Keresés

Se szerelni, se írni nem tudnak Orbán munkásai

Három napot dolgoznak, kettőt pedig az iskolapadban töltenek a szakiskolások. A magyar és a matek alig fér be a tornaórák mellé, a cégeknél töltött gyakorlat pedig vagy eredményes, vagy inkább nem. Így döcög a kormány nagy szakképzési álma. 

Elfogynak a magyar és matekórák a szakiskolások órarendjéből, és olykor a szakmai fejlődés is kérdéses a duális képzésben, amely az elméleti helyett a gyakorlati oktatásra helyezi a hangsúlyt. A Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara már a 2010-es kormányalakítás előtt is javasolta a német szakképzési rendszer átvételét, amelyben a szakiskolások heti két napot járnak iskolába, a fennmaradó időt pedig olyan cégnél töltik, ahol élesben tanulják meg a szakmát.

A szakképzési törvény 2011-es módosítása óta a szakiskolások tanulói szerződéssel dolgoznak a gyakorlati képzést vállaló cégeknél, amiért fizetést is kapnak, a törvény szerint havi 10 és 19 ezer forint között. A duális képzés két éve működik, és bár a legtöbben jónak tartják az ötletet, a rendszer működésével már sokkal kevesebben elégedettek. A szakiskolák az általános iskolára és a cégekre, azok pedig a szakiskolára és a gyerekekre mutogatnak.

Matek helyett tornaórák

Az egyik legnagyobb változás, hogy radikálisan csökkentették a közismereti órák számát, így a diákok egyetlen közismereti tankönyvből tanulják a magyart, a történelmet, a matematikát és a természetismeretet is. „Az utóbbit nálunk egy földrajz szakos tanár tartja, akinek néha a kémiát, máskor meg a biológiát kell magyaráznia” – mondta egy vidéki kereskedelmi szakiskola tanára. Mivel a szakiskolai képzés nem zárul érettségivel, ezekből a tárgyakból semmilyen vizsgát nem kell tenni.

A szakiskolások közismereti tankönyve sokkal jobban épít a csoportos feladatokra és a vitákra, mint a hagyományos tankönyvek. A megjelenéskor ennek sokan örültek, viszont hozzátették azt is, hogy erre a legtöbb szakiskolai tanár nincs felkészülve, ráadásul a csökkenő óraszám miatt gyorsan végig kell menni az anyagon. A könyvben le is rövidítették a témákat, a honfoglalástól az első világháborúig tartó időszak magyar történelme például belefért tizenöt oldalba.

„A kilencedikesek még nem dolgoznak külső helyen, de tizedikben már minden tárgyat két napba kell besűríteni. Ekkor nulladik órától délután négyig bent vannak, ami önmagában is elég fárasztó. Ráadásul a mindennapos testnevelés miatt két napba kell besűríteni a tornaórákat, úgy, hogy előtte három napig egyébként is fizikai munkát végeztek. Közben a tízedikeseknek egy matek órájuk és egy összevont irodalom-nyelvtan órájuk van” – mondta a tanárnő. Szerinte mégis jó lenne a duális képzés, a baj csak az, hogy a legtöbben eleve hiányos tudással érkeznek a középiskolába. Az idegen eredetű szavakat sokszor le sem tudják írni, ezen pedig nehéz segíteni ilyen kevés óraszámban.

Ráadásul a gyakorlat hatékonysága nagyban függ a munkaadótól is. „A legtöbben szeretnek a külső munkahelyen dolgozni, mindig örömmel mutatják a fényképeket arról, hogy mit főztek az étteremben. De vannak helyek, ahol inkább kihasználják őket. Hiába kötnek velük tanulói szerződést, előfordul, hogy többször hívják be őket a szabályosnál, például iskolai szünetben, vagy hétvégén is dolgoztatják őket”.

Az nem gyakorlat, hogy hozd ide a létrát

Tóth József, a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet elnöke szerint a duális képzés akkor működik jól, ha van egy tőkeerős cég, amely elhatározza, hogy részt vesz a tanulók képzésében, amivel egyúttal biztosítja a saját utánpótlását. Így azok, akik jól dolgoznak, rögtön munkát is kapnak az iskola befejezése után. Szerinte Magyarországon a Bosch, az Audi és a Mercedes is nagyon erős programokat indított, ahol tényleg valós körülmények közt tanulhatják meg a szakmát. Azt mondta, ha nincs a közelben hozzájuk hasonló nagy cég, általában azok a diákok járnak jól, akik a saját családi vállalkozásnál, vagy ismerősöknél tudnak elhelyezkedni.

Máshol viszont szerinte már nem ennyire alaposak, és az iskolának nincs is eszköze arra, hogy ellenőrizze, teljesítik-e a cégek a követelményeket. „Vannak, akik a segédmunkás helyett inkább felvesznek egy diákot, mert az olcsóbb. Így viszont nagyon esetleges, hogy éppen mit tud megtanulni a diák. Az, hogy hozd ide a létrát, meg mosd el a szerszámot, nem gyakorlati képzés. Sokan rájönnek, hogy mégsem tudnak mit kezdeni a gyerekkel, és szólnak, hogy vigyék vissza őket az iskolai tanműhelybe” – mondta. Szerinte azt is érdemes megvizsgálni, hogy akik elhelyezkednek az iskola után, milyen munkát végeznek. „Lehet, hogy egy kereskedelmit végzett diákot felvesznek egy étterembe, de hiába, ha a takarítást bízzák rá”.

