Keresés

Elszabadulhat az állami packázás a különbíróságok miatt

Egy év múlva állnak fel az új közigazgatási bíróságok, amelyektől sokan az igazságszolgáltatás függetlenségét féltik. A kormány egyrészt könnyen befolyásolhatja majd a politikailag érzékeny ügyeket, másrészt ha közelebbről megnézzük, kiderül, hogy az egészen hétköznapi pereket is átrajzolhatják. Féljenek-e az új rendszertől azok, akik szembeszállnának az adóhatósággal, a gyámüggyel vagy a földhivatallal? 

Decemberben a túlóratörvénnyel együtt, az ellenzék hangos tiltakozása közepette fogadta el a parlament a közigazatási bíróságok létrehozásáról szóló törvényt. Ezt sokan a még létező bírói függetlenség elleni támadásként értelmezik. Hogy miért, azt sokan megírták, köztük mi is, ezért most csak röviden összefoglaljuk a lényeget:

  • 2020-tól külön bíróságok döntenek az állam és az állampolgárok közti vitás kérdésekben.
  • Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságok most is léteznek, viszont a jövőben az igazságügyi miniszter fogja kinevezni a közigazgatási bírókat, és rajta múlik majd az előmenetelük is. Emiatt sokan attól tartanak, az ítélkezésben is a kormánynak fog lejteni a pálya.
  • Kinevezhetnek olyan embereket is, akik sosem dolgoztak bíróként, csak a közigazgatásban. A törvény kritikusai szerint ez azért baj, mert az ilyen emberek a munkájuk során hozzászoktak, hogy folyamatosan a főnöktől kapott utasításokat kell végrehajtaniuk. A bírói szocializáció viszont teljesen más, ott az önálló és független döntésre kell törekedni. A régi bírókat mindez azért is zavarja, mert ők éveken át építették a karrierjüket ahhoz, hogy például a Kúrián ítélkezhessenek, az újak viszont egyszerűen beejtőernyőznek majd ezekbe a nehezen megszerezhető pozíciókba.
  • Trócsányi László igazságügyi miniszter szerint a törvény garantálja a függetlenséget, például azzal, hogy ő csak egy szűk listáról válogathat a bírók kinevezésekor. Egy interjúban azt is mondta, nála kiveri a biztosítékot a feltételezés, hogy a közigazgatásban pártkatonák dolgoznak.
  • A hírek szerint Patyi András kúriai bíró, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem volt rektora és a Nemzeti Választási Bizottság korábbi elnöke lehet az új rendszer tetején álló Közigazgatási Felsőbíróság elnöke.

Ami igazán érdekes, hogy pontosan milyen ügyekben döntenek a közigazgatási bíróságok: minden eset ide tartozik, amikor egy állami szerv áll szemben egy magyar állampolgárral. Ezek politikailag érzékeny témák is lehetnek, például ha a Nemzeti Választási Bizottság visszadob egy népszavazási kezdeményezést, majd a benyújtó megtámadja a döntést. Nem nehéz belátni, hogy egy kicsit is függő helyzetben levő bíró ilyenkor könnyen a kormány számára kedvezően dönthet.

De nemcsak országos jelentőségű ügyekről van szó. Az emberek most is a közigazgatási bírósághoz fordulhatnak, amikor úgy érzik, a hivatalok packáznak velük egy földterület kisajátításával, egy adóhivatali bírsággal, vagy éppen egy gyámhivatali eljárással. Ilyen ügyek nemcsak elvétve fordulnak elő, hiszen számtalan állami szervvel kerülhetünk kapcsolatba a NAV-tól a kormányhivatalokon keresztül az élelmiszerlánc-biztonsági hivatalig. Ők döntenek a kérvényeinkről, ellenőrzik a vállalkozásunkat és meg is büntethetnek minket.

Ebben a cikkben összefoglaljuk, milyen hatással lehet az új rendszer a hétköznapi közigazgatási ügyekre, amelyeknek semmi közük a politikához.

Számít egyáltalán, ki a bíró?

