A birkák már érzik a zöld gyep szagát, mégsem mehetnek ki a legelőre. Állattartó gazdák tucatjai maradtak legelő nékül a Bihari-síkságon és a Hortobágyon. A gazdák az állatok éhen halása miatt kongatták a vészharangot a múlt héten, hogy felhívják a figyelmet a Hortobágyi Nemzeti Park kezelésében álló földhaszonbérletek megpályáztatása körüli visszásságokra, és az ellehetetlenült gazdák helyzetére.
“Ha el kell adni… Hát én meghalok, hogyha viszik” – Dúró Kálmánt nagyon elkeseríti, hogy elveszítheti juhai nagy részét. Úgy tűnik azonban, mégis erre kényszerül a 87 éves zsákai gazdálkodó, pedig 42 év munkája fekszik a jelenleg 17oo állatban. Hétfőn többször is utal arra, mekkora lelki teher számára az ezer juh eladásáról szóló, elkerülhetetlennek tűnő döntés. Meg hogy emiatt kénytelen lesz elbocsátani két juhászt is a neki doglozó négy közül. Ezzel két másik család megélhetése kerül veszélybe.
“Nézd, nemrég lettek felújtva ezek a hodályok” – int a néhány gázkút szomszédságában álló, takaros, pirostetős birkaistállók felé. Az épületek pár száz méterre állnak a 47-es úttól, egy alig érszrevehető kis kiemelkedésen a szinte tükörsima síkságon. Odabent épp iskolázzák a bárányokat a juhászok: elkülönítik őket anyjuktól, hogy ne csak tejet szopjanak, hanem takarmányra szokjanak egy külön rekeszben. “Haza te!” kiabálnak, és pattogtatnak, mire a bárányok nagy bégetés közepette a nekik szánt rekeszbe özönlenek. “Palával akartam lefedni, de nem engedték – mondja az idős gazda az istállókra. Megcsináltattuk ebből a piros lemezből. Nagyon jó tető, 5o év garancia van rá. De ha tudtam volna, hogy elveszik a földet, én ugyan nem csináltatom meg.”
És Dúró Kálmán csak egy a közül a körülbelül 6o, zömében juh- vagy marhatenyésztésből élő gazda közül, akiket gyakorlatilag ellehetetlenítettek a Hortobágyi Nemzeti Park kezelésében álló legelők földhaszonbérleti pályázatainak elbírálásakor. A nemzeti park összesen körülbelül 65 ezer hektár földet hirdetett meg 2o13-ban, amelyeknek lejárt a földhaszonbérleti szerződése. Az érintett gazdák saját becslésük szerint 10-15 ezer hektárnyi, a részben a Hortobágyon de főleg az onnan délkeletre fekvő Bihari-síkságon található legelőtől estek el.
Potyapénz
Az elégedetlenség már tavaly magasra hágott, volt, aki tavaly ősszel birkákkal zárta le Berettyóújfalu határában a 42-es utat, és ezzel több tíz kilométeres dugót okozott, a múlt héten pedig megkongatták a vészharangot, hogy negyvenezer juh és 4-5ooo szarvasmarha fog éhen pusztulni, mert nem jutnak legelőhöz. A területek zömében olyanokhoz kerültek – állítják többen is a gazdák közül -, akiknek alig van állatuk, és talán soha nem is fognak ott legeltetni saját juhot, marhát. Az új bérlők kétharmada nem foglalkozik állattartással – állítja a mezőpeterdi Rezes Gábor, aki a pórul járt gazdák szószólójaként lép fel, de legelőre sikertelenül pályázó fia révén részben maga is érintett az ügyben. Szerinte az új bérlők zöme, csak a “potyapénzre”, a földek után felvehető terület alapú támogatásra utazik. És ez nem kevés pénz lehet.
Egy hektárra évente az euró árfolyamától függően 67-7o ezer forint jár, de ez több is lehet, ha Natura 2ooo-es területen áll a föld, vagy ha rossz minőségű, esetleg kiemelten védett, például túzok költőhelyként tartják nyilván. Így a birkák után járó pár ezer forinttal kiegészülve akár 9o-1oo ezer forintra is rúghat az éves tármogatás hektáronként. “Na, erről szól a történet” – zárja a számolgatást Rezes Gábor. Szerinte ez a lehetőség vonzott egy rakás jól kapcsolatokkal rendelkező “semmittevőt”, hogy megpályázza a legelőket. “Az állami szántót művelni kell, de a legelőhöz hozzá sem kell nyúlni.” Megjegyezte még, hogy a bérelt legelőjét most elveszítő gazdák zöme akkor kezdett gazdálkodni, amikor még szó sem volt a területalapú támogatásról, és ha ez nem lenne, akkor nem lenne ekkora tülekedés a földekért.
