Keresés

Fölöslegesen vergődnek évekig az iskolában a drogos gyerekek

Szinte minden kábítószer- vagy alkoholproblémákkal küzdő fiatal kihullik előbb-utóbb az iskolából, mindössze azért, mert nem járnak be a tanórákra. Az iskolának már az is nagy terhet jelent, ha osztályonként csak egy szenvedélybeteg fiatal tanul náluk, de legtöbbször azért egyszerű kicsapás helyett aktívan keresnek alternatív megoldásokat a problémás diák elhelyezésére. Így juthatnak el az olyan szervezetekhez, mint a Megálló Csoport, ahol terápiába építve segítenek behozni a józanságot vállaló fiatalok óriási lemaradását.

Budapest egyik, VIII. kerületi földszintes házának “U” alakú, hosszúkás belső udvarán fiatal srácok cigarettáznak, kávéznak és hétfő reggel a hétvégi buli helyett a törtszámokkal való matematikai alapműveletekről folytatnak kisebb eszmecserét.

A Megálló Házban, egy életvezetési zavarokkal és függőségekkel küzdő fiataloknak segítséget nyújtó szervezetnél hamarosan matekóra kezdődik, 5-6 embernél többen azonban nem ülnek a foglalkozás helyéül kijelölt asztalhoz. Mégsem lógásra kell gyanakodni.

Oktatás a Megállóban
Fotó: Magócsi Márton

“Nyolc főnél nagyobb létszáma sosincs a csoportoknak a Megállóban, de nem azért, mert nem tudjuk ennyi diákkal feltölteni őket: a kiscsoportos foglalkozásokra és a személykövetésre építjük az oktatási módszerünket” – magyarázza Kathy Zsolt, aki amellett, hogy a Megálló Csoport Alapítvány elnöke, történelmet is tanít a csoport érettségire felkészítő képzésén részt vevőknek.

A Megálló Csoport diákjai főként szenvedélybeteg fiatalok, akik függőségük miatt lettek iskolaelhagyók. Egyszerűen annyi óráról hiányoztak, hogy az intézmény eltanácsolta őket. “Sokan nem is egy iskolát jártak meg így, hanem már a sokadik esélyüket játszották el, mielőtt ide kerültek” – magyarázza Zsolt a Megálló gondozottjainak jellemző előtörténetét.

Cél, hogy minél tovább maradjanak

Hétköznaponként reggel kilenc óra és délután két óra között zajlanak a tanórák és a foglalkozások a Megállóban, ám a diákok többsége ennél sokkal tovább is a házban marad. Így tesz a 23 éves Gabi is, aki másfél éve jár a Megálló Házba, és az oktatási programban is részt vesz.

Gabi a tanítás és a foglalkozások után a különböző ház körüli munkákba segít be, ezért némi zsebpénzt is kap, ami jól jön a 12 éve család nélkül, egy budapesti nevelőotthonban élő lánynak.

Oktatás a Megállóban
“Az intézetben dolgozó egyik nevelőtől kértem segítséget, amikor – főként a testvéreim miatt – úgy döntöttem, hogy felállok ebből az egészből. Ő találta meg nekem ezt a helyet” – magyarázta Gabi, hogyan került kapcsolatba másfél évvel ezelőtt a Megálló Csoporttal. I Fotó: Magócsi Márton

És jól jön a Megálló Házban velük dolgozó szociális munkásoknak is, akiknek fontos, hogy a terápiás kezelésben részt vevő fiatal minél kisebb eséllyel kerüljön vissza olyan környezetbe, ahol nem a józanság várja, és ahol könnyen visszaeshet. A tanítás utáni foglalkoztatással a Megálló azt szeretné elérni, hogy a fiatalok minél több időt töltsenek el a terápiás környezetben.

Azonban ahogy sok másik diáknak, úgy Gabinak sem sikerült végig teljes erőbedobással részt vennie a terápiában. “Volt már párszor, hogy hetekig nem jöttem, mert bedepresszióztam, és csak feküdtem a szobámban, de aztán mindig elkezdett hiányozni ez a hely és az emberek” – meséli Gabi a nehezebb időszakokról, amikor egyszerűen eltűnt a segítők szeme elől.

Ez persze attól is függött, hogy a megállós közösségen belül mennyire tudott szoros kapcsolatokat kialakítani. Korábban volt itt több kortársa is, akikkel összebarátkozott – magyarázza a fiatal lány -, de most inkább a felnőttekkel, a segítőkkel érzi itt nagyon jól magát.

“Egyszerűen nem jártam be”

Gabi 23 évesen már bőven felnőtt, hiszen 6 kisebb testvére van, akik szintén nevelőotthonban laknak, mert szüleik anyagi és lakhatási problémákkal küszködnek, és alkoholgondjaik is vannak. “A szüleim nyomán én is hajlamos vagyok a függőségre, ezt nagyon jól tudom” – kezd bele a Megálló Házba kerülése előtti történetébe Gabi. A fiús kinézetű lány kezeit tördelve meséli, hogyan keveredett először alkohol- majd drogfüggőségbe, mielőtt a Megállóhoz került volna.