Először is azt a kérdést kell feltennünk, mennyire múlik a bíró személyén egy-egy ügy kimenetele. Ez azért lényeges, mert ha egy területet világos törvények szabályoznak, nincs túl sok lehetőség a jogi mérlegelésre. Ilyenek elsősorban a büntetőügyek, ahol egyértelmű, mekkora büntetést lehet kiszabni a különböző bűncselekményekért: egyetlen bíró sem adhat nyolc évet könnyű testi sértésért, hiszen az szembemenne a büntető törvénykönyvvel. (A bírónak itt inkább a bizonyításban jut fontos szerep, de ez egy másik kérdés). Ezzel szemben

a közigazgatási ügyekben kifejezetten széles a bírók mozgástere, két okból is.

Először is azért, mert a bíróknak olyan általános fogalmakat kell tartalommal megtölteniük, mint a “közérdek”, aminek nincs törvényben leírt meghatározása.

Tegyük fel, hogy az állam egy építkezés miatt ki akar sajátítani egy ingatlant. A törvény szerint ilyet csak akkor tehet, ha a kisajátítás bizonyos “közérdekű célok megvalósításához elengedhetetlenül szükséges”. Valamelyest pontosítják ugyan, hogy mik lehetnek ezek a célok, de ha a tulajdonos megtámadja a döntést, végső soron a bírónak kell eldöntenie, indokolt volt-e az állam részéről megbolygatni egy ember magántulajdonát. Itt elvi döntésről van szó, nem azt nézi meg a bíró, hogy technikilag helyesen járt-e el a hatóság, hanem hogy elég fontos-e a közérdek, amire hivatkozott.

Másodszor pedig azért széles a bírói mozgástér, mert Magyarországon nemcsak a határokon belül meghozott jogszabályok érvényesek. Ugyanígy köteleznek minket a nemzetközi szerződések és az európai uniós jog is. Ez egy óriási, felfoghatatlan méretű jogszabályhalom, amely tele van ellentmondásokkal és lyukakkal, hiszen különböző szinteken, eltérő szempontok szerint hozták létre őket.

Az olyan ügyekben, amelyekben a nemzetközi jog is szerepet játszik, különösen nagy a bírók mozgástere, hiszen rajtuk múlik, hogyan egyensúlyoznak a sok ellentmondás között. Ahogy egy közigazgatási bíráskodásban dolgozó forrásunk mondta, az Európai Unió Bíróságán kikötő magyar ügyek túlnyomó többsége közigazgatási vonatkozású.

Nézzünk egy konkrét példát!

Ha nem akar, majd nem megy el az EU-s bíróságra

Mivel külföldiek már a rendszerváltás idején sem juthattak magyar termőföldtulajdonhoz, kénytelenek voltak máshogy megközelíteni azokat a magyar tulajdonosokat, akik a privatizáció során földet kaptak, de eszük ágában sem volt megművelni.  Gyakran úgy oldották meg a helyzetet, hogy a tulajdonos nem változott, a külföldi gazda viszont haszonélvezeti jogot szerzett a területre.

Néhány évvel ezelőtt a kormány megpróbálta magyar kézre juttatni a külföldi gazdák által így, “zsebszerződésben” megszerzett termőföldeket. Mivel ezeket a szerződéseket nehéz egyesével visszakövetni,  2014-ben egyszerűen eltörölték a haszonélvezeti jogot minden olyan esetben, amikor a haszonélvező nem tudta igazolni, hogy a tulajdonos közeli hozzátartozója.

A földhivatalok ennek megfelelően jártak el, és törölni kezdték a haszonélvezeti jogokat a nyilvántartásból. Erre egy érintett cég, a Magyarországon bejegyzett, de külföldi tulajdonú SEGRO Kft. a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál kért felülvizsgálatot, mondván, hogy az egész eljárás sérti a magyar alaptörvényt és az uniós jogot. A bíróság erre az Alkotmánybírósághoz (AB) fordult, amely kimondta, hogy a szabályozás tényleg sérti az alaptörvényt, mert nem gondoskodott a kártalanításról. Az AB fel is szólította a parlamentet, hogy szüntesse meg a jogsértést, de hiába, a törvény változatlan maradt.

