Monoron évek óta szegény gyerekek százainak tart labdarugó-edzéseket a Máltai Szeretetszolgálat. Salgótarján külvárosában egy elhivatott edző és két sokgyermekes apuka tanítja focizni a lakótelepi srácokat. Civil szervezetek szerint remekül lehetne integrálni a focival a leszakadó térségekben élő – főleg roma – gyerekeket, csak épp kevés a pénz, a felszerelés, az edzők meg nem szívesen mennek az isten háta mögé.
“Én megkaptam a neveltetést, a szüleim azt mondták, hogy 120 százalékot kell teljesítenem a pályán és azon kívül is. A hátrányos helyzetű gyerekekkel sokat kell dolgozni, hogy így tudjanak gondolkodni a világról. Először ember legyen, aztán jöhet a futball része”. Sárközi Tamás 21 éves roma származású focista, Bátorterenyén él, egy amatőr klubnak segít be a gyerekeket edzeni, ő azonban a saját elmondása szerint, már révbe ért: a magyar NB 1-ben játszik.
“Ez óriási dolog, mert egy ilyen régióból jöttem” – mondta, utalva arra, hogy elmaradott környékről származik. Voltak azért nehéz helyzetek: amikor kinőtte az akadémiát, el kellett mennie egy klubba játszani, ott azonban csak 30 ezer forintot kínáltak neki, amiből nem tudott megélni. A szüleinek végül a hűtőt kellett eladniuk, hogy ő focizhasson.
Sárközi mindezt a Katalizátor Hálózat Futball és társadalmi integráció nevű rendezvényén mesélte el, amelynek témája az volt, hogy a futball révén elősegíthető a halmozottan hátrányos helyzetű csoportok társadalmi beilleszkedése. A monori Tabán-telepen összehozták úgy, hogy ma már gyerekek százait edzik hat helyszínen egyszerre. Salgótarjánban viszont csak két apuka segít a Budapestről odaköltöző edzőnek, sok helyen pedig se edző, se sportcipő.
Már a szomszéd gyerekre is rászólnak, hogy menjen edzeni
“Nekem egyszerű dolgom volt abból kifolyólag, hogy sporttal kezdtünk el nevelni. Ezeknek a gyerekeknek számít a labdarúgás” – mondta a beszélgetésen Makai István, akit a monori Tabán-telepen mindenki csak Csokiként ismer. A Máltai Szeretetszolgálat tíz éve működteti a Jelenlét elnevezésű programját Monor szegénytelepén, ennek meghatározó része a sportprogram, amelynek keretében Makai és az edzőtársai futsalozni tanítják a fiatalokat, jelenleg közel százötven gyereket.
Makai szerint ez nem mindig egyszerű. “A társadalom nagyon nagy elvárásokat támaszt a roma közösségekkel szemben” – mondta. Holott szerinte csak kis lépesekkel lehet előre haladni, kis célokat megfogalmazva, amelyek teljesüléséhez idő és türelem kell. De közben meg azt látja, hogy a telepen kívül sokszor előítéletesek velük szemben
Makai edzőtársa, Tóth Keve azt mondta, elsősorban a gyerekek családi hátterével kell megküzdeni. Neki például kőkeményen meg kellett harcolnia azért, hogy a telepi gyerekek apja és anyja elfogadja őt edzőként. Ha ez megvan, onnantól “már a szomszéd gyerekre is rászólnak, hogy miért nem megy edzésre”. Most pedig már ott tartanak, hogy a Monori SE játékosai is megdicsérik őket, hogy milyen jól fociznak.
Elhűltem, hogy miket tudtak
Lugosi Zoltán futballedző 2011-ben érkezett Salgótarján külvárosába, Zagyvapálfalvára, ahol a helyi gyerekek bemutatóedzést tartottak neki a salakpályán. “Elhűltem, hogy miket tudtak. Nem érdekelte őket más, csak, hogy a csapat győzzön” – mondta. Éppen azért utazott oda, mert a pesti, jómódban élő fiúkban már nem látta azt a tüzet, ami szerinte kell a focihoz. Ezért olyanokat keresett, “akiknek talán nincs is más esélyük az életben, csak hogy a futballal kitörjenek”.