Rezes Gábor szerint már a pályázat 2o13-as kiírása is gyanús volt, mert előbb kiírtak egy pályázatot a korábbi, viszonylag szigorú feltételekkel, majd visszavonták, és újra kiírták a teljes földterületet, lényegesen könnyített feltételekkel. “A lelkét kivették.” Ez azt jelenti szerinte, hogy az új pályázatokban már nem írták elő, hogy a pályázónak legalább 3 éve helyben kell laknia, és aránytalanul magasra: 3o-ról 8o-ra emelték a pályázatok elbíráláskor a gazdasági értékelésre adható pontok számát. Ez sokkal nagyobb lehetőséget nyújt arra, hogy az objektív értékelés mellett szubjektív szempontok is érvényesüljenek egy-egy pályázat értékelésekor. Azt gyanítják, sokan politikai vagy személyes kapcsolataikon keresztül intézték el, hogy ők nyerjék meg a szép summával kecsegtető bérleti jogokat. A szóbeszéd romos házakba bejelentkezett, vagy eredetileg műkörmös szakmájú nyertesekről szól. “Kosztümös kislányok és pantallós úriemberek” – így jellemezte az új nyertesek nagy részét a minisztériumnak az ügyben tavaly elküldött egyik levelében Rezes Gábor.
A szintén mezőpeterdi, 1973 óta juhászkodó Buj Gyula 144 pontot kapott a pályázatára, míg az az illető, aki megnyerte a kérdéses legelőt 147-et. Csakhogy nincs is állata – állítja a juhász. A jelenleg 5oo birkát nevelő Buj szerint a férfi felajánlotta neki, hogy ingyen használhatja a kérdéses 53 hektárnyi legelőt. ehhez csak azt kérte tőle, foglalkozzon majd az új nyertes saját nevére vett 25o birkájával, aminek a hasznát is megkaphatja. A terület után járó támogatásból azonban nem adna neki. Buj Gyula nemet mondott.
“Elmehettem volna mindenki cselédjének”
panaszolja, majd kiengedi az iskolából a tejesbárányokat, akik éktelen bégetéssel keresik anyjuk emlőit a Mezőpeterd határában álló istállóban. A férfi rendkívül elkeseredett. “Ezt csináltam világ életemben, nem is akarok mást.” Elkeseredettségében odáig jutott, hogy a napokban csakazértis kihajtotta a már nem az ő használatában lévő legelőre az állatokat, mire az új bérlő rendőrt hívott rá, így a juhász most birtokháborítási ügyben szaladgál a hivatalba. Azt mondja, kénytelen volt kivinni az állatokat.
“A birkát ilyenkor nem lehet már az istállóban tartani. Megérzi a zöld gyep illatát, vágyik már kifele. A száraz takarmányt meg csak ízékeli, pocsékolja.”
Elkeseredett Mavranyi Zsigmond is. A juhász saját birkáit terelgeti Bagó nevű, fekete, okos szemű kutyájával a 42-es és út kanyarulatában Berettyóújfalu és Mezőpeterd között. Majdnem 5oo juha van, és 3o kecskéje, 15 éve foglalkozik velük itt, de legelő nem jutott neki. Ő az, aki tiltakozásképp tavaly ősszel az útra terelte a nyáját. A tavalyig használt legelőjét nyugdíjas rendőrök nyerték el előle – mondja. Most szívességből, a volt veje által bérelt területre hajta ki a birkákat, de ez kevés. Talán meg tud állapodni más, közeli legelők újdonsült bérlőivel, akiknek szintén nincs állatuk.
Húsz év munkája
A Debrecen melletti Ebesen lakó Szilágyi Lászó a Hortobágyon tartott marháiért aggódik. A férfi eleinte takarmánynövényt termesztett, a felesleges termény feletetésére kezdett állatokkal is foglalkozni. Azt mondja, húsz évbe telt, hogy beálljon a mostani szintre: amit megtermel takarmányt, azt megeszik az állatok, a trágyát pedig visszaforgatja a termőföldbe. “Ezzel zárul a kör, a végtermék a hús.”
