decsi általános iskola udvara | Fotó: Magócsi Márton
A decsi általános iskola udvara | Fotó: Magócsi Márton

A kétezres évek elején ismerték fel, hogy valamit tenni kell. A hozzájuk járó gyerekek száma csökkenni kezdett, ezzel párhuzamosan pedig egyre több szülő lett munkanélküli. “Az nagyon ritka volt a diákjaink között, hogy a szülők vállalkozók lettek volna, ezért is szerettük volna megmutatni nekik, hogy ez is egy alternatíva” – meséli az alsósokat tanító Judit. Már az első osztálytól kezdve bevették a tantárgyak közé a gazdasági ismereteket, majd pár évvel később csatlakoztak a Junior Achievement Magyarország diákvállalkozás programjához is. Arról, hogy ez miért fontos, ebben a cikkünkben írtunk részletesen.

Judit az alsós csoporttal | Fotó: Magócsi Márton
Judit az alsós csoporttal | Fotó: Magócsi Márton

A probléma nem csak annyiból állt, hogy a szülők között szinte elvétve lehetett csak vállalkozót találni, ennél sokkal súlyosabb volt, hogy a szülők közül nagyon sokan egyáltalán nem is dolgoztak. “Úgy nőttek fel a gyerekek, hogy nem látták, hogy anya és apa reggel elindulnak a munkába. Ez a mai napig egy jelentős probléma. A diákvállalkozási program beindításának tervezésénél 2003-ban a munkanélküliség okozta hátrányok csökkentésében láttuk annak jelentőségét, majd  a program alapos megismerése és beindítása után rájöttünk arra, hogy az minden gyerek számára hasznos. A jelenlegi alsós diákvállalkozásban szinte mindenkinek dolgoznak a szülei valamilyen munkahelyen. A diákvállalkozók kipróbálják a dolgozó szerepét, felismerik a munka szerepét életünkben, az önfoglalkoztatás lehetőségét, a tanulás fontosságát, hiszen munkájuk során sokféle tevékenységet végeznek, felhasználják különböző tanórákon, valamint egyéb forrásokból szerzett tudásukat új helyzetekben ” – mesélik a tanárok.

A gazdasági ismereteket már csak a negyedikeseknek oktatják, de a diákvállalkozás szakkörként alsó és felső tagozatban is működik. A dolog lényege, hogy a gyerekek vezetőt választanak maguk közül, majd ötletelni kezdenek, hogy milyen terméket állítsanak elő. Az árukat később egy iskolai, vagy egy országos vásáron eladják, a profitot pedig vagy szétosztják egymás között, vagy beforgatják a következő termékbe. A túljelentkezés nagy, most 12-en vannak az alsósok csoportjában, de már így is a felső határt feszegetik. Nemet mondani nagyon nehéz a gyerekeknek, és bár jelentkező tanár lenne, aki vállalna újabb csoportokat, de jelenleg az órakeretbe ezt nem tudják beletenni.

Szavazás a megvalósítandó termékekről az alsós csoportban | Fotó: Magócsi Márton
Szavazás a megvalósítandó termékekről az alsós csoportban | Fotó: Magócsi Márton

Az alsósok évente több terméket is előállítanak, az idén készítettek már karácsonyra, húsvétra, ottjártunkkor pedig éppen azon ötleteltek, hogy a nyári szünetig hátralévő két hónapban mivel rukkoljanak elő. De a péntek délutáni szakkör első és legfontosabb napirendi pontja az volt, hogy közösen megszámolják, mennyi pénz gyűlt össze a húsvéti vásárból. “Ez a legjobb rész, ezt imádják” – mondja Judit, miközben a gyerekek az összetolt padok fölé hajolva lelkesen borítják ki a dobozból a számolni valót.

