Ezeknél van áram, ezek jól élnek!

“Devizások vagyunk. Választhattam, vagy az áram, vagy a ház. A házat választottam.” Terikééknél öt éve nincs áram. Gyertyával, vagy ha az elfogy, akkor “gulyamécsessel” világítanak esténként, bár az egyik utcai szobába – ami ottjártunkkor az egyetlen fűtött szoba volt az amúgy tágas házban – némileg bevilágít az utcai lámpa fénye. Gulyagyertyát nem csak ők használnak, többen is emlegették, mint olcsó gyertyapótlékot. Úgy készül, hogy kivájnak egy krumplit vagy fognak egy kanalat, és belelógatnak egy rongydarabot, majd étolajat töltenek rá, és meggyújtják. Kicsit füstöl, és égett szaga van, de fényes. Terikéék szerint 15-20 percig is ég. Amikor megkértük őket, hogy mutassák meg, hogy készül, gondban voltak, mert éppen se olaj, se krumpli nem volt otthon. Végül kerítettek egy kis zsírt meg egy kanalat. A gulyagyertya tényleg fényesen égett.

Áram alapvetően Péteréknél sem lenne, de ők egy kábelen át kapnak a sógorától, aki a szomszéd lakásban él ugyanabban a házban. Azt mondják, mivel egy házban laknak, ezért nem problémás, hogy nem hivatalos mérőn át jut hozzájuk a villany. “Egy-két méter miatt még nem szólnak.” A villanyszámlát aztán felezik.

Terike korábban szociális gondozóként dolgozott, most nincs munkája, huszonéves, rákbeteg nagyfiát istápolja, és próbálja rendben tartani a népes családot. Tizenketten élnek a házban, ahol vezetékes víz sincs amióta 3-4 éve volt egy csőtörés, amit nem tudtak megcsináltatni.

Az áramot a hátralék miatt kapcsolták ki. Terike szerint ez eredetileg körülbelül negyvenezer forint volt, ami aztán nyolcvanezresre duzzadt a kamatokkal, de ezt aztán segítséggel rendezték. Csakhogy közben hozzá jött még egy 160 ezres végrehajtási költség is. A villanyóra szerinte hatvanezer forintnál is magasabb visszaszerelési költségével együtt ez már olyan összeg, amit nem tudnak előteremteni. Egy kistévé árválkodik a sarokban, de bekapcsolva rég volt, a mobiltelefonokat ismerősöknél töltik, szívességi alapon. Esténként beszélgetnek a gyertyaláng mellett, elmesélik, kivel mi történt. Néha ismerősök futnak be, ottjártunkkor több fiatal is átjött a szomszédból, ugratták, telefonnal fotózták egymást. „Fel ne tedd a Facebookra!” – szóltak rá a lányok az egyik fiúra.

Éváéknál van egy zenedoboz, ami világít és egyben kisrádió is. Azt szokták bekapcsolni, és hallgatni. Most azonban le van merülve, fel kellene tölteni valamelyik szomszédnál. Náluk kilenc gyerek és két felnőtt lakik a kis szobában, a gyerekek közül csak négyen vannak otthon az édesanyjukkal.

A családokat egy helyi ismerős segítségével jártuk körbe. A faluban sokan sétálgatnak az utcákon, a fiataloknak nincs más szórakozási lehetőségük. Hozzánk is többen csatlakoztak az ismerős gyerekei közül, de előkerültek unokatestvérek is, végül egy 6-8 fős, kisebb küldöttségként tértünk be az áram híján sötét házakba. Azokat, ahol világított az ablak, többnyire elkerültük. Ezek egyikére pillantva mondta Terike egyik kisebb fia: “Ezeknél van áram, ezek jól élnek!”

Csabáéknál egy éve nincs áram. 12-en élnek a házban, aminek két szobáját fűtik. A férfi közmunkán van, előtte szociális segélyből éltek. Tűzzel vagy gyertyával világítanak, “attól függ, hogy állunk pénz dolgában”. A gyerekek otthon nem csinálnak házifeladatot a sötétben, ezt elvileg elintézik a napköziben. Haza sem viszik az iskolaszereiket. A vacsora ottjártunk előtt szalonna és vakaró volt, ahogy több családnál is. A levegőben még érezni lehetett a nehéz, zsíros szalonnaszagot. “Aktív vakaró” – viccelt az egyik fiú.