Ha még húsz évig megy így, akkor meg lehet próbálni valamiféle feldolgozóipart mellérakni – tervezgetne, ha nem bukta volna el 135 hektárnyi legelőterületét egy formai hiba miatt. A marhákon és saját családtagjain kívül öt alkalmazottja családjának a megélhetése is nyomasztja. Szerinte elsősorban azon múlott a kudarc, hogy maga írta a pályázatot, és nem fordult valamelyik, jó kapcsolatokkal rendelkező pályázatíróhoz.
Ő is eltökélt, azt mondja, ki fogja hajtani a marháit a régi területre, de az érintett gazdák az állatvédők segítségét is kérték. Azt a korábbi minisztériumi felvetést, hogy le is vágathatná a marhákat, elutasítja. A tenyészállatok miatt szerinte ez hatalmas pocsékolás lenne. Öt évbe kerül, míg eldől egy állatról, hogy alkalmas-e a továbbtenyésztésre. “Ha levágják a tenyészállatokat, űr keletkezik az élelmiszerellátásban.”
A gazdák elkeseredettek. Már tavaly is hangoztatott panaszaik miatt a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) – Orbán Viktor miniszterelnök utasítására – felülvizsgálta a pályázatokat. Az ellenőrzés végén arra jutottak, hogy 14 szerződést fel kell bontani, de a pályázatok nagy részében nem találtak szabálytalanságot vagy jogsértést, csupán észrevételeket tettek.
Rezes Gáborék azonban furcsállják, hogy tavaly a Kehi-vizsgálat kezdetekor Fazekas Sándor miniszter kijelentette, március végétől nem lehet egyetlen szerődést sem aláírni, amíg a vizsgálat le nem zárult, mégis aláírtak sokat, így az utólag felbontandónak ítélt 14 szerződést is. Furcsállják azt is, hogy a jelentés részleteit titkosították, és hogy a vizsgálat során a nemzeti park és a Kehi sokáig értelmezési dolgokon vitatkozott. Azt gyanítják, ekkor mosták tisztára a szerződéseket. Rezes Gábor keserű viccel jellemzi a helyzetet: “Új, százezres címletű bankót nyomnak. Az egyik felén Cicciolina, a másik oldalán Rúzsa Sándor lesz. És, hogy miért pont ők?
“Mert kurva betyár világ jön.”
Rezes ezt azzal egészíti ki, hogy nem is csak jön, hanem már itt is van.
Azért nem minden föld nélkül maradt gazda helyzete teljesen kilátástalan. Tóth Józsefék szinte a Hortobágy közepén álló tejgazdasága sem nyert újra legelőt. A majdnem 6oo állattal rendelkező gazdaság 13-14 embernek ad megélhetést, a tehenek 44oo liter tejet termelnek naponta, tavaly tízmillió forint adót fizettek be. Ők 12o hektár legelőt buktak el. Tóth József azt mondja, formai hiba miatt. Pedig ott volt, amikor felnyitották a pályázatokat, és akkor azt mondták neki, minden rendben van az iratokkal – állítja. Azt csak később közölték velük, hogy hiányzott a lakcímkártya másolata, és ezért érvénytelennek nyilvánították a pályázatot.
A kérdéses terület a szomszédjuk kezelésébe került, akinek jóval kevesebb jószágja van, és ezt maga is elismeri. A nyertes férfi név nélkül nyilatkozott az Abcúgnak. Azt mondta, 22 állata van, de majd több lesz, és felajánlotta Tóthéknak, hogy a terület egy részére kihajthatják sajátjaikat, sőt, a területalapú támogatásból is juttat a részükre egy meghatározott hányadot. Így végül megállapodtak, és szerződést is kötöttek tíz évre. Ezt a megállapodást heves vita és vádaskodások előzték meg, pedig régi jó szomszédokról van szó.
Azt az új nyertes is elismerte az Abcúgnak, hogy ha Tóthék pályázatát nem érvénytelenítik, akkor ő nem nyert volna ilyen simán. Azt mondja azért adta be, mert abban reménykedett, hogy mindkettejüket nyertesnek hozzák ki, és akkor egyezkedhettek volna a terület használatáról.
A vitatott pályázatok ügyében a minisztérium is reagált Rezes Gáborék múlt heti felvetéseire. Az Index megkeresésére azt írták, hogy ahol föld van, ott vita is van, és takarmányból van elég. A minisztérkum szerint a kormány minden korábbinál több, 7000 gazdának adott birtoktestet használatba, és a Hortobágyon is többen jutottak megélhetéshez, mint korábban bármikor.
Megosztás