Szigorú a gazdálkodás | Fotó: Magócsi Márton
Szigorú a gazdálkodás | Fotó: Magócsi Márton

Összesen több mint 31 ezer forintjuk van, ebből kell valami olyasmit előállítani, amihez nem kell sok alapanyagot venni, és értékesíthető is lesz. Az ötletek között felmerül a ceruzadísz, a könyvjelző, a mappa, nyári képek. A gyerekek ezután szavaznak, és a három legtöbb szavazatot begyűjtő ötletről háromfős csoportokban terveket készítenek. Rajzolnak, színeznek, beszélnek, az írólapra készült műveket pedig Judit elteszi egy mappába, hogy a következő alkalommal el is kezdjék legyártani őket. A terem polcain rengeteg társasjáték sorakozik, erre is pályázaton nyertek pénzt. Kifejezetten stratégiai játékokat vettek, délutánonként ilyen szakkör is van, sőt a gyerekek az országos versenyeken is szép eredményeket érnek el.

Terméktervezési fázisok az alsósok szakkörén | Fotó: Magócsi Márton
Terméktervezési fázisok az alsósok szakkörén | Fotó: Magócsi MártonA terméktervezés fázisai | Fotó: Magócsi MártonTerméktervezési fázisok az alsósok szakkörén | Fotó: Magócsi Márton

A diákvállalkozás nem csak abból áll, hogy kézműveskednek: meg kell tervezni a reklámanyagokat, és azt, hogy néz majd ki a standjuk. A pénzt az elején Judit előlegezi meg a gyerekeknek, aztán visszakapja a tőkét, a maradék a profit. “Pár ezer forintos tételekre kell gondolni, de mindig nagyon meggondolják, hogy mire költik. Nem jellemző, hogy rohannának vele iskola után a boltba chipset és édességet venni. A diákvállalkozás igazi nyeresége nem is ez a néhány ezer forint, hanem az az élmény, tapasztalat, tudás, amivel többek lettek az elvégzett munka során ” – meséli Judit.

A nagyobbak már aszerint kapnak a profitból, hogy ki mennyi terméket állított elő. Akár 8-11 ezer forint is lehet ez az összeg fejenként. A nyolcadikosok jellemzően a ballagásba fektetik a pénzüket: meghívót vagy blúzt vesznek rajta, de az ötödikes Dani például bement Szekszárdra a nagymamájával, és gyöngyöt, szövőkeretet vettek, mert otthon is szeretne gyakorolni. Kérdésünkre ennél tovább is megy, elmondja, hogy gyöngyfűző szeretne lenni, ha felnő. Egy felsős kislány azt mondja: a pénzt félreteszi a középiskolára.

Vali a felsősöknek segít kosarat fonni | Fotó: Magócsi Márton
Vali a felsősöknek segít kosarat fonni | Fotó: Magócsi Márton

Vali szerint a diákvállalkozásban benne lévő gyerekek felnőtt korukban nem fogják elverni a pénzüket, mert már most megtanulják, hogy a pénzért dolgozni kell, tudják, hogy hány vesszőhajlítás kellett ahhoz a pár ezer forinthoz. “Egyikük karácsony előtt odajött hozzám, és azt kérte, adjak neki egy kis előleget, mert nagyon szeretne ajándékot venni a családjának” – meséli  a tanárnő.

A most készített kosarak anyák napjára szánt édességtartók | Fotó: Magócsi Márton
A most készített kosarak anyák napjára szánt édességtartók | Fotó: Magócsi Márton

Dani az egyetlen fiú a felsősök délutáni szakkörében, ők vesszőfonással készítenek most anyák napjára egy édességtartó kosarat. Körben ülnek, lábuk között egy vízzel teli lavór, benne áztatják a vesszőt, hogy könnyebb legyen hajlítani. Nem zavarja őket, hogy ott vagyunk, jár a kezük, és közben megbeszélik, hogy ki mit csinál majd a hétvégén: mennek közösen futni, lesz a néptánc csoport fellépése, az egyik kislány pedig bringázni és kutyát sétáltatni készül. Amikor megkérdezem tőlük, milyen pályát képzelnek maguknak, az egyik kislány nagyon határozottan kiszól a körből, hogy ő ügyvéd akar lenni, és az is lesz. Filmekben és sorozatokban látta, és nagyon tetszik neki, azt mondta, ő ebből nem enged.