Oktatás a Megállóban
Fotó: Magócsi Márton

A budapesti lány az általános iskola elvégzése után egy szakközépiskolába került, ahol az osztálytársai közül páran kipécézték maguknak fiús kinézete miatt. Gabi ebből menekülve egy olyan baráti társaságot talált magának az iskolában, akikkel órák helyett inkább kocsmázni és plázázni jártak.

A 18 éves korában még mindig a kilencedik osztályt – már a sokadik szakközépiskolában – járó Gabi nagykorúvá válása után váltott át az alkohol ivásról a drogokra – a speedre és az ecstasyra -, az iskolából pedig továbbra is rengeteget hiányzott. És bár tanulói jogviszonya mindvégig volt, az iskoláiban körülbelül egy tanév után mindig választás elé állították az iskolakerülés miatt: vagy maga iratkozik ki, vagy kicsapják.

“Az intézetben dolgozó egyik nevelőtől kértem segítséget, amikor – főként a testvéreim miatt – úgy döntöttem, hogy felállok ebből az egészből. Ő találta meg nekem ezt a helyet” – magyarázta Gabi, hogyan került kapcsolatba másfél évvel ezelőtt a Megálló Csoporttal.

Túl nagy felelősség az iskolának

Kathy Zsolt szerint noha sok diák saját maga jelentkezik a Megálló Csoportba, több másik fiatal esetében az iskola keresi meg a szervezetet, és a problémás diákjuk átvételét kezdeményezik. Mindez szerinte azért van, mert az úgynevezett normál iskoláknak túl nagy terhet jelentenek a problémás gyerekek, ugyanakkor viszont segíteni is szeretnének nekik – ezért fordítanak energiát arra, hogy alternatív megoldásokat keressenek.

Oktatás a Megállóban
Kathy Zsolt 15 éve gyakorló tanár, a Megálló Csoport diákjai számára viszont több, mint egy pedagógus. I Fotó: Magócsi Márton

“Egy 35 fős osztályban elég, hogyha csak egy problémás gyerek van, az máris óriási terhet jelent az egész osztály teljesítményéért felelős pedagógusoknak” – magyarázza Kathy Zsolt, miért fontos, érthetően, a szenvedélybeteg, vagy viselkedési zavarokkal küzdő diákok mielőbbi áthelyezése.

“Teljesen meg tudom érteni ezt a szándékot, hiszen gyakorló tanárként tudom, hogy ha iskolaidőben bármi történik a gyerekkel, akkor azért az iskola is kőkeményen felelősségre vonható” – mondja a történelemtanár.

Sokadik esély

Amikor már nincs hagyományos módszereket alkalmazó iskola, amelyik vállalná a kallódó gyerekért a felelősséget, olyankor kerülnek a képbe az úgynevezett második esély típusú alternatív intézmények, mint például a budapesti Belvárosi Tanoda, a Zöld Kakas Líceum vagy a Megálló Csoport, amelyik kifejezetten a szenvedélybeteg fiatalokra specializálódott.

A Megálló azonban nem a szó hagyományos értelmében vett iskola, Kathy Zsolt szerint ugyanis nincs meg sem az anyagi, sem a tanári kapacitásuk sem arra, hogy a négy érettségi tantárgyon – idegen nyelv, matematika, magyar, történelem – kívül más közismereti tárgyakat is oktassanak. “A tanulói jogviszonyt is a Zöld Kakas Líceumtól kapják a diákok, amelynek tulajdonképpen a kihelyezett intézménye vagyunk” – mondja.

Kiságy mellől vissza tanulni

Talán az egyik legfrissebb megállós diák a 20 éves Dominika, aki egy éves kislánya születése óta él Budapesten egy anyaotthonban. Dominikát szintén egy nevelő ismertette meg a Megálló Házzal, aki az anyaotthonban és a Megálló Házban is – segítőként – egyaránt dolgozik.

Oktatás a Megállóban
“Most, hogy a kislányom bölcsődés korú lett, örülök, hogy folytathatom a tanulást, mert érettségi után a kereskedelemben szeretnék elhelyezkedni, és egyszer majd egy kis élelmiszerboltot szeretnék nyitni valahol, Budapesten” – mesélt terveiről Dominika. I Fotó: Magócsi Márton

Dominika 2010-ben került állami gondozásba, miután édesapja nem volt hajlandó tovább nevelni őt. Az akkor 15 éves lány ekkor kezdte a középiskolát, de csak a tizedik osztályig jutott, 17 évesen ugyanis elszökött a nevelőotthonból, és az iskolába sem járt be többet. Ekkor már 16 év volt az iskolakötelességi korhatár, így Dominika tanulmányi pályafutása itt akár be is fejeződhetett volna.