Tóthnak önmagában nincs baja a duális képzéssel, de szerinte változtatni kellene a rendszeren. „Több felügyeleti jogot adnék az iskoláknak, hogy ellenőrizhessék, tényleg az történik-e a munkahelyen, aminek kell. Talán azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy ne a nyolcadik, hanem a kilencedik osztály után kezdődjön a szakképzés”. Az utóbbi nem ismeretlen a hasonló rendszerekben, hiszen Németországban kilenc-tíz évig járnak iskolába a gyerekek, mielőtt szakmát kezdenek tanulni, így a közismereti tudásukkal sincs akkora probléma.

„A mostani gazdasági helyzet nem elég jó a duális képzéshez, a nagyokat leszámítva a cégeknek nincs elég infrastruktúrájuk és elszántságuk, hogy kitermeljék a saját munkaerejüket. Így csak szabályozással tudják erőltetni, hogy a diákok külső helyen dolgozzanak, pedig az iskolai tanműhelyben biztosan megtanulnák, amit kell, kint pedig ez egyelőre nincs mindig így”.

Tóth szerint veszélyes a szakképzési törvény egyik legutóbb elfogadott módosítása is. Ez azt mondja, hogy a diák csak akkor maradhat az iskolai műhelyben, ha a kamara igazolást ad ki arról, hogy nem sikerült munkát találnia. Szerinte ez oda vezethet, hogy a diákokat mindenképp elhelyezik majd valahol, függetlenül attól, hogy mit szeretnének. „Ennek az lehet a vége, hogy papíron nagyon sokan benne lesznek a rendszerben, de a gyakorlatban ennek nem lesz haszna, miközben a jól felszerelt tanműhelyek is kihasználatlanok maradnak, és a diákok választási szabadsága is korlátozódik. Egyelőre nem tudom felmérni ennek a következményeit” – mondta.

Be se jön dolgozni, de igazoljam már le

Megkerestünk néhány olyan vállalkozást is, amelyek részt vesznek a duális képzésben, és valóban úgy tűnik, hogy a rendszer a nagyobb cégeknél vált be jobban. Egy bútorgyártó vállalatnál például azt mondták, külön megbízott foglalkozik a tanulókkal, akiknek saját helyük van, és még tanulmányi versenyekre is szoktak menni. A cég így próbálja kinevelni a saját utánpótlását, és általában sikerül is: azt mondták, kevés gyerekkel van bajuk, nem is emlékeznek, mikor hiányzott valaki igazolatlanul.

Egy kisebb asztalos vállalkozás vezetője viszont már nem ilyen elégedett. Azt mondta, szakfelügyelőként is jár cégekhez, ahol sokszor borzasztó körülményeket talál. „Sok helyre be se engedném a gyerekeket, mert nincs rendes biztonsági rendszer, meg sem tanulják, hogy fontos a balesetmegelőzés”.

Szerinte ráadásul a kicsik labdába se tudnak rúgni a nagyobb cégekkel szemben. „Elvileg a gyerek dönti el, hogy kihez megy gyakorlatra, a valóságban viszont az iskolák előre megállapodnak a cégekkel, minden le van zsírozva. Persze sokszor a gyerekekkel is baj van. Elég sokan fordultak meg nálam, és nagyon kevesen vannak, akiket nemcsak a pénz érdekel, hanem tényleg foglalkoznának a szakmájukkal. Felveszik a pénzt, aztán nem jönnek többet”.  Ami szerinte még nagyobb probléma, hogy az iskolából nagyon rossz elméleti alapokkal engedik el őket. „Ott kéne beléjük verni az alapokat, de még ez sincs meg. Kirakok elé tíz alap szerszámot, abból jó, ha kettőnek tudja a nevét”.

Egy autóház vezetője is hasonlóakat tapasztalt:

Kinevelném én az utánpótlást, de nincs miből. A legtöbbnek nulla a szaktudása, szégyenletes, ahogy levizsgáznak. Sokszor be sem jönnek, de az iskola kéri, hogy igazoljam le, mert ha kirúgják, ők is rosszul járnak.

„Mi annak idején este 11-ig bent voltunk a műhelyben, úgy könyörgött a gyakorlati tanár, hogy menjünk már haza. Szerettük a szakmát, ezzel akartunk foglalkozni, most meg a szülő is reklamál, nehogy az ő ártatlan kisfiát büntesse valaki. Így aztán egyre romlik a szakmai színvonal, és a tanárok közül is kikopnak a jobbak”.

Az autóház ráadásul közel van az osztrák határhoz, ahonnan sokan eleve külföldre mennek dolgozni. „Nem tudunk versenyezni az osztrák fizetésekkel, ezért a jobbak mind elmennek. A végén kik maradnak itt? Most mondjam azt, hogy a hülyék?”

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!