Dani további alapanyagokba forgatta vissza a nyereségét | Fotó: Magócsi Márton
Dani további alapanyagokba forgatta vissza a nyereségét | Fotó: Magócsi Márton

Ezek a foglalkozások egyrészt nagyon jót tesznek az önismeret fejlődésnek, a gyerekek nem ijednek meg már egykönnyen a kihívásoktól, az országos vásárok pedig óriási élményt jelentenek nekik. “Ezek az egyszerű falusi gyerekek eljutnak olyan nagy városokba, ahová egyébként nem biztos, hogy eljutnának. Olyan épületeket látnak, mint előtte soha. Elismeréseket és díjakat nyernek, visszaigazolást kapnak” – meséli Vali. A decsi diákok már 23 díjat nyertek, köztük a legjobb eladó, a legszebb stand és a legjobb termék díját.

Versek a termékek kísérőanyagain | Fotó: Magócsi Márton
Versek a termékek kísérőanyagain | Fotó: Magócsi Márton

A gyerekek nagyon komolyan veszik az egész folyamatot: az első pillanattól kezdve készülnek rá, mindent megtesznek azért, hogy el tudják adni a portékájukat. Hogyan illik kommunikálni a vevővel, ennek a témája átkerülhet például egy irodalomórára is. Vagy, ha például látom a szakkörön, hogy nem megy nekik valamilyen számolás, akkor a következő matekórán előveszem ezt a témát – sorolja Judit, hogyan tud a heti egy délutánt kitevő diákvállalkozás szakkör beszivárogni a sima tanórákba is.

A diákvállalkozás és a stratégiai játékok mellett sok más szakkör is működik az iskolában. Idén például megkapták az örökös öko iskola címet, az iskola előtti veteményes is ebben a szellemben készült. A faládákat a gyerekek maguk ácsolták, viszik haza a palántákat elültetni, és tavaly nyáron az egyik gyerek annyira lelkes volt, hogy minden nap odament az iskolához öntözni. De a hagyományos, Sárközre jellemző népi mesterségeket is tanítják: a vesszőfonáson túl agyagoznak, textilt festenek.

Sárközi minták az igazgató irodájában | Fotó: Magócsi Márton
Sárközi minták az igazgató irodájában | Fotó: Magócsi Márton

A tanórákon is jellemző a csoportmunka, Judit pedig nagyon büszke az általa elindított mini world projektre, aminek lényege, hogy egy hétre behozzák az iskolába a munka világát. Minden osztály egy cég lesz, minden nap dolgozniuk kell, reggel nyolcig a faliújságra akasztott listáról ki kell választaniuk, hogy aznap mit szeretnének dolgozni, majd a órák végén, délután indulnak a műhelyekbe. Az elkészült termékeket az iskolai vásáron adják el, fizetni pedig az úgynevezett mini money-val lehet, amiben a fizetésüket is kapják.

Palánták az ablakban | Fotó: Magócsi Márton
Palánták az ablakban | Fotó: Magócsi Márton

“A pályázással és a továbbképzésekkel sok munka és feladat jár, de ha nem tennénk, akkor sokkal kevesebb lehetőséget tudnánk biztosítani a gyerekek számára. Azért csináljuk, mert meg szeretnénk felelni a változó világnak, és, hogy megpróbáljuk ezeket a gyerekeket a lehető legjobb útra terelni. És azt sem utolsó szempont, hogy szeretnénk a decsi gyerekeket megtartani, megmutatni a szülőknek, hogy érdemes hozzánk íratni őket. A nagyváros közelsége ugyanis elszívó erő, sokan viszik szekszárdi iskolába a gyerekeket” – mondják Juditék.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!