Keresés

Fürdőszoba kellene a tizennégy éves lány veseátültetéséhez

Napi maximum két deciliter folyadék, kálium- és kalciummentes étrend, édességek teljesen kizárva – ez nem egy divatos fogyókúra menetrendje, hanem a tizennégy éves Dzsenifer küzdelme. A kislánynak ritka betegsége miatt kétnaponta kell Mezőszemeréről dialízisre járnia Budapestre. Transzplantációs listára került, de a sikeres beültetéshez még hiányzik egy nagyon fontos dolog: a fürdőszoba.

A Roma Sajtóközpont riportja. 

A mezőszemerei takaros ház konyhájába invitál minket Csilla, Dzsenifer édesanyja. „Három éve költöztünk ebbe a házba. A sajátunk. Itt mindhárom lánynak van külön szobája, kívülről sikerült felújítanunk a házat, belülről kifestettük, de a fürdőszobára nem sikerült még összespórolnunk a pénzt. Így is nagyon nehéz volt kifizetni a havi 25 ezer forintos lakáshitelt” – meséli a család történetét az édesanya, aki közmunkásként dolgozik, ő a családfenntartó.

Most két hónapra kapott munkát az önkormányzattól, földeken dolgozik. „Előtte Jászberénybe jártam a porszívógyárba, négy műszakban dolgoztam, de az utazás nagyon sok volt. Napi 140 kilométert ingáztam. Ezt nem tudtam tovább folytatni, bármikor rohanni kell a kórházba Dzsenivel. Mégis jobb, hogy most itt vagyok helyben, igaz, 68 000 forint a fizetésem.” A kislánnyal az édesapa maradt otthon, aki ápolási díjat kap, de a szabályozás szerint nem vállalhat mellette munkát, így ő 26 000 forinttal járul hozzá a családi költségvetéshez. A százezer forintos családi bevételt tovább csökkenti a rendőrség kitüntetett figyelme. Mezőszemerén továbbra is aktívak a posztoló rendőrök, ha valaki nem a nem létező zebrán ment át, esetleg lelépett a nem létező járdáról. Egy-egy ilyen kihágás ötezer forintjába fáj a családnak, ami heti rendszerességgel fordul elő.

IMG_2323_Dzsenifer_foto_byFarkasAndras
Dzsenifer és a családja | Fotó: Roma Sajtóközpont

„A balassagyarmati raboknak köszönhetjük ezt a házat”- folytatja meglepő őszinteséggel az édesapa, aki korábban két és fél évet kapott adócsalás miatt. „Egy barátomnak adtam biankó számlát, utólag derült ki, hogy 20 millió forintot írt rá. Én beismerő vallomást tettem, ő terhelőt ellenem. Azóta nem vagyunk barátok.” Akkor elárverezték a család házát, az anya a családok átmeneti otthonába került a három gyerekkel. A rabtársak, megismerve a család és a beteg kislány történetét, gyűjtésbe kezdtek, így jött össze az önerő a házra. „Még a BV parancsnok is beleadott”- tette hozzá Csilla, aki máig hálás az adományért.

Dzseni már alig várja, hogy a felnőttek befejezzék, bele is kezd: „Heti kétszer járok suliba a dialízis miatt, de így is erős közepes a bizonyítványom. Imádok tanulni, tényleg! Én nem szeretnék analfabéta maradni, tovább szeretnék tanulni.  A biosz elég jól megy, a matek nem annyira. Jó lenne cukrásznak menni. Sokat vagyok a kórházban, kicsit unalmas, de jófejek az orvosok és a nővérek. A betegszállítókkal pedig mindig röhögünk az úton” – meséli lelkesen a kislány, aki sokszor már egyedül jár Pestre, a kórházba. Ezt maga kérte, mert nem bírja elviselni, ha látja szülei arcán a szomorúságot.

„Mi az, amire legelőször vágynál a műtét után? A tanulásra” – jön gondolkodás nélkül a válasz. „Én azt gondoltam, hogy valami enni- vagy innivalót fogsz mondani” – ellenkezek. „Ja, akkor Pepsi Cola és egy banán”- csillan fel huncutul a kislány szeme.

A kislány évek óta szerepel a transzplantációs listán, de ahhoz, hogy a műtét utáni rehabilitáció sikeres legyen, meg kellene építeni a fürdőszobát a lakásban. „Nem pénz kell nekünk, hanem leginkább alapanyag, jó nekünk a bontott is. Aztán szépen megcsinálnánk. Ez nagyon nagy segítség lenne a sikeres műtéthez” – mondja az anyuka.

Az önkormányzattól egyszer kért segítséget a család, de forráshiány miatt nem tudták támogatni őket, elutasították a kérelmet. Csilla szerint az is nagy szó, hogy kapott közmunkát helyben, igaz, csak két hónapra.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!