Gyerekek tízezrei éheznek Magyarországon, de még a pontos számukat is nehéz megmondani, a tanárnak és az orvosnak ugyanis nincs ideje velük foglalkozni, a szülő pedig gyakran fél bevallani, hogy éhezik a gyereke, nehogy elvegyék tőle. Az iskolában csak az év felében kapnak enni, mégis mindenki azt várja tőlük, hogy ugyanúgy teljesítsenek, mint bárki más.
A gyerekek nyomorát felszámolni az állam elsőrendű feladata – hangzott el szerda este azon a beszélgetésen, amelyet a Nemzeti Minimum elnevezésű kampány részeként tartottak a magyarországi gyermekéhezésről. A kampány kezdeményezői azt szeretnék elérni, hogy a magyar kormány garantálja a magyar gyerekek rendszeres, minőségi étkeztetésének feltételeit, és biztosítsa az ehhez szükséges pénzt is.
A beszélgetésen részt vettek többek között Husz Ildikó és Marozsán Csilla kutatók, akik a közelmúltban publikáltak egy tanulmányt a magyar gyermekéhezésről. Ebből kiderül, hogy Magyarországon 36-54 ezer gyerek rendszeresen éhezik, és több mint 200 ezer időnként nem jut megfelelő mennyiségű élelemhez. A helyi önkormányzatok pedig gyakran szégyenlőségből nem segítenek rajtuk. A tanulmányról itt olvashat bővebben.
Husz Ildikó, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának kutatója szerint több dolog is nehezítette, hogy egyáltalán felmérjék, hány éhező gyerek van Magyarországon. “Melyik gyerek éhezik? Ezt legfeljebb a mama tudja” – mondta. Ezért a legegyszerűbb módszer az, ha megkérdezik a családokat, eszik-e a gyerekük háromszor egy nap. Ha nem, akkor ott baj van.
Husz szerint viszont erre a kérdésre nem biztos, hogy a kérdező igaz választ kapna. Sokan ugyanis nem vallják be, hogy a gyerekük éhezik. Egyesek az önbecsülésük miatt, hiszen ez rossz fényt vetne rájuk, mint szülőre, mások pedig félelemből. Attól tartanak, hogy ha bevallják, hogy a gyerek nem kap eleget enni, akkor a gyámügy elveszi tőlük. ”Így ezek a mérések rendszerint alulmérik az éhező gyerekek számát” – mondta Husz.
Ők a tanulmányban a soványság alapján számoltak: ha egy szegényebb kistérség adataiban azt látták, hogy soványabbak a gyerekek a védőnői felmérések alapján, mint máshol, akkor azt feltételezték, hogy az a gyermekéhezés miatt van. Így jött ki az, hogy a magyar gyerekek 2-3 százaléka bizonyosan éhezik.
Az étel az iskolát is vonzóvá teszi
“A támogatási rendszer most többet ad a középtájt lévőknek, ők több juttatást kapnak, mint azok, akik legalul vannak, nekik még bizonygatni is kell, hogy mennyire rászorulnak” – mondta Marozsán Csilla, a Máltai Szeretszolgálat munkatársa. Szerinte a hiteladósok ma több juttatást kapnak az államtól, mint azok az emberek, akiket “mindig elkapnak a hiányzó biciklilámpákkal”.
Marozsán szerint a kistérségekben élő gyerekek hátrányból indulnak a jobb körülmények közt élő társaikhoz képest, “alapból alacsony súllyal jönnek a világra, élnek egy kis viskóban, hónap közepétől már nincs elég pénz ennivalóra, nincs hely az óvodában, nincs védőnő, gyerekorvos”. Mégis azt várják el tőlük, hogy felnőtt, felelős, adófizető állampolgárok legyenek – tette hozzá.
Király Gábor, a Gyermekéhezési Alapítvány vezetője szerint az éhező gyerekek azért is jelentenek különösen nagy problémát, mert a gyermekéhezéssel az állam minden évben “80 ezer haláláig ellátásra szoruló magyar állampolgárt termel ki”. Szerinte ezekből a gyerekekből segédmunkás lesz, aki nehezen fog álláshoz jutni, vagy bűnőző. Éppen ezért mindenképpen foglalkozni kell azzal, hogy ne kallódjanak el, és kapják meg a szükséges ételmennyiséget.
Király szerint az alapítványuknak volt olyan gyűjtése, amikor direkt azzal próbálták felhívni a figyelmet az adományozásra, mi lesz, ha az alultáplált gyerekek nem jutnak elég élelmiszerhez. “Ha most nem adsz ennek a gyereknek enni, akkor húsz év múlva agyon fogja verni a gyerekedet” – állt az adományt kérő levélben. Király szerint az volt a legkevesebb pénzt összegyűjtő kampányuk.
Hozott viszont egy jó példát is. Még a 90-es években részt vett egy romániai mintaprogramban. Akkoriban a gyerekeknek nem volt iskolai étkeztetésük, mindenki hazajárt enni. Megállapodtak az önkormányzattal, hogy az iskolás gyerekeknek visznek ételt. Ennek az lett a következménye, hogy idővel többen kezdtek el iskolába járni. “A gyerek el fog menni iskolába, ha ott biztos kap enni, és a szülő is el fogja küldeni. Ott legalább ragad is rá valami” – mondta Király.
A tanár csak túl akarja élni a napot
“A gyerekek utolsó biztonsági zónája az iskola” – mondta Marozsán Csilla. Szerinte épp emiatt volt rossz ötlet a tankötelezettség csökkentése 18 éves korról 16-ra. Ugyanis ameddig lehet, szerinte bent kell tartani a gyereket az iskolában. Abban ugyanakkor a beszélgetők nem értettek egyet, hogy a szociális rendszer mely szereplőjének lenne a feladata az, hogy figyelje, melyik gyerek éhezik, és adott eseteben tegyen is az ellen.
Marozsán Csilla szerint a tanárok rendkívül leterheltek, “csak túl akarják élni a napot”, Medgyesi János háziorvos pedig ugyanezt mondta a vidéki házorvosokról, “akik örülnek, ha épp megoldják a területet”. Nekik nincsen extra energiájuk a munkájukon túl foglalkozni azzal, hogy megállapítsák, melyik látókörükben lévő gyerek van rossz helyzetben.
Husz azt mondta, ez elsősorban a családsegítők feladata lenne, de az ő tevékenységükben sokszor azért nem bíznak a rászorulók, mert félnek, hogy a gyámügy látóterébe kerülnek, és végül elveszik tőlük a gyerekeiket.
Az evés családi funkció?
A beszélgetés során azzal mindenki egyetértett, hogy az állam felelőssége lenne megoldani a magyarországi gyermekéhezést, arról azonban kisebb vita alakult ki, hogyan is kellene ezt megtenni. Király Gábor azt mondta, az iskolai gyermekétkeztetésben közel 350 ezer rászoruló gyerek vesz részt, az ő étkezésüket kellene megoldani hétvégén, illetve az iskolai szünetek alatt is. “160 nap van az évben, amikor ők nem jutnak ennivalóhoz” – mondta. Szerinte jelenleg közel 200 milliárdot költ az állam erre az étkeztetésre, és még hatvan milliárd kellene ahhoz, hogy kibővítsék a szünetekre is.
Husz Ildikó szerint fontos lenne, hogy minden rászoruló gyerek kapjon a nyári és téli szünetekben is ebédet a közétkeztetés keretében, de a hétvégét – mivel ezeken az éhezés ciklikus, nem minden hétvégén van szükség beavatkozásra – oldják meg a szülők, és ebben segítsenek nekik az alapítványok.
Megosztás