Keresés

Életem legrosszabb napja volt, amikor rehabra vittem a gyerekemet

A ráckeresztúri rehabon külön csoportfoglalkozásokat tartanak a szülőknek, hogy tisztában legyenek, mivel jár a függőség. Sokszor ugyanis elbagatelizálják a problémát, vagy pont, hogy túlreagálják. De ami ennél is fontosabb cél, hogy maguk is fejlődjenek: ha ugyanabba a rosszul működő családi rendszerbe kerül vissza a gyerek, akkor szinte biztosra vehető a visszaesés. Ezeken a beszégetéseken döbbennek rá, miért kezdett el a gyerekük drogozni, és arra is választ kapnak, hogyan kezdhetnek új életet. A csoport olyan sorsközösséget jelent számukra, ahol megértő közegben beszélhetnek problémáikról.

Az irodában Dani, a ráckeresztúri tinirehab egyik lakója ült kisírt szemekkel. Az egyik mentor kérdezgette, hogy mi történt. Sosem látták még ilyennek a fiút, csapkodott, ütötte a falat. Nagy nehezen sikerült kihúznia belőle, hogy összeveszett a szüleivel. Mondd el nekik, hogy mit érzel, hogy rosszul esett neked, amit mondtak, ne csak dühöngj – tanácsolta. Végül egy viccel sikerült felvidítania a feldúlt kamaszt. (A cikkben szereplő gyerekek és szülők nevét kérésükre megváltoztattuk.)

A szülők kéthetente látogathatják gyerekeiket a rehabon. Érzelmileg felfokozott találkozások ezek, alig várják, hogy újra láthassák egymást: a szülők halálra aggódják magukat otthon, hogy mi lesz a gyerekükkel a rehab után, és azon kattognak, hol rontották el. A gyerekeknek sem könnyű: hónapok óta távol vannak szeretteiktől, miközben azon dolgoznak, hogy szermentes életet tudjak élni. Nem csoda, hogy ilyenkor egy-egy szerencsétlen mondat még bántóbb tud lenni. 

A rehab nem egy összeszerelő műhely

Hogy meg tudjanak birkózni a helyzettel, és felkészülhessenek a rehab utáni időkre, a látogatások napján a mentorok külön csoportfoglalkozást tartanak a szülőknek. Erre azért van szükség, mert nincs elég információjuk a szenvedélybetegség természetéről, lefolyásáról. Elbagatelizálják a problémát, vagy pont, hogy túlreagálják, és már egy füves cigi után rehabra küldenék a gyereket. De ami ennél is fontosabb, hogy akárcsak a terápián résztvevő kamaszoknak, a szülőknek is fejlődniük kell, például kommunikációban vagy konfliktuskezelésben. 

A szülők rendszerint megkönnyebbülnek, amikor gyerekük bekerül a rehabra, mivel addigra rendszerint tarthatatlanná válik otthon a helyzet: nem jár iskolába, lop, hogy legyen pénze drogra. Azt várják a terápiától, hogy minden ugyanolyan legyen utána, mielőtt még elkezdett volna drogozni a gyerekük, magyarázta Kapitány Krisztián addiktológiai konzultáns, felépülő függő. Csakhogy ez nem így működik, hangsúlyozta a szakember. 

“A rehab nem egy összeszerelő műhely”

Ha a gyerek ugyanabba a rosszul működő családi rendszerbe kerül vissza, akkor szinte biztosra vehető a visszaesés. Ezeknél a gyerekeknél nem feltétlenül a droghasználat jelenti az igazi problémát, csak azzal próbálják meg elleplezni. Legtöbbször az emberi kapcsolataikban keresendőek az okok. “A drogfüggő gyerek jelzi, hogy valami nincs rendben a családban, hiszen sokan kipróbálják a kábítószereket, de csak kevesen jutnak el a függőségig.” Mindezt a szülőknek is el szokták mondani a foglalkozásokon, de nem mindenki érti meg. Néha még azt az alapszabályt is nehezen tudják betartatni velük, hogy a kimenőkön ne kínálják meg alkohollal a gyereküket.  Ugyanakkor nem lehet kizárólag a családokat okolni, amiért függő lesz a gyerek, mivel az iskolában és a kortárs közösségeikben rengeteg hatás éri őket, tette hozzá Kapitány Krisztián. 

Tinirehab Ráckeresztúron
A cikkben szereplő képek egy korábbi, 2016-os riporton készültek a ráckeresztúri intézményben | Fotó: Magócsi Márton

A ráckeresztúri tinirehab 2015-ben nyitott meg, a négy év alatt körülbelül 160 fiatal fordult meg itt. A szülői csoport a kezdetek óta működik, emellett családi konzultációkat is tartanak, és a terápia lezárása után is nyomon követik a családok életét. Kapitány Krisztián a tinirehab indulása óta foglalkozik kamaszokkal. Korábban teljesen más területen dolgozott, de úgy érezte, elvesztegetné a drogozással töltött éveit, ha nem hasznosítaná valamilyen módon a függőséggel kapcsolatos tapasztalatait. Elvégzett több képzést, hogy szenvedélybetegekkel dolgozhasson. Tapasztalata szerint sokat számít a szülőknek, hogy olyan szakemberek is dolgoznak a rehabon, akik ugyanúgy drogproblémákkal küzdöttek. Növeli a bizalmukat, és reményt ad számukra, hogy a gyerekeiknél is működni fog a terápia. 