Ő azonban a folytatás mellett döntött – igaz, egyelőre legfőképp amiatt, hogy ameddig csak lehet, az anyaotthonban maradhasson. Ezt 24 éves koráig teheti, folyamatos tanulói jogviszonnyal. Persze tervei is vannak a fiatal egyedülálló anyukának. “Most, hogy a kislányom bölcsődés korú lett, örülök, hogy folytathatom a tanulást, mert érettségi után a kereskedelemben szeretnék elhelyezkedni, és egyszer majd egy kis élelmiszerboltot szeretnék nyitni valahol, Budapesten” – mesélt terveiről Dominika.

Az önismeret fontosabb, mint a tanulás

A Megálló Csoport Alapítvány nem igazán oktatási intézmény – magyarázza tovább Kathy Zsolt -, a tanulás itt ugyanis egy komplex terápia része, amelynek a legfontosabb elemei az önsegítő csoportos foglalkozások, és különböző drámapedagógiai, zenei foglalkozások. A Megálló alapítói azért építették ezeket bele a terápiába, mert kreatív, önkifejezésre sarkalló foglalkozásokon keresztül jobban feltérképezhető a fiatalok személyisége.

“Az elsődleges célunk az, hogy segítsünk nekik a függőségüktől megszabadulni, ehhez pedig a tanulás és a leérettségizés lehetősége tulajdonképpen egy csali” – mondja Kathy Zsolt.

Oktatás a Megállóban
Fotó: Magócsi Márton

A Megálló oktatási programját tanévenként körülbelül 20 főre tervezik, a csoportok összetétele viszont folyamatosan változik. A 15-20 főben benne vannak az év közben újonnan érkezők, az érettségi felkészülést sikeresen befejezők és persze a Megálló háza tájáról hosszabb-rövidebb időre eltűnők is.

“A terápia során a szerhasználat és a függőségük hátterében álló lelki problémáikkal, és ezek okaival szembesülnek a fiatalok, ami nehéz helyzetek elé állítja őket, ezért benne van, hogy valamivel egyszerűen nem tudnak megbirkózni. Ilyenkor rád vágják az ajtót, és van, hogy több hónapra – akár egy évre is – eltűnnek” – meséli a terápia dinamikájáról Kathy Zsolt.

Az iskolalátogatási igazolás hatalma

A fiatalok egy jó része viszont előbb-utóbb visszatér a programba – ha másért nem, hát az iskolalátogatási igazolásért. Kathy Zsolt szerint ez az a pont, ahol meg lehet fogni a srácokat, és ha valamelyik segítőnek sikerül erős hatást gyakorolnia a diákra, akkor benne is marad a terápiában, és lehet a szenvedélybetegségén is segíteni. Több diák például nevelőotthonban lakik és onnan kap szociális támogatást, ahhoz pedig, hogy 24 éves korukig ott maradhassanak, igazolniuk kell, hogy valamelyik oktatási intézmény tanulói.

A rugalmas tanrendet a személyre szabott, kis létszámú foglalkozások, kvázi-tanórák teszik lehetővé, és mivel mindenki más-más szinten van, nem is lehetne ezt másképp csinálni. A diákok negyed évente vizsgáznak, és akár az is lehetséges, hogy egy éven belül két osztályt is elvégezzenek, ha az ennek megfelelő mennyiségű tananyagot megtanulták.

Oktatás a Megállóban
Fotó: Magócsi Márton

Változó sikerrel

Gabi már a 11. osztálynak megfelelő szintig jutott, mióta elkezdte a Megálló Csoport képzését, és azt mondja, tavaly sokat haladt előre. Az érettségi után Gabi OKJ-s képzést kezdene, hogy aztán szociális munkás lehessen belőle – elképzelhetőnek tartja, hogy ő is nevelőintézetben dolgozzon. Az itteni segítők közül sokan szintén voltak szenvedélybetegek, vagy problémás fiatalok egyszer – magyarázza Gabi, ezért érezhetően sokkal jobban megértik, min mennek keresztül ő és társai.

“Egyáltalán nem ritka, hogy valaki a szemünk láttára kivirul, és adott esetben továbbtanul, és főiskolára, vagy egyetemre megy” – magyarázza Kathy Zsolt, mivel lehet mérni a program sikerét. Oktatási szempontból ezeknek a fiataloknak innen már csak felfelé vezet az útjuk, ezért sok a sikersztori – tette hozzá.

Igaz, Kathy Zsolt szerint a diákok motivációját a továbbtanulásra jelentősen növelné, ha az életvezetési és függőségi problémáik mellett nem kellene még a sokszor több éves iskolai vergődés, és az ezzel járó idő- és közösség- veszteség kudarcélményével is megbirkózniuk. Ehhez nagyobb átjárhatóságra lenne szükség az alternatív oktatási programok és a hagyományos iskolarendszer között.

Oktatás a Megállóban
Fotó: Magócsi Márton
Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!