Végül megalapította a Zagyvapálfalvai Ifjak Sportegyesületet, a csapatban pedig főle roma fiatalok fociznak. “Ezek a gyerekek sohasem fociznának máshol” – mondta. A Salgótarjáni sportegyesület a város másik oldalán működik, buszbéreletre pedig nincs pénzük, és egyébként is, “az egy fehér klub, ha odavetődik egy-két roma gyerek, azt kinézik”. Ma már van megye 3-as csapatuk, valamint U13-as és 16-os fiatal csapatuk is.
“Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az utolsó zokni rajtam is TAO-ból van” – mondta Lugosi, aki abban a ruhában érkezett a beszélgetésre, amelyben az edzéseket is tartja. Hozzátette, hogy sok sportegyesület nem ilyen szerencsés, a TAO-pénzek elosztása ugyanis főleg attól függ, hogy kinek milyen kapcsolatai vannak.
Problémájuk azért még így is van. “Egyedül nem bírok száz gyerekkel” – mondta Lugosi. Az edzői fizetés pedig olyan alacsony, hogy nem igazán akadnak segítői, csak két sokgyermekes apuka, akik szívesen jönnek, ha épp ráérnek.
Az edzők nem fognak lemenni a világ végére
Az edzőhiány nem csak Lugosinak tűnt fel, erről beszélt Szőke Zsuzsa, a Polgár Alapítvány projektvezetője is. Az alapítvány 2009 óta foglalkozik tehetséggondozással, a céljuk, hogy minél több hátrányos helyzetű, de tehetségesen focizó gyerek kapjon lehetőséget kibontakozni. A munka során pedig azt vették észre, hogy az elmaradott településeken sokszor egy-egy család szervezte a helyi futballt
“Erre megnéztük, hogyan lehetne őket helyben megszervezni” – mondta Szőke Zsuzsa. A legtöbb probléma ilyenkor azzal van, hogy nincs szakember és pénz a felszerelésre. “Ki megy le oda? Egy edző nem fog a világ végére, Borsodba lemenni a licencével” – mondta.
Ők azt javasolják, hogy írassák be az aktív apukákat az MLSZ képzésére, hogy majd utána a településre visszatérve helyben edzhessék a gyerekeket. Egy Tisza-menti kis településen ez már össze is jött, ott az edzővé képzett apuka egy sportegyesületet is alapított. “Nehéz oda kivilágított focipályát vinni, meg edzőt, a választ a problémára helyben kell megtalálni” – tette hozzá. Ehhez pedig jó lenne, ha az állam vagy az MLSZ pénzt adna.
Ne az iskolába menjen a pénz
A beszélgetésen ott volt az MLSZ képviseletében Kovács Szilveszter, a szövetség Grassroots-programjának igazgatója, aki elmondta, hogy a Labdarugó Szövetség a tervek szerint a köznevelési rendszeren keresztül jutna el a gyerekekhez, eddig 1150 iskolát vontak be a programjukba. Hamarosan pedagógus-továbbképzést indítanak: két éven belül az ország összes tesntnevelés-tanárához el akarnak jutni, hogy ők a tanterveken belül ismertessék meg a gyerekekkel a focit.
Ez a kezdeményezés azonban nem aratott sikert a beszélgetésen megjelentek körében. “Csomó szegény és cigány gyerek szorult az oktatás és az sportolás peremére” – mondta Molnár György, az MTA közgazdász kutatója. Szerinte ebben nagy szerepet játszott az iskolarendszer, amely kiszorította ezeket a gyerekeket, az iskolán belüli támogatással pedig az MLSZ nem fog tudni változtatni ezen a tendencián.
“Ha nincs egy kiemelt, speciális, adott célra orientált figyelem az MLSZ részéről ezek iránt a gyerekek iránt, akkor pontosan ugyanaz fog ismétlődni mint eddig” – mondta Molnár. Szőke Zsuzsa hasonlóképp érvelt, amikor azt mondta, nem általános képzéseket, hanem konkrét érzékenyítő képzéseket kellene tartani a pedagógusoknak, hogy tudják, hogyan bánjanak a leszakadó gyerekekkel. Az Országos Tanoda Platform a beszélgetésen szinten megjelent vezetője, Szűcs Norbert fel is ajánlotta, hogy szívesen tartanának az MLSZ edzőinek érzékenyítő képzéseket ingyen.
Megosztás