Mivel EU-s állampolgárokról van szó, figyelembe kellett venni a nemzetközi jogot is. A szombathelyi bíróság úgy látta, a törvény alkalmas arra, hogy korlátozza a letelepedés és a tőkemozgás szabadságát, a parlament pedig nem támasztotta alá kellően a szabályozás szükségességét és arányosságát. A bíróság ezért felfüggesztette az eljárást, és az Európai Unió Bíróságához fordult. Itt végül egy másik hasonló üggyel együtt tárgyalták a SEGRO Kft. kérelmét, majd arra jutottak, hogy a szabályozás sérti az uniós jogot.

Már ennyiből is látszik, mennyi minden múlt itt a bíróságon, amely megtehette volna, hogy

  • nem fordul az Alkotmánybírósághoz,
  • nem fordul az Európai Unió Bíróságához,
  • nem problémázik a szabályozás szükségességén és arányosságán.

Ráadásul a törvény olyanokat is eltalált, akikre eredetileg nem is akart célozni. Például azt a Szabolcs megyei férfit, aki devizahitele bukásával elvesztette a lakását, de még így is több millió forintos tartozása maradt. Ezért, még ha új tulajdonhoz is jutott volna valahogy, az nem sokáig maradt volna a kezén, rögtön elvitte volna a végrehajtó. Emiatt nem vette meg, egyszerűen csak haszonélvezeti jogot szerzett arra a 45 négyzetméteres tanyára, ahová aztán az élettársával együtt beköltözött.

Mivel nem közeli hozzátartozókról volt szó, a hatóság az ő haszonélvezeti jogát is törölte. Papíron ez rendben is volt, ezért hiába ment a férfi bíróságra, elsőfokon jóváhagyták a döntést. Az ügy végül tavaly novemberben a Kúrián kötött ki, ahol már a férfi javára döntöttek. Az ítélet indoklásában is benne van, hogy a Kúria itt figyelembe vette a két korábbi, fent említett uniós ügyet. Pedig ebben a történetben egyáltalán nem szerepeltek külföldiek, vagyis nem kapcsolódott az uniós joghoz. Így a magyar a törvény alapján akár törölhették is volna a szabolcsi férfi haszonélvezeti jogát.

Kereshetnénk más példákat is, a lényeg, hogy az új közigazgatási bíróságok felállításával a kormány hatással lehet az uniós kapcsolódású ügyek nagy részére. Vagyis hasonló helyzetben előfordulhat, hogy a bíróság nem visz egy ügyet nemzetközi fórum elé, vagy úgy ítéli meg, hogy egy EU-s döntést nem kell figyelembe venni egy adott ügyben. Így könnyen el lehet terelni a figyelmet akár jogsértő intézkedésekről is, hiszen évekbe telik majd, mire az Európai Bizottságnak feltűnik a dolog, és kötelezettségszegési eljárást indít.

De mindez akár politikai befolyásolás nélkül, egyszerű hatékonysági szempontok alapján is megtörténhet, hiszen egy EU-s bírósági eljárás évekkel megnyújtja az ügyeket. Előfordulhat, hogy egy közigazgatásból érkező bíró ilyenkor fontosabbnak látja majd kipipálni az esetet, amivel javítja a befejezett ügyek statisztikáját, és jó pontokat szerez a feletteseknél is.

NAV-bírságok is múlhatnak rajta

A közigazgatási bíróknak bőven van mozgásterük például adóügyekben is, ami nem meglepő, ha belegondolunk, mennyire bonyolult a magyar adórendszer. Sokszor még egy könyvelőnek is nehéz eldönteni, mi számít szabályos működésnek egy vállalkozásnál.