A szülő legyen a főnök

A csoportfoglalkozás egy rövid bemutatkozással kezdődött. A szülők elmondták, hogyan érzik magukat, miként látják gyerekük fejlődését. Volt, aki bizakodóan nyilatkozott: látva gyereke fejlődését, biztosra vette, hogy túllesz a problémákon, míg mások – mint például Dani szülei – aggódva ülték végig az egy órás beszélgetést. Ezután Kapitány Krisztián arról beszélt, milyen átörökített minták ágyazhatnak meg a függőség kialakulásának. Ha azt látják otthon a gyerekek, hogy egy stresszes nap után a szülők megisznak néhány üveg sört, az rögzülhet bennük, hogy a problémákat valamilyen szer segítségével tudják kezelni. “Csak sajnos ők már nem csak a sört tudják választani, hanem ezerféle más szert is, ami a ti gyerekkorotokban nem volt.” Szintén káros lehet, ha a családban senki nem beszél az érzéseiről, nem lehet tudni, kivel mi történik. Főleg a fiúkra igaz ez, már egészen kiskorban megtanulják, hogy jobb, ha elfojtják az érzéseiket. A szakember szerint ez is magyarázza, miért van kevesebb női szenvedélybeteg. 

Szó esett a diszfunkcionális családokról is. Probléma lehet, ha elmosódnak a generációs határok, nincs tekintélye a szülőnek. “Ti vagytok a főnökök, nálatok legyen a gyeplő, hiszen felelősek vagytok értük. A bratyizás rombolja ezt a tekintélyt”. Arra is figyelniük kell a szülőknek, hogy a gyerek ne játssza ki őket egymás ellen, ezért fontos, hogy az ő kapcsolatuk is jó legyen. Sokszor megfigyelték a mentorok, hogy a gyerek gyógyulásával a szülők viszonya megromlik, mert addig a szerhasználati probléma tartotta össze őket. Ez azt üzeni a gyereknek, hogy érdemes rosszul lennie, mert akkor egyben marad a családja. 

Tinirehab Ráckeresztúron
Szoba az intézményben 2016-ban | Fotó: Magócsi Márton

Egy diszfunkcionális családban nem tiszták a szülői szerepek, esetleg hiányzik az apa vagy az anya. Ez a csoportban résztvevő családok többségénél probléma volt: elváltak a szülők vagy egyikük nem volt jelen a család életében, esetleg a nagyszülők nevelték a gyereket. Az így felnövő gyerekek könnyen parentifikálódhatnak, azaz túl korán kerülnek felnőtt szerepbe, például azáltal, hogy nekik kell ellátniuk kisebb testvérüket. Később emiatt párkapcsolataikban is olyan partnert keresnek, aki gondoskodásra szorul.

A közel egyórás foglalkozás végén a szülők értékelték az elhangzottakat. Legtöbben azt emelték ki, hogy rengeteg olyan, a neveléssel és a függőséggel kapcsolatos összefüggésről beszélt nekik a szakember, amiről korábban soha nem hallottak. Az is fontos volt számukra, hogy a szülői csoportban olyan körben beszélhetnek a problémáikról, ahol megértik őket, hiszen mindannyian ugyanabban a helyzetben vannak. “Nem minden szülőnek lehet elmondani, mi van a gyerekkel. Hülyének néznek, nem fogadják el” – mondta az egyik érintett szülő. 

Örökre rajta marad a bélyeg, hogy drogozott

A csoportfoglalkozás után külön-külön is beszélgettünk szülőkkel arról, hogyan élték meg, hogy gyerekük rehabra került, és mit csinálnának másképp a jövőben. 

  • Feri és Kati kétéves kora óta nevelik unokájukat, Félixet. A fiú anyja egy fogyatékos otthonba él, apja többször volt börtönben, jelenleg is büntetését tölti. 
  • Andrea és Laci együtt nevelik a nő előző házasságából született fiát, Ádámot. Füvezés közben elkapták a rendőrök, ezután került a rehabra. 

Feriék sokáig is nem sejtették, hogy unokájuk drogozik. “Néha láttam a gyereken, hogy olyan mókás kedvében van, de azt gondoltam, hogy biztos csak ittak a barátaival” – mesélte a nagyapa. Féléve jöttek rá, de nagyon hamar tarthatatlanná vált a helyzet: romlottak a jegyei, hiányzott az iskolából, a biofűtől paranoiás lett, hallucinált. “A vége már katasztrófa volt, nem lehetett kimagyarázni. Világvége hangulatban voltam” – mondta a nagyanyja. Egyik ismerősük ajánlotta a tinirehabot, a fiú is beleegyezett, hogy elkezdje a terápiát. Már az első látogatáson szimpatikus volt nekik a rehab családias hangulata, sokkal szigorúbb helynek gondolták. Nem akarják, hogy a falubeliek megszólják unokájukat, ezért kitaláltak egy történetet, hogy hol lesz félévig az unokájuk.

