Mi lesz az atomszeméttel, egyáltalán mikor fogják elkezdeni építeni, és valóban ellenáll-e egy terrortámadásnak? Paks II környezetvédelmi engedélyéről egy többezer oldalas hatástanulmány alapján fognak dönteni, ez azonban a Greenpeace szerint homályos és több sebből is vérzik.
Összekeveredett időpontok, kétséges hulladéktárolás, nem működő e-mail cím – elkészült a Greenpeace magyarországi szervezetének véleménye az új paksi atomerőmű környezetvédelmi hatástanulmányával kapcsolatban. A Paks II erőmű környezetvédelmi engedélyeztetési eljárása javában zajlik, hivatalos eredményt az év végére várnak. Az ehhez kapcsolódó, több ezer oldalas környezetvédelmi hatástanulmányt (KHT) tavaly decemberben adták be az engedély kiadásában illetékes Baranya Megyei Kormányhivatalhoz, ezt véleményezte most a Greenpeace.
A zöld szervezetnek lesújtó véleménye van a hatástanulmányról, amelynek alapján a hatóság dönteni fog arról, hogy engedélyezi-e jelenlegi formájában az atomerőmű megépítését. “A dokumentum számos lényeges kérdést homályosan fejt ki, helyenként nem ad egyértelmű választ, más esetekben pedig teljes egészében eltekint a kérdés tárgyalásától” – írják, majd pontokba szedve felsorolják, mi a gondjuk a hatástanulmánnyal.
Zavaros menetrend
A KHT 2020-ra és 2025-re teszi a két új blokk megépítésének megkezdését, és öt évvel későbbre az üzemkezdést. Ehhez képest Paks II honlapja 2025-re és 2026-ra tervezi az üzembe helyezést, Aszódi Attila, az erőmű építéséért felelős kormánybiztos szerint pedig már 2018-ban elkezdik építeni őket. Ez 2 és 7 év eltérést jelent a hatásanulmányban szereplő időintervallumokhoz képest, ráadáasul nem külön, hanem egyszerre építenék a két blokkot.
Három év helyett pedig hét évig üzemelnének egyidőben a régi és az új blokkok. Ez a legkritikusabb időszak, hiszen négy helyett hat blokk hűtését kell megoldani a Duna vizével.
A Greenpeace szerint ezek az eltérések jelentős különbséget eredményezhetnek a KHT-ban bemutatott hatásokhoz képest. Más eloszlású zaj- vagy porterheléssel kell számolni az építkezési időszak alatt, később pedig a kibővült extra hűtési időszak alatt a Dunára gyakorolt hatás is más lesz, mint ami a beadott KHT-ban áll. Ezért szerintük az építőknek új vizsgálatokat kellene végezniük.
Elég-e a Duna vize?
A hűtési rendszerre a Greenpeace külön is kitér, méghozzá a hat blokk egyidejű működése miatt. A paksi bővítés 2008-as megvalósíthatósági tanulmányában az állt, hogy hat egyszerre működő blokkot csak hűtőtornyos megoldással lehet megbízhatóan hűteni. Ehhez képest viszont a KHT friss vizes hűtéssel számol, azaz a jelenleg is alkalmazott megoldással, amikor a blokkokat a Duna vízével hűtik.
A Greenpeace a tanulmányban felhívja a figyelmet arra, hogy ez a fajta hűtési technika a beruházó érdekeit szolgálja, mert sokkal olcsóbb, mint a hűtőtornyok megépítése. Ráadásul a két régebbi blokk leállítása után – azaz amikor újra csak négy blokk működne egyidejűen – már nem is lenne szükség a drága hűtőtornyokra.
Hová kerül az atomszemét?
A Greenpeace és az atomerőmű építésének folyamatát végigkísérő más szervezetek már a kezdetektől fogva a hulladékkezelést kritizálták a legjobban. Hová kerülnek a nagy aktivitású hulladékok, ha egyelőre tároló sincs számukra az országban? Mire elég a Bátaapátiban lévő tároló, ahová a kis és közepes aktivitású nukleáris szemét kerül? A májusban tartott közmeghallgatást is főleg ezek a témák uralták.
A Greenpeace szerint a KHT csupán az általánosságok szintjén beszél erről a problémáról, lényegében a jogszabályokat felsorolva. “Ez az elnagyoltság elfogadhatatlan” – írják. Szerintük:
- A kis és közepes aktivitású hulladékok elhelyezéséről szóló részben a KHT említést tesz a Bátaapátiban üzemelő tárolóról, de semmilyen számítás vagy elemzés nem támasztja alá azt, hogy a hulladékot elhelyezhetik ott.
