Ha a bagi romatelepen eddig vállalkozásról beszéltek, általában csak illegális ügyletekről esett szó. Ezért is keltett nagy feltűnést, amikor Patrisz – az igazi neve Roland – olyan üzletet akart indítani, amelyben nem csak pénzt kereshet, de másokon is segíthet. A biznisz itt közösségi lett, a célja pedig, hogy mindenki megtanulja, mit jelent önellátónak lenni. Patrisz és társai tudják, hogy hosszú út áll előttük, de az első malacröfögések arra biztatják őket, jó úton haladnak.
„Itt nincs hagyománya a vállalkozásnak, az embereknek fogalmuk sincs, mit jelent önellátónak lenni. Sokan tartanak állatokat, de nem gondolkodnak azon, hogyan tudnának belőle profitot csinálni. Ezen akartam változtatni” – mondja Patrisz, aki mindig is központi figura volt a telepen. „Sokan fordulnak hozzám tanácsért, volt már olyan is, hogy sikerült visszatartanom valakit a drogozástól, egyszerűen azért, mert megbízott bennem. Szeretném segíteni a közösséget, de nem akarok halat adni a kezükbe, inkább halászni akarom megtanítani őket”. Ezért is csatlakozott öt évvel ezelőtt a BAGázs Közhasznú Egyesület mentorprogramjához, amely a helyiek bevonásával, motiválásával próbál segítséget nyújtani a telepen élőknek. Azt akarják elérni, hogy a telepiek maguk fogalmazzák meg a saját céljaikat, és ők tegyenek ezek megvalósításáért, amihez persze segítséget is kapnak.
Nihilmentesítés
Kertész Máté, a BAGázs egyik munkatársa szerint „Patrisz számít a telepen a nyugodt erőnek. Az ő személye garancia arra, hogy sikerül kiragadni az embereket a nihilből. Nihilmentesítés. Akár így is nevezhetnénk, amit csinál”. Patrisz 2013-ban karolta fel egy barátja, Surda ötletét egy sertéstenyésztő vállalkozásról, amivel nemcsak profitot akartak szerezni, hanem a telep más lakóit is fokozatosan be akarták vonni a munkába. Így ők, ha teljesítik az előre megszabott feltételeket, háztáji gazdálkodókká válhatnának, hosszú távon pedig maguk is pénzt szerezhetnének.
Hamarosan társakat talált maga mellé, és végül négyen álltak össze, akik tavaly részt vettek a BAGázs vállalkozásfejlesztő képzésén. Patrisz, Buksi, Surda és Misi fél éven keresztül számoltak, kockázatot elemeztek, üzleti tervet írtak, figyelték a takarmányok és a malacok árát. A biznisz, a profit, a tőkeinjekció és az invesztálás mindennapos fogalmak lettek számukra, Patriszék komolyan gondolták az ötletüket, amit előadtak az Erste Foundation romániai rendezvényén is. Ott akkora sikerük volt, hogy az alapítvány kétmillió forintos támogatást adott nekik. Ebből kezdték megvalósítani azt, amiről addig csak álmodtak.
Ha nem akarsz tenni, nem is kapsz semmit
„Végre, hogy itt röfögnek, valamelyik hétvégén tartunk is egy bulit, hogy megünnepeljük őket” – mondja lelkesen Buksi, miközben önt egy kis takarmányt a malacoknak. Misi és Surda épp nincsenek otthon, úgyhogy Buksiéknál vagyunk, ahol már jártunk néhány hete: akkor csak a gyerekektől volt hangos az udvar, az ólak még üresen álltak. „Szeretek disznókkal foglalkozni, máskor is csináltam már, úgyhogy egyből elvállaltam. Tizenöt malacot vettünk, abból öt jött hozzám, öt került Surdához, és öt Misihez. Patrisz most kívülről koordinálja a dolgot”.
Ha Patrisz a nyugodt erő, akkor Buksi a telep mókamestere, alig van olyan perc, amikor ne viccelődne valamivel, a vállalkozásról mégis nagy komolysággal beszél. „A tizenöt malacból jövőre 5-6 családnak akarunk adni 2-2 darabot, de ebből legalább az egyiket le kell elletniük, az utódokból pedig legalább kettőt tovább kell adniuk egy újabb családnak, akik ugyanezekkel a feltételekkel szállhatnak be. Egy koca ellik vagy nyolcat, úgyhogy bőven lehet spórolni a húson, és még eladni is lehet belőle a piacon. Azt viszont még ki kell találnunk, mi alapján szelektáljunk a családok közt”. Buksiék tisztában vannak vele, hogy az első évben nem lesz hasznuk, de hosszú távon gondolkodnak. „Nagyszabású terveink vannak, másfél év múlva venni akarunk egy tanyát, és csinálni akarunk egy külön vágópontot is. Az egész közösséget segíteni akarjuk”.
Máté, aki a BAGázs részéről koordinálja a projektet, hisz abban, hogy csak az ilyen segítségnek van értelme: „Most is sokan kérdezték, hogy miért nem adunk nekik malacokat csak úgy. Azért, mert akkor rögtön levágnák az állatokat, és hosszú távon nem lenne semmilyen hatása, ez már kiderült más, hasonló programoknál. Megértem az embereket, én is levágnám, ha nem lenne mit ennem, de mégis az a cél, hogy önellátásra motiváljuk őket”.
Nem reménytelen
Az önellátáshoz persze gondolkodásbeli változás kell, aminek Patrisz szerint már vannak érezhető jelei. Ezt mutatja a Kiskert program sikere is, aminek szintén Máté és Patrisz a két koordinátora. A projekt célja ugyanúgy az önfenntartó szemlélet elterjesztése: akik teljesítettek bizonyos feltételeket, például elkerítették és felásták a kertjüket, vetőmagot és palántákat kaptak, miközben a BAGázs képzésén tanulhatták meg a kertészkedés és a növénytermesztés alapjait. A telepi utcákon sétálva egymás után mutatják Patriszék a kerteket, amelyek így jöttek létre. Nem nehéz ilyet találni, hiszen több mint harminc család vesz részt a programban.
„Ilyen programokkal lehet elérni valamit” – mondja Patrisz, miközben egy másik ház kerítése mögött újabb disznóólat látunk. Ez még nem része a társadalmi vállalkozásnak, de hamarosan talán ez is megváltozik. „Mióta a BAGázzsal dolgozunk, sok minden más lett. Minden korosztályt próbálunk elérni, külön a nőket is, ami nagyon fontos, mert nem könnyű az asszonyok élete a cigánytelepen. Sok férfi úgy van vele, jobb ha csöndben vannak, csak csinálják otthon a dolgukat. A női klubban legalább kibeszélhetik a gondjaikat”.
Ezalatt a disznóólhoz odamegy a malac gazdája, és vakargatni kezdi az állat füle tövét. Patrisz folytatja: „De nemcsak nekünk fontos ez, hanem az egész falunak. Azt reméljük, így a telepen kívül élők is jobban megismernek majd minket, és jobb lesz velük a viszony. Talán már most is az”. Látjuk, hogy a malac élvezi a kényeztetést, felugrik a kerítésre, akár egy kutya. A gazda nem túl beszédes, csak annyit mond: „Verkának hívják. Azt jelenti, cigány-magyar keverék”.
Megosztás