Egyszer csak jöttek a rendőrök, és elvittek három gyereket

Rendőrökkel vittek el három gyereket egy berekböszörményi családtól, főleg azért, mert azt gyanítják, hogy a szülők erőszakosan viselkedtek az egyik kislánnyal. Ezt viszont nem sikerült megnyugtatóan bizonyítani, és a szülőkkel rendszeres kapcsolatban levő védőnő sem tartja ezt valószínűnek. Ennek ellenére Krisztináék mostantól havonta csak egyszer találkozhatnak a gyerekeikkel. 

Krisztáék biztos nem bántották a gyerekeket!

Így fogadnak minket az árokparton játszó szomszéd kiskamaszok, amikor látják, hogy tétován állunk Krisztináék háza előtt. „Menjenek csak be, nem harap a kutya” – mutatnak a kapu felé, ami egy régi, tornácos ház udvarára nyílik. „Régen valami majorság volt itt, most műemlék, nem nagyon lehet hozzányúlni” – vezet be minket Krisztina az előszobába. Nemrég költöztek ide albérletbe, huszonezret fizetnek érte havonta az élettársa közmunkás fizetéséből, meg abból, amit a gyerekek után kapnak. Berekböszörményben vagyunk, az alig kétezer lelkes hajdúsági faluban: közel a román határ, Budapestről három óra az út, de Nagyvárad csak harminc kilométer. Itt mindenki ismer mindenkit, ezért is volt akkora a döbbenet az utcában, amikor egyszer csak rendőrök vitték el Krisztináék mindhárom gyerekét.

Az ötéves Szebasztián és a négyéves Letícia óvodában voltak, amikor értük mentek a rendőrök és a gyámhivatal dolgozói, a hároméves Eszmeralda pedig éppen a boltból jött ki az édesanyjával, ott érték utol egy március végi napon. „Jöttek, fogták, vitték. Nem mutattak semmilyen papírt, csak kivették a kezemből” – mondja Krisztina. Egy hónapra, ideiglenesen helyezték el őket nevelőszülőknél, ötven kilométerrel odébb, Tetétlenben. Azóta sem tértek haza.

Néhány nappal később jött meg a hivatalos határozat, amelyben főleg az óvodából érkezett panaszokat sorolták fel. Ezek közül az első, hogy a gyerekek gyakran koszosan jelennek meg az óvodában, nincs megfelelő felszerelésük és ruhájuk. Ezután arról írtak, hogy a lakásban rendetlenség és kosz van, ráadásul „vándorló életmódot folytatnak” a településen belül. Krisztináék szerint utóbbi a tárgyaláson így hangzott el:

Mikor fejezitek már be ezt a vándorló cigány életmódot?

Krisztina szerint az egy dolog, hogy ezzel megjegyzést tettek a származásukra, de egyébként is igazságtalannak tartja vándorlásnak beállítani, amit csinálnak. „Több albérletben is laktunk már, és legutóbb is azért váltottunk, hogy a gyerekeknek jobb legyen” – mondta. A gyámhivatal kérdésünkre tagadta, hogy a család származására utaló megjegyzést tettek volna.

A gyámhivatal tavaly májusban vette védelembe a három gyereket. „Akkor azt kérték, tegyük rendbe a lakásunkat, és mi sem akartunk mást, ezért költöztünk el. Miért nem költözhet szabadon az ember oda, ahová akar?” A családgondozó mégis úgy látta, hogy nem történt javulás, ezért idén februárban felülvizsgálatot kezdeményezett, aminek kiemelés lett a vége.

A vizsgálat során a legkomolyabb vád Krisztináékkal szemben az volt, hogy bántalmazták az egyik lányukat, amit az óvónők a nyakán lévő horzsolással indokoltak. A szülők szerint azonban erről Letícia lupusa tehet, ami egy autoimmun betegség, és a leglátványosabb tünete – a webbeteg.hu szerint is – éppen a bőr vörös elváltozása és a hámló, élénkpiros bőrkiemelkedés. Krisztináék azért sem értik a vádat, mert a határozatban néhány sorral lejjebb a gyámhivatal is elismeri, hogy a lánynak ez a betegsége. Azonban a gyámhivatal az ideiglenes elhelyezéskor nem kért orvosi szakvéleményt arról, hogy valóban látszanak-e bántalmazás nyomai, ahogy feljelentést sem tett az ügyben.

Látom a fejlődést, de akkor sem alkalmasak

Nemcsak Krisztináék nem értik, miért vitték el a gyerekeket, hanem a helyi védőnő, Horváth Ferencné sem, aki ettől függetlenül nem tagadja, hogy a családnál voltak problémák. „Mindig mondtam nekik, hogy figyeljenek jobban a tisztaságra, mossák ki rendszeresen a ruhákat, fürösszék meg a gyerekeket, és úgy vigyék őket az óvodába. Ebben tényleg voltak hiányosságok, de amúgy mindent megvettek a gyerekeknek, amire szükségük volt, azt pedig végképp nem hiszem, hogy valaha bármelyikük bántaná őket” – mondja Horváthné, aki ugyanezt írta le a gyámhivatalnak is a vizsgálat során. „Mindig eljöttek a kötelező oltásokra és a szűrővizsgálatokra, ha pedig bajuk volt, kikérték a tanácsomat. Nem volt velük nagy gond”.