- A nagy aktivitású hulladékok és a kiégett fűtőelemek esetében a KHT megemlíti a Pécs melletti Bodára tervezett tárolót, de a Greenpeace szerint még az sem tudható, hogy a helyszín valóban alkalmas-e egy ilyen tároló létesítésére. A bodai tároló megépítésének hogyanjáról egyelőre az ötletelés megy, Aszódi Attila például azt mondta a közmeghallgatáson, hogy több helyszín is szóba jöhet a kialakítására. Így azonban a Greenpeace szerint még arról sem lehetnek adatok, hogy az új tároló képes lesz-e fogadni a hulladékot.
- Van egy átmeneti tároló a paksi atomerőmű területén is, és az új blokkokhoz egy újat is fel fognak építeni. A Greenpeace szerint azonban nem lenne szerencsés az új blokkok mellé felhúzni, hiszen a már meglévő is a telephely szélén, biztonságos távolságban van a blokkoktól. Ha közelebb tennék az újat, az szerintük biztonsági kockázatot jelentene.
A súlyos balesetek csak később jutottak eszükbe
A környéken élőknek tartott lakossági fórumokon rendre elhangzott, hogy az erőmű biztonsága érdekében mindent meg fognak tenni, az építmény pedig ellen fog állni nemcsak a földrengéseknek – és egyéb természeti csapásoknak -, hanem az utasszállító repülők becsapódásának is.
A Greenpeace mégis azt mondja, hogy a KHT egyáltalán nem számol súlyos, úgynevezett tervezésen túli balesetekkel, azaz például azzal, hogy mi történne, ha az erőművet terrortámadás érné. Csak egy később beadott hiánypótlásban vizsgálnak baleseti hatásokat, és néha ott is félreérthetően fogalmaznak, például akkor, amikor arról írnak, hogy a reaktortól milyen távolságban van szükség sürgős óvintézkedésre. Az átmeneti üzemanyagtároló – azaz ahol a kiégett, de még mindig sugárzó fűtőelemeket tartják – balesetével pedig egyáltalán nem számolnak.
Amiről pedig a Greenpeace szerint egyáltalán nincsen szó még a KHT-ban, az az erőmű gazdaságossága és a finanszírozása. Igaz, az építők szerint Paks II finanszírozása és megtérülése nem tartozik bele a környezetvédelmi eljárásba. Ez azonban a Greenpeace szerint sért egy nemzetközi környezetvédelmi egyezményt, egyébként pedig a költségek nemzetgazdasági szinten is olyan magasak, hogy szerintük részletesen meg kellett volna indokolnia a kormánynak, mi szüksége van egy új atomerőműre.
Aszódi Attila kormánybiztos korábban azt nyilatkozta, vizsgálták az erőmű megtérülését a villamosenergiaár változásait is figyelembe véve, és e szerint az erőmű állami támogatás nélkül is meg fog állni a lábán.
Nem működött a mailcím
A környezeti hatásokon kívül a Greenpeace magát a hatásvizsgálati eljárást is élesen kritizálta, főleg a véleményezési lehetőségeket. A májusi közmeghallgatásról például azt gondolják, hogy a kérdésfeltevések módja (előre be kellett nyújtani őket) korlátozta a véleménynyilvánítást, a válaszoló kormánytisztviselők pedig többször is minősítették a kérdésfeltevőt. Ezzel valószínűleg arra utalnak, amikor a Greenpeace szakértője, Jan Haverkamp parázs vitába keveredett L. Simon László államtitkárral arról, hogy mikor tehet fel egy kérdést (helyszíni riportunkat itt olvashatja).
A környezetvédelmi engedélyeztetési eljárásba más, főleg szomszédos országokat is bevonnak, ott azonban a Greenpeace szerint túl rövid határidőt adtak meg a többezer oldalas tanulmány véleményezésére, mindössze harminc napot. Németországból pedig több panasz is érkezett, amiért a kormány által megadott e-mail cím – ahová a véleményeket várták – egyszerűen nem működött.
A külföldi közmeghallgatások szeptemberben lesznek, a környezetvédelmi engedély megadásáról pedig várhatóan év végén dönt a kormányhivatal. E mellé azonban még több ezer másik engedélyt, köztük a telephelyengedélyt is be kell szereznie az új atomerőműt építő állami cégnek, mielőtt valóban nekilátnak az erőmű felhúzásának.
Megosztás