Keresés

Fogják magukat, és költözzenek el!

A többség inkább befogadó, ha a cigányokról van szó, de azért sokan úgy látják: jobb lenne, ha egyszerűen összepakolnák a cuccaikat, és elhagynák Magyarországot. Azt gondoljuk, hogy húsz év múlva több millióan lesznek, szomszédunknak és munkatársunknak pedig inkább elfogadnánk őket, mint partnerünknek. De jó hír, hogy vannak köztünk pacifisták is, akik szerint ha növelnék a segélyeket és javulna az oktatás, semmi gond nem lenne cigány és nem cigány között.

“Cigányellenesség ma: a cigányokról alkotott kép a mai Magyarországon” címmel készített kutatást az ELTE Társadalomtudományi Karán működő Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpont. Az adatokat 2013-ban vették fel, az eredményeket pedig 2014-ben hozták nyilvánosságra. A vizsgálat célja többek között az volt, hogy feltárják a romákkal, a roma kisebbséggel kapcsolatos egykori és mai képzeteket, valamint a cigányellenesség mértékét. Vizsgálták a megkérdezettek cigányokról alkotott képét és a cigányokkal kapcsolatos érzéseit, kíváncsiak voltak rá, hogy milyen érzéseket vált ki a megkérdezettből a cigány szó, és milyen sztereotípiák kapcsol hozzá.

Vizsgálták, hogy a megkérdezett elfogadná-e, ha a munkatársa, szomszédja vagy a partnere cigány lenne. A többség az első kettőre rábólintott, a partnerség azonban nem volt túl népszerű lehetőség. Partnerségben a cigány ember egy rendben van az arabbal, a kínaival, szemben más kategóriákkal, mint például zsidók, oroszok, románok. Utóbbiakat a megkérdezettek inkább elfogadnák partnerükként. Ez az adat a kutatók szerint arra utal, hogy a cigány a megkérdezetteknek egyet jelent a fehér ember nem kívánatos alternatívájával, amit viszont munkatársként már el tudnának fogadni. Bár munkatársunk lehetne cigány ember, miniszterelnök azért már nem: a megkérdezettek hatvanöt százaléka nem tudta elképzelni, hogy még ebben az évtizedben Magyarországon cigány töltse be ezt a posztot.

A nagy többség szerint az oktatás és a nevelés lenne a megoldás arra, hogy csökkenjenek a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok. Második helyen végzett a beilleszkedésre kényszerítés, de a megoldások között volt a válaszadók szerint a kiutasítás, valamint a segélyek és támogatások növelése is. A lehetséges megoldások között felsoroltak a kutatók még négy további lehetőséget. Ezek közül a többség arra a szavazott, hogy a cigányok teljesen olvadjanak bele a többségi társadalomba, de előkelő helyen végzett az is, ha a cigányok minél inkább elkülönülten éljenek, vagy fogják magukat és költözzenek el Magyarországról. A válaszok között szerepelt az is, – igaz, ezt javasolták a legkevesebben, – hogy a cigányok integrálódjanak a társadalomba, megőrizve a saját kultúrájukat.

A megkérdezettek szemében a cigány kisebbség demográfiai lavinaként jelenik meg, hiszen mindössze 12 százalék adott helyes választ arra, hogy hány cigány ember él ma az országban. A válaszadók kétharmada a helyes egymillió fő helyett, extrémen felülbecsülve kétmilliót mondott. De arra a kérdésre is túlzó válaszok születtek, hogy húsz év múlva hányan lesznek a cigányok Magyarországon.

A válaszadók 13 százaléka kirekesztő a kutatás szerint. Ők azok, akik a lehető legnagyobb távolságot érzik önmaguk és a cigánynak tartott emberek között, nem tartják valószínűnek, hogy valaha is cigány miniszterelnök irányítsa az országot, a cigány kisebbség és a nem cigány többség közötti konfliktus megoldásában nem riadnak vissza a radikalizmustól, a cigányok jelenlegi és várható létszámát extrém módon eltúlozzák, és hevesen cigányellenesek.

Az elutasítók szintén nem sok jót gondolnak a cigányokról, de a kirekesztőkhöz képest kevésbé szélsőségesek. A cigány miniszterelnök lehetőségét éppen úgy kétlik, mint a kirekesztőek, de a létszámbecslésben visszafogottabbak, a távolságtartásban kevésbé határozottak, kevésbé intenzíven utálják a cigányokat. Az ő arányuk 41 százalék volt.

A többség – 46 százalék – a befogadó csoportba került. Egy cigány miniszterelnököt ők se tudnak elképzelni, de a másik két csoporttól eltérően a cigány kisebbség problémái megoldásait az integrálásban keresik. A létszámbecslés ebben a csoportban közelít leginkább a realitásokhoz, cigányellenességről egyáltalán nem beszélhetünk, annál inkább annak tagadásáról.

A kutatók vizsgálták, hogy a cigányok megítélésben szerepet játszik-e a válaszadó életkora, neme, iskolai végzettség és anyagi helyzete, de azt találták, hogy csak az életkor befolyásolja az eredményt. E szerint a fiatalok, tehát a 18-39 közöttiek a leginkább kirekesztőek, legkevésbé pedig a hatvan évesnél idősebbek.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!