
A gyermekkori szexuális bántalmazásról szóló történetek nagyon sokfélék lehetnek, ami azonban mindig közös, az a bántalmazó hatalmi fölénye, amit az illető kihasznál a kiszolgáltatott, sokszor az elkövetőhöz szorosan kötődő áldozattal szemben. Az Abcúgon két fiatal nő meséli el, ki és hogyan bántalmazta őket gyerekkorukban (Az interjúkat itt és itt tudja elolvasni). Mindketten már fiatal felnőttként, komoly önismereti munkával ásták elő az egész életükre kiható, beláthatatlan lelki károkat okozó történetek emlékeit.
A gyermekkori szexuális bántalmazás az egyik legnagyobb társadalmi tabunak számít Magyarországon, pedig a hivatalos bűnügyi statisztikák szerint minden hatodik gyerek az áldozatává válik. A rejtve maradt esetekkel együtt ráadásul jóval nagyobb ez a szám, az abúzusok többségét ugyanis nem jelentik, mert az áldozat fél és szégyelli magát, és sok esetben az elkövető direkt manipulálja, rájátszik a félelmére és szégyenérzetére.
A szexuális visszaélést, bántalmazást 90 százalékban az áldozat családtagja követi el, aki visszaél az áldozat naivitásával, kiszolgáltatottságával. A gyermekkori szexuális bántalmazás áldozatainak többsége csak jóval később, már a bántalmazó környezetéből kikerülve vall a történtekről, ekkor azonban gyakran szembesülnek azzal, hogy szüleik, más családtagjaik nem hisznek nekik, felmentik a bántalmazó családtagot.
A gyermekkorban elszenvedett abúzus az áldozat egész életére kiható károkat okoz, amelyek közül a leggyakoribbak: depresszió, szorongás, poszttraumás stressz szindróma, antiszociális viselkedés, egyéb pszichés zavarok. Az áldozatok azonban sokszor annyira eltemetik magukban a velük történteket, hogy sokáig nem tudják felfejteni pszichés problémáik okait.
Ebben a cipőben járt Anna és Júlia, akik úgy döntöttek, megosztják történetüket a nyilvánossággal és sorstársaikkal. Mindkét fiatal nő annyira mélyen eltemette magában a gyermekkori traumákat, hogy csak sok év múltán, felnőttkorukban jöttek elő újra az emlékek, miután kikerültek a bántalmazó környezetből. Komoly önismereti munka eredményeként jutottak el odáig, hogy egy interjúban tárják a nyilvánosság elé történetüket. Igaz, csak álnévvel és arcuk megmutatása nélkül, mert mindketten úgy érzik, túl nagy terhet vennének a nyakukba azzal, ha felfednék kilétüket a szélesebb nyilvánosság előtt.
Az interjúkat a címükre vagy a képekre kattintva olvashatja.
Az iskola végignézte, hogy egy idősebb fiú használta

Anna 28 éves egyetemista, gyermekkorában lett szexuális abúzus áldozata – 11 éves korában egy nála jóval idősebb iskolatársa kényszerítette rendszeresen anális szexre emlékei szerint minimum egy éven keresztül.
Közös fotóval üzente meg az édesanyja: nem hiszi, hogy a nagyapa bántalmazta

Júlia 33 éves családanya, kislány korában nagyapja fürdés közben folyamatosan leskelődött utána, egyszer meg is erőszakolta a kislányt.
Annát és Júliát a „Beszélj róla!” projekt egyik rendezvényén ismertük meg. A projektet a gyermekkori szexuális bántalmazás áldozatainak segítő, és a problémára figyelmet irányító Anoni Mara Társaság indította el, weboldalukon terápiás jelleggel áldozatok osztják meg bántalmazásuk történeteit.