Péter, aki a sógorától kap áramot, úgy emlékszik, azért szerelték le náluk a mérőt vagy nyolc éve, mert az előző lakó jelentős hátralékot halmozott fel, és ez nem derült ki, csak miután beköltöztek. A hatalmas, több százezres számla meglepetésként érte őket, ahogy az is, hogy 1-2 hét után már nem volt áram. Ha akarták sem tudták volna kifizetni az adósságot. Feleségének nincs munkája, a korábban a vasútnál dolgozó férfi pedig jelenleg közmunkás. Nyolcan laknak együtt a lakásban, ottjártunkkor az egyik unokával csak hárman voltak otthon. Felesége paprikás krumplit készült főzni vacsorára, ami a többiekhez képest kiemelkedő.

Éva egyik gyermeke napok óta lázas, a sarokban köhög, egy másik gyerek egy szál alsónadrágban ugrál a harmadik, aludni próbáló kétévesforma fiúcska feje fölött. Az ugráló kisfiú szeme furcsán villog a nálunk lévő ledes lámpák fényében. Apjuk és nagyobb testvéreik az apa szüleinél vannak, ott tévéznek.

A faluban többeknél csak úgy van villany, hogy áthúzzák egy szomszédtól, akinél van. Volt, aki azt állítja ült is börtönben a szabálytalanság miatt. (Bár a szolgáltató nem tud velük mit kezdeni, hiszen nincsenek szerződéses kapcsolatban, azért hogy riportalanyainkat, illetve az őket árammal ellátó szomszédokat – akiket viszont elővehetnek emiatt – megóvjuk az esetleges kellemetlenségektől, az érintettek nem a valódi nevükön szerepelnek, és a náluk készült képeken sem tisztázzuk kilétüket – a szerk.)

Elmondásuk alapján, ha közelebbi rokontól vagy ismerőstől jön az áram, akkor felezik a számlát, ha nem, akkor általában fix összeget fizetnek. Ez tízezer forint szokott lenni havonta, fogyasztástól függetlenül.

Jánoséknál is ennek köszönhető, hogy a gyerekek tudnak rajzfilmet nézni este – az unokákkal együtt tízen laknak a házban, aminek két helyiségét fűtik. A férfi, aki korábban állatgondozóként dolgozott, járt már börtönben  többször is, de nem az áramvételezés módja miatt. “Van egy rossz fiam, aki nem jár iskolába. Miatta két éve ki-be járok. Bármikor jönnek, és visznek a rendőrök.”

Tivadaréknál van áram. A férfi hat hónapja köttette vissza, azt mondja, előtte pár hétig nem volt csak a hátralék miatt, de még azelőtt rendezte a tartozást, mielőtt leszerelték volna az órát. Most havi 3800 forintból jön ki a villanyszámla. A szobában forróság van – alaposan bedurrantottak a kályhába – mert fürdetni készülnek a kisgyerekeket. 11-en laknak itt a gyerekekkel és a nagyapával együtt. Nemrég kaptak fát is segélyként, egy köbmétert. Ezzel  2-3 hétig tudnak fűteni.

Az ELMŰ-ÉMÁSZ szerint ügyfeleik a hátralék megfizetésére hét napos türelmi időt kapnak. Ettől függetlenül hatvan napon belül lehet részletfizetési kedvezményt kérni azoknak, akiknek valamiért nehezére esik rendezni az aktuális számlát. Boross Norbert, a cég komunikációs igazgatója szerint, aki hátralékba kerül, de a megadott időn belül megkeresi őket, azzal közösen keresnek megoldást a problémára. Részletfizetést azonban évente legfeljebb egy alkalommal lehet kérni.

Akiknek rendszeresen nehezére esik kigazdálkodni az áramszámlát, azok a jegyzőnél kezdeményezhetik, hogy védett ügyfélnek nyilvánítsák őket, és így kérhetnek előre fizetős (feltöltő kártyás) villanyórát. Ez addig ad áramot, amíg kitart az előre befizetett összeg.

A szogáltató szerint a kikapcsolt fogyasztók száma nem jelentős – ezt részben a rezsicsökkentésnek és az aktív adósságkezelésnek tudják be -, de ennél pontosabb adatokat a hátralékosokról nem közöltek. Annyit árult el az általunk e-mailben felkeresett Boross Norbert, hogy falusi környezetben “ma is szégyen tartozni, míg a városok anonimitásában többen feledkeznek meg fizetési kötelezettségükről.”