Itt van például annak az építési vállalkozónak az ügye, aki egy munkája teljesítéséhez alvállalkozót vont be. Az alvállalkozó elvégezte a munkát, számlát is adott, ami alapján a fővállalkozó áfát igényelt vissza az államtól. A hatóság azonban kiderítette, hogy az alvállalkozó nem jelentette be a dolgozóit, és évek óta nem fizetett adót. Erre hivatkozva szabálytalannak nyilvánították a fővállalkozó áfa-visszaigénylését is.

Ha bíróságra kerül az ügy, a közigazgatási bírónak kell eldönteni, jogosan várjuk-e el egy hétköznapi vállalkozótól, hogy megvizsgálja az általa megbízott vállalkozók törvényes működését. Hasonló esetekben éveken át rendszeresen az adóhatóságnak adtak igazat a bíróságok, így történt ez a konkrét ügyben is.

Ez azonban eljutott az akkori Legfelsőbb Bíróságra (ma Kúria), amely az EU-s bírósághoz fordult. Ott a fővállalkozó javára döntöttek, mondván, nem tudhatta, hogy adócsalásban vett részt. Ezt aztán a Kúria is elfogadta, a vállalkozó végül megnyerte az ügyet, pedig korábban általában a NAV jött ki győztesen hasonló helyzetekből.

Majd nem mennek csak úgy bíróságra

Világos tehát, hogy a közigazgatási ügyekben sokféleképpen lehet dönteni. A közigazgatási bírók lehetnek az állami hivatalok törvényes működésének ellenőrei, vagy segíthetnek a bürokráciának elérni a céljait, akár az állampolgárok kárára is. Ezért nagyon nem mindegy, kiket nevez majd ki bírónak a miniszter.

A bírósági gyakorlat befolyásolja azt is, mennyire szívesen fordulnak az emberek a bírósághoz. Leegyszerűsítve, ha azt látják, hogy a NAV állandóan megnyeri a bírságokkal kapcsolatos pereket, nem éri meg vállalni az eljárással kapcsolatos teendőket és az esetleges perköltséget.

Pontos adataink nincsenek, de az állam most is nagyobb eséllyel nyer, részben persze azért, mert ők profi apparátussal dolgoznak. Egy néhány évvel ezelőtti kutatás is kimutatta, hogy a cégek nem szívesen mennek bíróságra, épp azért, mert nem nagyon bíznak a sikerben, és félnek a kiadásoktól. Ez persze találgatás, de ha egy új rendszerben az állam a mostaninál is nagyobb arányban kezdi nyerni a pereket, az még nagyobb visszatartó erő lehet.

Az állam malmára hajthatja a vizet az is, ha bírósági tapasztalat nélküli emberek kezébe kerül az ítélkezés. Nem feltétlenül azért, mert minden egyes ügyben politikailag befolyásolják majd őket, hanem mert minél kevésbé ért egy bíró az adott területhez, annál inkább hajlamos a hatóságnak igazat adni.

Menekültügyi pereket például sokáig csak Budapesten tárgyaltak, majd később Debrecenben és Szegeden is. Az ezzel foglalkozó fővárosi bírók az évek során elmélyültek a témában, állami, nemzetközi és civil szervezetek által tartott képzéseken vettek részt. Ezzel párhuzamosan egyre többször ítéltek a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) ellen, a vidéki bíróságokon viszont általában az állam javára döntöttek.

Ez a különbség egyszerre befolyásolta a menekültügyi kérelmezők és a hivatal magatartását is. Ahogy a Kúria egy elemzésben írta, az afgán kérelmezők igyekeztek a fővárosba vinni az ügyeiket, mert ott nagyobb eséllyel nyertek. Közben a bírók arról is beszámoltak, hogy a BÁH munkatársai “csak azért szállítanak a balassagyarmati szállásról Debrecenbe egyes afgán menedékkérőket, hogy a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon rögzüljön az illetékesség”.

A bírósági gyakorlat tehát nemcsak a hétköznapi emberekre, hanem a hivatalok magatartására is hatással van. Ezért kell majd közelről figyelni az új közigazgatási bíróságok első ítéleteit, különösen a Felsőbíróságét, ami az egész rendszer munkáját meghatározza.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!