“Ha kiderül, hogy kábítószerezett, örök életére rajta marad a bélyeg. Senki nem gondol bele, min ment át a fiú.”

Ádámnál a középiskolás évek alatt kezdődtek a problémák. Visszahúzódóvá vált, nem mesélt magáról a szüleinek, inkább a barátaival beszélte meg a dolgait. Laci és Andrea azt gyanítják, egyik barátja vitte bele a drogozásba. Sokáig homokba dugták a fejüket, nem akarták észrevenni, mekkora a baj. Abban bíztak, hogy egyedül meg tudják oldani a problémát, de rá kellett jönniük, hogy segítség nélkül nem fog menni. “Amikor már majdnem mindennapos a drogozás, ott már kevés a szülő” – mondta az anya. 

Amikor elindult a védelembevételi eljárás, lépniük kellett: kezdenek valamit a problémával vagy a gyámügy viszi Ádámot és tízéves kistestvérét. A ráckeresztúri otthonról a családsegítőtől hallottak. “Szülőként nagyon nehéz volt felvenni a telefont, és elmondani, hogy ez a problémám. Nem könnyű belátni, hogy valamit elrontottál”. Életük egyik legrosszabb napja volt, amikor elhozták Ráckeresztúrra a gyereküket. “A testvére zokogva kelt, hogy eljött a nap. Teljesen ki voltunk készülve idegileg.” Végül megnyugodva indultak haza, mert látták, mekkora szeretettel fogadták Ádámot a mentorok és a lakók.

Tinirehab Ráckeresztúron
Az otthonban végzett munka lépései korábbi, 2016-os képünkön | Fotó: Magócsi Márton

Andrea eleinte szégyellte, ami Ádámmal történt. Idővel rájött, hogy inkább büszkének kell lenni, amiért önként vállalta a terápiát. Ma már nem is csinálnak ebből titkot, bárkinek elmondják, ha szóba kerül a téma. Eredetileg három hónapot töltött volna az otthonban, de saját kérésére meghosszabbították a terápiát. Úgy érezte, erre van szüksége ahhoz, hogy később ne essen vissza. Az motiválja leginkább, nehogy az ő hülyesége miatt a testvérét is elvegyék a családtól.  

Az a durva kamasz volt, aki jól meg tudja forgatni benned a kést

Feri és Kati eddig az összes szülői csoporton ott voltak, ezeken a beszélgetéseken tudatosult bennük, mi vezethetett Félix függőségéhez. Adott volt egy rossz minta, az apja, aki zűrös életét élt és szintén drogozott, az anyja pedig elhanyagolta kiskorában, róla a mai napig nem szívesen beszél. Azt is sejtik, hogy ők mit ronthattak el: túl szigorúak voltak a fiúval, nem dicsérték eleget. “Azt gondoltam, elég, ha azt mondom, nehogy olyan legyél, mint az apád. Nagyon sok felderíteni való van még” – jegyezte meg önkritikusan Félix nagyanyja. A nagyapa sem gondolta volna, hogy baj lehet abból, ha a gyerek előtt iszik. Azt már meglépték, hogy kiiratták Félixet az iskolából, hogy ne abba a közegben kerüljön vissza, ahol korábban anyagozott. Szeretnék, ha a terápia után egy ideig a református drogmisszió támogatott lakhatásában éljen, és majd onnan járjon iskolába. 

Andreáéknak is a szülői csoport segített felismerni, hol hibázhattak. Náluk leginkább az okozta a problémát, hogy a munka és a kistestvére mellett nem jutott elég figyelem Ádámra. Laci szerint a rehabon eltöltött hónapok alatt rengeteget változott a fiúk: javult a kommunikációjuk, jobban megnyílnak egymásnak, új dolgokat tudtak meg egymásról. “Nem ilyen gyerek volt előtte, tipikusan az a durva kamasz volt, aki jól meg tudja forgatni benned a kést” – mondta Andrea. Több olyan családot ismernek, akik hasonló helyzetben vannak, de nem tudják, hová fordulhatnak segítségért. A ráckeresztúri rehabon kívül még két helyen fogadnak serdülőket az országban, drogambulanciákból is kevés van. Andreáék is hiába kerestek szakembert, az egész megyében nem találtak drogfüggő tinédzserrel foglalkozó pszichológust. Másoknak  is próbálják továbbadni azt a tudást, amiket Ráckeresztúron kaptak a mentoroktól. 

Minden szülőben megvan a félelem, hogy mi lesz a rehab után, tiszta tud-e maradni a gyerekük. Ádám szülei is így vannak ezzel: “persze örülni fogunk, de ugyanolyan nehéz nap lesz, mint amikor bejött”. Mindent megtesznek, hogy gyerekük új életet kezdhessen: a környezetváltozás érdekében egy másik településre költöztek, próbálnak kialakítani egy rendszert, amiben mindenki tudja, hogy mi a szerepe a családban. Ahogy Laci fogalmazott:

“Megpróbálunk mindent megtenni azért, hogy ez a család ne hulljon szét.”

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!