A védőnőn kívül csak a közelben lakó Mariann állt ki igazán a család mellett, ő biztatta Krisztináékat, hogy kérjenek jogi segítséget. „Látom őket mindennap. Látom, ahogy megkapják a pénzt, és rögtön mennek Biharkeresztesre bevásárolni, hogy ételt, ruhát és játékokat vegyenek a gyerekeknek. A nevelőszülő azt mondta, hogy nála ismerték meg a gyerekek a kolbászt, meg a hurkát. Tudom, hogy ez nem igaz, ezért segítek nekik” – mondta Mariann. „Elkísértem Krisztinát a családgondozóba, hogy kérje ki az aktáját, de nem adták ki, csak egy részét”. Kiss Józsefné, a Biharkeresztesi Egyesített Szociális intézmények igazgatója szerint éppen azért, mert Mariann ott volt: a szülők, ha egyedül mennek, bármikor betekinthetnek az aktákba.

A családnak a TASZ Roma Programjának munkatársa, Boros Ilona nyújt jogi segítséget, ő segített megfogalmazni a fellebbezést is. Ebben elutasították, hogy ne tennének meg mindent a gyerekekért, hogy „vándorló cigány életmódot” folytatnának, és hogy bántották volna a gyerekeket. Boros szerint mivel utóbbit nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani, a kiemelés komolyan vehetetlen, azt pedig törvény tiltja, hogy anyagi körülmények miatt szakítsanak el valakit a családjától. Márpedig Boros szerint itt erről van szó: a lakás állapota, a nem megfelelő minőségű ruhák mind ide tartoznak. Kissné szerint viszont csak végső esetben nyúlnak a kiemeléshez, ami ebben az esetben is megalapozott volt.

Júniusban elutasították az ideiglenes elhelyezéssel szemben tett fellebbezést, pedig az erről szóló tárgyalás jegyzőkönyve szerint ekkor már szó sem volt bántalmazásról. A családgondozó még javulást is látott a szülőknél, mégis azt javasolta, ne kapják vissza a gyerekeket. Először azt írta: „a szülők lakókörnyezetét tekintve fejlődés figyelhető meg, kimeszelték a házat”, nem sokkal később pedig, hogy „a szülők nem alkalmasak gyermekeik nevelésére”.

A tavalyi védelembe vétel célja elvileg az volt, hogy szorosabb kapcsolattartással, nagyobb odafigyeléssel elkerüljék a gyerekek kiemelését. Krisztináék azonban azt mondják, semmilyen segítséget nem kaptak. „Egyszer sem néztek ránk, akkor sem szóltak, ha ruha- vagy játékosztás volt a központban. Nem tartom magam szegény embernek, dolgozom is, de elmentem volna, ha tudok róla” – mondja Krisztina élettársa, Pál. Sőt, Krisztina szerint amikor a gyerekjóléti központban megtudták, hogy a nyilvánossághoz fordulnak, közölték vele, hogy így soha sem fogja visszakapni a gyerekeit, és még gúnyolódtak is rajta:

Szólj, ha jönnek a kamerákkal, majd kisminkeljük magunkat!

Próbáltuk megtudni, hogy a családgondozó milyen koncepció szerint akarta elkerülni a gyerekek kiemelését, ő azonban nem nyilatkozhatott nekünk. A felettesének, Kiss Józsefnének pedig nem voltak konkrét információi a nevelési-gondozási tervről, és azt mondta, csak akkor tudna beszélni róla, ha részletesebben utánanézne, erre viszont cikkünk megjelenéséig nem volt módja.

Az ideiglenes hatályú elhelyezés június 25-ig tartott, a gyámhivatal ekkor úgy döntött, nevelésbe veszi a három gyereket, akik így továbbra is a tetétleni nevelőszülőknél maradnak. A gyámhivatal kérdésünkre azt mondta, az ideiglenes elhelyezés felülvizsgálatakor szakértői vizsgálatot tartottak, amelyben gyerekorvos és pszichológus is részt vett. A gyámhivatal szerint a jelentés megállapította a bántalmazás gyanúját az egyik kislány esetében, ezért indokolt a nevelésbe vétel és a feljelentés. A szakértői véleményt viszont nem adták ki a szülőknek, így nem tudjuk, ebben pontosan mi szerepel. Krisztináék mostantól havonta egyszer két órát tölthetnek a gyerekekkel, akik után összesen kilencezer forint gondozási díjat kell fizetniük.

Írjon!

Korábban több hasonló család történetét bemutattuk már.  Julitól az újszülött kislányát és a másfél évvel idősebb fiát vették el, miután szabálytalan otthonszülésnek minősítették, hogy Brigi a mentők kiérkezése előtt, Juliék házában jött világra, Istvántól és Rozitól pedig három gyereket vettek el: a pszichológus azt mondta róluk, hogy alkalmatlanok a gyereknevelésre. Pedig a történetük alapján kevesen álltak fel olyan mélyről, mint ők. De vannak pozitív esetek is: egy fiatal kecskeméti anyuka  nevelőszülő segítségével kezdte nevelni a lányát, azóta pedig boldog családi életet él. Ha bővebben is érdekli, mitől szenved a magyar gyerekvédelmi rendszer, ezt az interjút olvassa el.

Ha ön is tud olyan gyerekkiemelésről, amikor az eljárás vagy az elhelyezés során problémák adódtak, írjon levelet a szurovecz.illes@abcug.hu címre!